Budapest, 1988. (26. évfolyam)

1. szám január - P. Szabó Ernő: Vörös, kék ragyogás

Azok szerint, akiknek alkalmuk nyílt jó néhány gótikus kalerdrális megtekintésére, mindegyik templom hajójában inás színhatás, más atmoszféra fogadja a látogatót. Párizst, Rheimset, Chartres-ot illetően magam is tanúsíthatom, hogy ez így van, köszönhetően a rózsaablakoknak, a mérmüvekkel tagolt hatalmas üvegfelületeknek, a milliónyi színes iivegdarabnak, amelyeket a középkori művészek utolérhetetlen koinponálókészséggel foglaltak a puha, szeszélyesen kanyargó ólomcsíkok közé. Vörös, kék ragyogás... Talán a párizsi Saint-Chapelle a legcsodálatosabb emléke a középkori üvegablakművészetnek. A műfaj azonban magyar földön sem volt ismeretlen. Az utóbbi hónapokban újra látogatható, például, a pozsonyi ferences kolostor gótikus kápolnája, amelyet egykor a párizsihoz hasonló ablakok díszítettek. Az izzó színekben pompázó iivegablakocskák köziil nem keveset éppen Budán állítottak elő, a budaszentlőrinci pálos kolostorban, az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend központjában. Itt éli, amint azt Gyöngyösi Gergely, a kor- és rendtárs történész leírta, Ablakkészítő Jakab testvér, aki „csodálatos szépségű és díszes" üvegablakokat helyezett a kolostortemplom új szentélyébe, s „több képzett tanulót hagyott működése helyein." Az üvegfestés európai, s benne magyarországi történetével is foglalkozik az a mű, amely egyelőre csak kéziratos formában tanulmányozható, amely azonban könyv alakban szolgálná igazán a műfaj széles körű megismertetését, népszerűsítését — egyben a megmaradt üvegablakok védelmét. A mű címe: Festett üvegablakok a századforduló Budapestjén, szerzője clr. Szűcs Kndre építész, aki doktori címét éppen ezzel a témával foglalkozó disszertációjával nyerte el. A hetvenes évek elején a FIMÉV műemléki osztályán dolgozott, a fővárosi műemlékek helyreállításával foglalkozott. Munkahelyi feladata egy festett szecessziós üvegablak rekonstrukciója volt, a feladatvégzés azonban szenvedéllyé — szerelemmé? — változott, s ettől kezdve szisztematikusan gyűjtötte az adatokat a századfordulós városrészekben fellelhető értékekről. Néhány évvel később mint a műemlékes mérnöki posztgraduális képzés résztvevője természetes módon választotta szakdolgozati témául az üvegablakok és a századfordulós házak kapcsolatát, a műfaj esztétikai és funkcionális szempontú elemzését. Később könyvel írt az ablakokról: a kézirat -jó lektori véleménnyel — az egyik kiadóban várja a fejleményekel. Amikor a kézirat a kiadóba került, még nem jelent meg hasonló mű, Bécs, München üvegablakairól. Megjelentek azonban azóta ilyen munkák az NSZK-ban. Az egyéni érdeklődés néhány év múlva, a Budapesti Városszépítő Egyesület megalakulásával közösségi kereteket kapott. A díszüveges csoport ma már nemcsak működik, hanem eredményeket is elkönyvelhet. Festett ablak és századforduló... Mintha néhány évszázadot kihagytunk volna a középkor és századunk közölt. Ahogyan Szűcs Kndre tanulmánya is jelzi, a kihagyás a történeti fejlődésből következik. A reneszánsz időszakában nem a mozaikszerűen összerakott, haneni a nagy, festmény szerű üvegfelületek dominállak, a barokk kor gazdagon díszíted oltárainak pedig nem misztikus hatású színes fényre, hanem színtelen üvegen át beömlő napsugárra volt szüksége. A festett ablakok igazából csak a történelmi stílusok megjelenésével, a XIX. század második felében kaplak újból funkciói. Hogy az újrakezdés, amely — legalábbis szakmai szempontból nem volt könnyű, milyen nagyszerű eredményekhez vezetett, arról egyrészt egy stílus, a szecesszió, másrészt egy mester, Rótli Miksa (1864-1944) üvegablakai tanúskodnak. (A szerzőnek Róth Miksa éleléről és művészeiéről, valamint az üvegablakfestészetről írt cikkét lásd Ars Longa... címmel lapunk 1986. évi 1-2. számában. — A szerk.) Kézművesség, anyagismeret — művészei, egyéni lelkület. Kllentétes, de egymást nem kizáró fogalmak a századforduló művészelében, az autonóm művészet és a kézművesség között mintegy közvetlen kapcsolatot jelentő iparművészetben. Róth Miksa hagyatékának tanulmányozása sok, eddig ismeretlen adalékkal gazdagítja a kor művészetére vonatkozó ismereteinkel. I)r. Szűcs F^ndre például jő néhány Róth-művet azonosított azoknak a vázlatoknak alapján, amelyeket a Magyar Építészeti Múzeumban őriznek. Más vázlatok, kis méretű üvegablakok segítségével azt az utat kísérhetjük figyelemmel, amelynek során az első ötletből vagy a küllőidről érkezett mintakönyv ábrájából — meri ilyeneket szívesen használtak ebben a korban is — tartalmi, formai módosulások során végül létrejött, középületbe vagy lakóházba kerüli az üvegablak. Ilyen vázlatok, kis méretű művek szerepeltek azon a kiállításon, amelyet nemrégiben az Almássy téri szabadidőközpontban rendeztek. Az összeállítás abból az anyagból készüli, amelyet Róth Miksa lánya, Róth Amália adományozott a közösségnek: „Akként végrendelkezem, hogy a Nefelejcs utca 26. alatt laláihaló, az édesapámtól örökölt, a leltárba veti műtárgyak reám eső részéi halálom után a Budapest Főváros VII. Kerületi Tanács VB. Művelődésügyi, Egészségügyi, Sportosztálya örökölje azzal a céllal, hogy azt Rótli Miksa munkásságának bemutatására muzeális közgyűjteményként tegye közkinccsé." A gesztus valóban nemes. Reméljük azonban azl is, hogy néhány év múlva nemcsak múzeumi darabok vagy közintézmények ablakai őrzik majd Rótli Miksa és társai művészelét. Meri igaz ugyan, hogy még ma is igen sok lakóépületben találunk festett üvegablakot, de igaz az is, hogy számuk napról napra csökken. I)r. Szűcs Endre sorolja a házakai, amelyeknek ablakairól néhány éve még fotót csinált, mára azonban a felújítás, a műgyűjtésnek nevezett vagy éppen az „érdek nélküli" barbár rongálás eltüntette az üvegeket. A világháborús pusztításnál nagyobb kárl okozott az utána következő, máig tartó közöny — magyarázta. — A már pusztulásnak indult, majd tudatlanságból tovább rombolt-csonkított ablakok helyreállítása az árak emelkedése és elsősorban az épületek általános elhasználódása miatt szinte lehelellen. A védelem, a megelőzés lenne léhát a legfontosabb, néhány évvel ezelőtt azonban csak hal ablak élvezett külön iparművészeti védettséget egész Budapesten. A Városszépítő Egyesület díszüveges csoportja tehát az értékek további számbavételével, népszerűsítésével, a védelem fontosságának tudatosításával foglalkozik elsősorban. Módszereik: a helyszíni bejárások, fotózás, adatgyűjtés mellett előadásokat tartanak, „műemléki sétál" szerveznek az érdeklődőknek. Nincsenek sokan, tevékenységüknek inkább jövője, mint múltja van. Jellemző, hogy dr. Szűcs Kndre sem tud olyan lakóépületről — azon kívül, amellyel ő kapcsolatba kerüli a hetvenes évek elején —, amelyben üvegablakokat helyreállítottak volna. Az egyesületnek teliál ebben a munkában is úttörő szerepet kell játszania. F>ejükből egyelőre arra telt, s ez sem kis eredmény, hogy Róth Miksa egyik szép munkáját, a Gresham-palota Kossuth-ablakál helyreállítsák. Az ablak kartonját dr. Szűcs Kndre találta meg a Róth Amáliánál lévő gyűjteményben. A költségeket egy jótékonysági bál bevételéből fedezték, a restaurálási Mester Eva üveges iparművész végezte. A csoport céljai közé tartozik a Greshamben elkezdett munkaomielőbbi folytatása. P. SZABÓ KRNŐ 32