Budapest, 1988. (26. évfolyam)

7. szám július - Oszlay István: „...örök időkre nyilvános kerttül tartandó fent”

zat ellenére ki adott hozzá építési engedélyt. Átépítésével eleve nyitottabbnak tetszik a létesítmény, ám valójában még inkább azzá kell válnia. Építészetileg jól igazodik a tájhoz, területfoglalása sem zavaró. Annál jobban kirí a sportzónából a Közlekedési Minisztérium klubháza — csupán egy kis csoport érdekét szolgálja —, melyet a rendezési terv a parti sétány éttermeként kívánt hasznosítani. E funkcióváltásra csak távlatban kerülhet sor, indokolt azonban a kerítés azonnali elbontása. Az épület helyfoglalása nem lenne zavaró, viszont felújítása alig minősíthető látványt eredményezett. Rendeltetését illetően hasonló problémát vet fel az Országos Tervhivatal sporttelepe és vendégháza. Ők sem „szívlelték" meg az 1969-es kitelepítési javaslatot. Felszabadítása után a kellemes, szép épületben akár könyvtárat is lehetne berendezni. — A legkeményebb dió az ásványvízpalackozó ,,zajos jelenléte"? — Első nekibuzdulásunkban szívesen kitelepítettük volna. De az egyeztetések során valóban kemény ellenállásba ütköztünk. A fő kérdés, igaz-e, hogy a Magdaforrásra települt üzem elveszti piacát, ha odébb költözik. Ez még tisztázásra vár. Tény, e minősített gyógyvíznek nagy jelentősége van polgári védelmi szempontból is. A különféle üdítő italok itteni gyártását azonban meg kellene tiltani, és kötelezni a vállalatot, hogy az igen szép épületben működő üzem zajos gépsorait cseréljék ki csendesebb és korszerűbb berendezésekre. Itt is, mint sok más intézménynél, a terv kompromisszumot javasol a pihenés körülményeinek, feltételeinek további javítása érdekében. Az ásványvíz-palackozó mellé például ivócsarnok építését és gyógypark kialakítását terveztük. — A főúttól jobbra, a pesti oldalon virágoskertek, ligetek, napozórétek, játszóterek sorakoznak. Ilyen kellemes gond volt a parkzóna rendezése is? — Ellenkezőleg, a pesti oldal területszerkezeti viszonyai elkeserítően rosszak. A hajóállomástól felfelé a Duna-part hosszú szakaszon el van zárva. Az ember alig hogy elhagyja a Margit hidat, azt hiszi, véget ért a sétány. Nem az épületek zavaróak igazán, hanem a bekerítettségük. A teniszpályák miatt amúgy is leszűkül a sétány, ha nem lenne kerítés, a park elérne egészen a vízpartig. A Honvéd sportegyesület a Hajógyári-szigetre költözött, volt épületét szépen rendbe hozták, most a honvédség klubháza. Más kérdés, hogy közérdeket szolgál-e. A rendezési terv megszünteti a területet övező kerítést. (Ki lesz erősebb, a Főváros és a közvélemény, avagy a kerítés? — A szerk.) Az 1969-es fejlesztési javaslat nyomán a sport ugyan „kiköltözött" az MTK-VM elaggott csónakházából is, de mivel a kezelői jogot nem vonták vissza, most abból is csakhamar a honvédség vendégháza lesz... — Ki volt meggondolatlan? A Főváros? Ki volt elnéző? A kerületi tanács? Érdemes ezt most felemlegetni, ugyanis az új rendezési tev jó elképzeléseit máris tönkreteheti a következetlenség. — Hogy miért nem szűntek meg ezek a kezelői jogok, nem volt feladatunk utánajárni, de őszintén szólva módunk sincs rá... De van itt egyéb gond is! A Sirály csónakház sorsa még nem dőlt el, jóllehet, itteni működését nem tartjuk szükségesnek. Kitelepítésre javasoljuk, már csak azért is, mert éppen itt a vendéglátásnak kellene szerezni megfelelő épületet. A Kaszinó melletti csónakház — ha letisztítják róla a toldalékokat — alkalmasnak látszik arra, hogy egy meghitt hangulatú kisvendéglőként szolgáljon. Hajdan itt állt az Ybl-féle ivócsarnok, melynek, furcsa módon, megvan a teljes alapja. Javaslatban szerepel, hogy a helyet adják vissza eredeti rendeltetésének, és akkor itt egy kulturált vendéglátó együttest lehetne kialakítani. A vendéglátás gondjait egyébként a Sziget két végpontján létesített éttermekkel-büfékkel szándékozunk megoldani. A közbenső szakaszra vonatkozóan is mellékeltünk a rendezési tervhez vázlatokat. Hogyan képzeljük el az enniinni óhajtó sétálók kiszolgálását, amit most, úgy-ahogy, a ronda kis bódékkal oldanak meg. Aztán vannak itt olyan helyek is, amelyek zöldterületként nem jöhetnek számításba, ezeknek olyan szerepet szánunk, melyek színesítik a Sziget életét. Fontos, hogy a kiegészítő, színesítő, szórakozást szolgáló helyek is szerkezetileg pontosan illeszkedjenek a Sziget egészéhez. — A Sziget északi csúcsához értünk. Ismét egy kiszemelt,,áldozat", az agyaggalamblövő pálya. Miért ítélte kitelepítésre? — Azért is indokolt az agyaggalamblövő pálya kiköltöztetése, mert nem tekinthető közösségi létesítménynek. Területén nincs említésre méltó növényzet, nem kell fákat kipusztítani, ezért javasoljuk étterem építését a Sziget északi csücskére. Vonzó hely lehetne — talán kerül is rá pénz —, szép kilátással, mintha egy hajó orrában ülnének a vendégek. A híd alatt lévő honvédségi raktárt is fel kellene szabadítani, helyén kb. 150 férőhelyes nyilvános parkoló lehetne. — Ezzel együtt sem csillapodna lényegesen a parkolóhelyínség. Az OÉSZ előírása szerint a Szigeten 3100 parkolóhelynek kellene lennie, s a halod része sincs meg. De — gondolom —, a rendezési terv közlekedési programjának nem ez volt a fő témája. — Szóba kerültek a parkolók, minthogy szükség van átalakításukra, a meglévő férőhelyek ésszerű csoportosítására. Újabbak építését azonban kizárja a rendezési terv, mivel értékes zöldterületeket kellene miattuk feláldozni. A szigeti tömegközlekedés javítására mi az alábbi megoldást szorgalmazzuk: a Margit híd felől érkező 26-os busz ne „forgolódjon" a Zenélő kútnál, hanem menjen tovább, át az Árpád hídon Pestre, így teremtve közvetlen kapcsolatot a Váci útnál az észak-déli metróval. Visszaútban pedig a Marx téri metróállomást összekötő buszjárat, valamint a tervezett Váci úti nagyparkoló megépítése jelentősen csökkenthetné a Szigetre igyekvő gépkocsik számát. Nem így a lóvasút, amelyet a nosztalgia támasztott fel, s amely új színfoltja lehet ugyan a Szigetnek, de potenciális közlekedési eszköze nem. Megépítésére készültek tanulmánytervek; személy szerint nem lelkesedem az ügyért. A lóvasút „járulékos beruházásai" — istálló, kocsiszín, szolgálati lakás stb. — újfent a zöldterület csökkentésével járnának. Szívesen látnánk inkább környezetkímélő járműveket a zajos-füstös buszok helyett... — Érintettünk kényes témákat, ami hátravan, az több ennél. A szállodaépítés ugyanis kölcsönhatásban van a rendezési terv valamennyi fő tételével. — Mivel egy új szálloda építésnek terve konkrétan is felmerült, alaposan foglalkoztunk a kérdéssel. Akkor még nem is sejtettük, hogy a városszépítők fórumán milyen elszántan kiáll mellette dr. Beck Béla, a Fővárosi Fürdőigazgatóság vezetője. Előadásomban ott is kifejtettem: ha a Sziget pihenőpark, akkor nem szabad területéből újabb darabot kihasítani, sőt, mind több, egykor közterületet kell visszaszerezni. Nem szabad újabb épületet emelni itt már csak azért sem, mert egyes övezetekben a beépítési százalék máris nagyobb az OÉSZ-ben meghatározott értéknél. Javaslatunk ellenzi a meglévő szállodák bővítését is, jóllehet, a Ramada terjeszkedni szeretne. A közparkból akar újabb területet lekeríteni számos intézmény, így például a lebontásra, kitelepítésre javasolt Dózsa-teniszstadion is. A Nagyszálló tetőterében ugyanakkor vállalati irodák vannak, ami igazán fényűzés, hiszen mintegy ötven férőhelyet lehetne bennük kialakítani. De a problémát úgy is megoldhatnók, ha a meglévő, zártkörű épületek mai rendeltetését megváltoztatva, átalakítjuk kis szállókká. Hasonlóképp, kisebb léptékű hoteleket rendezhetnének be a vendégházakból is. így egy tenyérnyivel sem csökkenne a közpark. Jól tudjuk, hogy a Thermal nagy kapacitású gyógyászati részlegének kihasználásához vendégek kellenének. S ehhez szálláshely is szükséges. A hotel közelében lévő terület azonban túl szűkös ahhoz, hogy ott még egy szálloda felépüljön és jól működjék. Hogy benne lesz-e az elfogadott rendezési tervben, hogy a Szigeten nem épülhet újabb gyógyszálló — erre nem tudok válaszolni. Javaslatunkban mindenesetre ez a vélemény szerepel... — Bízik abban, hogy ha elfogadják rendezési tervét, akkor annak szellemében alakul — tehát: javul — a jövőben a Margitsziget sorsa? — Az a véleményünk, hogy mind nehezebb lesz megtorpedózni Budapest „zöld hajóját". Ebben az ügyben nemcsak érzelmileg, észérvekkel is elkötelezettek vagyunk. Sok mérlegelés után, a legjobb meggyőződésünk szerint fogalmaztuk meg javaslatainkat, s bízunk benne, hogy ezek érvényre jutnak. Ha a Sziget történetét vizsgáljuk, kiderül, hogy sorsa sokszor változott. De megnyugtató, hogy mindig jóra fordult. 22 A SZIGET