Budapest, 1988. (26. évfolyam)

7. szám július - Oszlay István: „...örök időkre nyilvános kerttül tartandó fent”

Felemás helyzet A Fővárosi Tanács Klubjában rendezett fórumon a Televízió riportere megkérdezte Hornung Jánost, a XIII. Kerületi Tanács műszaki osztályának vezetőjét, hogy miért nem szólt hozzá a Sziget-vitához, elvégre ő az egyik legérdekeltebb a dologban. Azt felelte, hogy a rendezési tervjavaslat alapvető célkitűzéseivel egyetért, megfogalmazásukban a kerületi tanácsnak is része volt. — Mit jelent önöknek a Margitsziget? — Borzasztó nagy előnyöket és jelentős hátrányokat egyaránt. A kettőt nem lehet szétválasztani. A Szigetnek, mi, angyalföldiek, vagyunk a leggyakoribb látogatói. Nálunk „belvárosiasán" szennyezett a levegő, nagyszerű tehát, hogy karnyújtásnyira van ez a hatalmas park. Előnynek tartom, hogy miénk a Sziget, mert ami rajta van, a kerületünket gazdagítja. Az egy lakosra jutó zöldterület tekintetében hatodik helyen állunk a budapesti statisztikában, holott a lipótvárosi és az angyalföldi népesség csak betonrengeteget lát közvetlen környezetében. Előnynek, s egyfajta rangnak tartom, hogy a Sziget gondozásának szép feladata miránk hárul. Mindebből következnek a hátrányok is. Közigazgatásilag hozzánk tartozik ez a csaknem százhektáros terület, tehát ide áramlik a sok panasz, a jogos és alaptalan bírálatok is felénk zúdulnak. A lakosság rajtunk veri el a port. Felemás a helyzet, ugyanis a Sziget része egy tanácstagi körzetnek, valamint egy országgyűlési választókerületnek is — csak éppen lakói nincsenek. Amikor a kerület pénzét elosztjuk, minden tanácstag igyekszik minél többet juttatni választóinak; de milyen érdeket képviseljen Pál Gyuláné, a Sziget tanácstagja? — A Sziget — azt mondjuk, és így is van — a budapestieké; tulajdonosa a Főváros, kezelője pedig a XIII. Kerületi Tanács. Mit jelent ez, és mennyit költenek rá? — Valahogy így van, de mégsem egészen. Végső soron a legkisebb parkunk, terünk is a budapestieké, azokat is a Főváros tartja fent, és mi vagyunk a kezelői. Ez a kettősség a Sziget kiemelt jelentősége miatt meghatványozódik. Amikor két esztendeje ránk bízták a Sziget „zöldterületi kezelését", mai áron számolva 16 millió forintot kaptunk külön erre a célra. Rá is költjük az utolsó fillérig, elmegy az egész pénz parkfenntartásra és az utak javítására. Hogy ezenkívül mibe kerül a Sziget, nehéz lenne megmondani! Hiszen például a villanyszámlát a Főváros fizeti, a folyamszakasz és a partszakasz munkálatait a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság fedezi. És így tovább. Tehát ki vagyunk stafírozva. Hogy mégsem olyan a Margitsziget, mint amilyennek elképzeljük és amilyennek sokan látni szeretnénk, annak nem a tanács, és mégcsak nem is a Főkert az oka. Kevés a pénz, de annál nagyobb a nemtörődömség és a vandalizmus. A mostani összeg csak karbantartásra elegendő, jelentősebb fejlesztésre, a faállomány felújítására stb. már nem futja. Ennek is következménye, hogy a faállomány nagyobbik fele elöregedőben van — két százalékát ki kellene vágni —, a fiatal telepítés aránya mindössze kilenc százalék. Persze a Sziget gazdájának lenni nemcsak kiadással jár. Vannak bevételeink is, évente mintegy hárommillió forint használati díjat fizetnek állandó és alkalmi bérlőink. A terület azonban nagyon értékes, ennek megfelelően kellene a közterület-használati díjat is megállapítani, s szigorúan előírni, hogy ez a pénz csak a Sziget gyarapítására fordítható. Bérlőink a mai árakhoz viszonyítva meglehetősen olcsón élvezik a szép környezet előnyeit. — Közterület és bérlő. E két szónak kulcsszerepe van a Sziget rendezési tervében. Az, hogy a programjavaslat — melyből a rendezési terv formálódik — elkészült, dokumentummá állt össze, úgy hiszem, az önök érdeme is. Gondolták-e, hogy egy nagyszabású vállalkozás kezdeményezői lesznek? — Tanulmánytervet készítettünk 1985-ben a Margitsziget helyzetéről. A mindennapi munkához volt erre szükség. De mint kiderült, a Fővárosi Tanács Városrendezési és Építészeti Főosztályának legalább olyan fontos volt, hogy elkészüljön ez az előtanulmány. Ugyanakkor a Főváros vezetőit szinte naponta sokkolják a Margitsziget-impulzusok. Nem kellett tehát egymást győzködnünk a Sziget rendezési tervének jelentőségéről. E nagy, költséges vállalkozásra azonban már nem futotta volna a magunk erejéből. Egyébként is ez fővárosi feladatkör, amibe minket egyenrangú társként vontak be. Valamennyien tisztában voltunk és vagyunk vele, hogy ez a terv a huszonnegyedik órában kezd körvonalazódni. — Volt vagy van valamilyen fenyegető veszély? — A szóbeszédeket illetően akad néhány túlzó megfogalmazás, de tény, hogy bajok vannak a Szigeten. Az említett fővárosi fórumon felállt egy nyugdíjas kertész, és elmondta, hogy húsz éve 160-170 őshonos növényt számoltak össze, ezeknek ma már csak negyede él, a többi kipusztult. Ez önmagában is veszélyt jelez. Ha egy szállodavállalat igazgatója azt mondja, építsenek a Szigetre egy harmadik szállodát, érthető, miért követeli, neki ez a legfőbb érdeke. De hogy más, felelős szakemberek fontolóra vegyék, megen-A SZIGET 2i