Budapest, 1988. (26. évfolyam)

7. szám július - Oszlay István: „...örök időkre nyilvános kerttül tartandó fent”

„...örök időkre nyilváiu Kié legyen a Margitsziget? Szónokiasnak tetsző kérdés, az is meglehet, hogy nem is helyénvaló. Mindenesetre az utóbbi fél esztendőben mind többször hangzott el különböző fórumokon, legfeljebb más megfogalmazásban. S noha van, úgymond, magától értetődő válasz —: Mindenkié, a főváros lakosságáé! —, a vita mégsem jutott nyugvópontra. A Fővárosi Tanács másfél éve megbízást adott a Margitsziget részletes rendezési tervének elkészítésére. A programjavaslatot, amely a végleges terv alapjaként szolgál majd, a múlt év decemberében megtárgyalta a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága, az idén márciusban pedig a Sziget közvetlen gazdája, a XIII. Kerületi Tanács. A döntő szót, előreláthatólag decemberben, a Fővárosi Tanács testülete mondja majd ki. Addig vitatkozhatunk, és kell is vitatkoznunk az elképzelésekről, hogy ésszerű egyezség szülessék arról, hogyan lehet a főváros „zöld hajója" valóban mindenkié. A Szigetre vonatkozó első, 1908-ban keletkezett fővárosi törvénycikk kulcsmondata így szól: ,,... örök időkre nyilvános kerttül tartandó fent". Napjainkban azonban területének 43 százalékát burkolat fedi, negyed része pedig beépített és bekerített „magánbirtok". És a megmaradt közparkot állandó veszedelem fenyegeti... Sorsa mindig jóra fordult A két esztendeje tartó munka — a Margitsziget részletes rendezési tervének készítése — maholnap hárommilliót emészt fel. A vezető tervező, Péterfia Borbála, eddig jobbára középületek tervezésével foglalkozott (a szegedi könyvtár-levéltár épületegyüttesért kapott 1976-ban Ybldíjat), mégsem érte váratlanul, hogy rábízták a feladatot. Amikor a Fővárosi Tanács felkérte a Budapesti Városépítési Tervező Vállalatot a tervezésre, ő már — a XIII. Kerületi Tanács megbízása folytán — „járatos" volt Sziget-ügyben. — A tervezőmunka a befejező szakaszába érkezett. Saját elgondolásainak, a tervezőgárda javaslatainak, a Főváros érdekeinek, a társadalmi vitákon elhangzott észrevételeknek a szintézisét kell megteremtenie, ez lesz az a terv, amelyik a tanácstestület elé kerül. De hogyan kezdődött e nagy vállalkozás? — Az első megbízást még 1986 decemberében a XIII. Kerületi Tanácstól kaptuk: állítsunk össze egy előprogramot a Margitsziget majdani rendezési tervéhez; készítsünk helyzetfelmérést, mit lehetne ott csinálni a rend érdekében; nézzük meg, milyen irányban kellene elindulni. Ez volt az első munkafázis. A részeletes rendezési tervre már a Fővárosi Tanács Városrendezési és Építészeti Főosztályától érkezett a felkérés. Korábban, a munka kezdeti szakaszában, egyebet sem csináltunk, csak egyeztettük elképzeléseinket az érdekeltekkel. A főosztály ezúttal is sokat segített, mert végigvitte az előtanulmányt mindazokon a bizottságokon, amelyeknek majd az elkészült rendezési tervet jóvá kell hagynia. Sajátságos városrendezési feladatról lévén szó, minden részletre kiterjedő környezetvédelmi vizsgálatot végeztünk. Ez nemcsak a levegőtisztaság és a zajvédelem kérdéseivel foglalkozott, hanem kiterjedt a talajszennyezettség problémáitól kezdve valamennyi ottani élőlényre, a kukacoktól a madarakig, a lepkéktől a vadaskert őzeiig mindenre, tehát a Sziget egész faunájára. Vizsgáltuk a zöldterületet, egy-egy körzetben, szúrópróbaszerűen, darabonként szemügyre vettünk minden egyes növényt, megállapítva a fák korát, életképességét; a dendrológusok „műszaki leírást" készítenek mindenikről, s felmérik azt is, milyen fajtákból tevődik össze a Sziget tízezer-egynéhány darabot számláló faállománya. (Zárójelbe ide kívánkozik, s a parkvédelem fontosságát jelzi, hogy a kertészeti felmérés-tervezés 850 ezer forintot tesz ki, ami az összköltség egyharmada.) Ezt követte a városképi szemle: hogyan 20 A SZIGET