Budapest, 1988. (26. évfolyam)

7. szám július - Korga Zsuzsa: A biokertekről kertelés nélkül

FÓRUM A biokertről kertelés nélkül mit várnak el a testnevelőktől a munkatársaik. Ugyanis ebből lehet következtetni arra, mennyire taksálják őket. Nos, a kollégák szinte kivétel nélkül megkívánják a testnevelőtől, hogy a különböző iskolai ünnepségek idején díszítse fel a termet, gondoskodjon a székek be- és kihordásáról, felügyeljen a rendre, a gyerekek ki- és bevonulására, locsolja fel az udvart, ha poros, szünetben sorakoztassa az osztályokat, tartson rendet a folyosón, az udvaron, a kiránduláson. Segítséget várnak a testnevelőtől a kábítószerezők nyakon csípésében, az ilyen szenvedélyek kialakulásának megelőzésében. Kérik, hogy adjanak tanácsot a tanulóknak, miként viselkedjenek, végezzenek egészségnevelési felvilágosítást. Talán nem is meglepő, hogy senki sem várja a testnevelőtől az iskolai sportélet megújítását, a gyerekek jobb fizikai állapotba hozását, a testedzés erősítését. Azt, ami képzettségénél fogva rá tartozik. — De nemcsak lenézik, nem is segítik a sportmunkát. Nem szívesen kísérnek gyereket sportversenyre (pedig huszonötharminc gyerekkel nem lehet mindig egyedül a testnevelő), húzódoznak a találkozástól, ha a testnevelő a tanuló sportolásának és tanulásának összeegyeztetéséről kíván beszélgetni az osztályfőnökkel. A vizsgálatban több olyan pedagógus vett részt, aki még nem járt iskolája tornatermében, nem hogy testnevelési órán hospitált volna. — Gondolom, a testnevelők sem ismerik a többi tanár munkáját. — Sokan valóban nem. Olyan is akadt, aki saját tudásának a gyarapítását, felfrissítését se érezte szükségesnek. Miért lenne hát kíváncsi a mások munkájára, felkészültségére? De lelkiismeretlen, szakmáját kevéssé szerető ember mindenütt van. Itt, az egyetemen mindent elkövetünk, hogy a hallgatók minél szélesebb körű műveltséggel induljanak útnak. Tanítunk etikát, esztétikát, szociológiát, pszichológiát, pedagógiát stb. Olyan tantárgyakat, amelyek nemcsak a szakmai műveltség megalapozását szolgálják, hanem kitekintést adnak más tudományterületekre is. Tanítványaink átlagos képesség esetén is partnerei lehetnek az iskolában bármelyik tanárnak, legyen szó irodalomról, fizikáról vagy filozófiáról. Más kérdés, hogy kíváncsiak-e a véleményére vagy legyintenek rá; ugyan, ez csak a bukfenc tanításához ért. Arra is igyekszünk nevelni hallgatóinkat, hogy próbáljanak meg minél gyorsabban beilleszkedni a tantestületbe, ismertessék el magukat, tantárgyukat. A tekintély megszerzéséért — visszaszerzéséért? — tegyék meg ők az első lépést. Ne engedjék, hogy a sor végére kerüljenek a tanárok értékrendjének nem hivatalos listáján. — Az alapítólevélben leírt óhaj tehát máig sem vált valóra? — Nem, és ennek az itt számba vetteken kívül még sok, részben felderítésre váró oka van. NÓVÁK GÁBOR Kellene kis kert, jó termő léckapuján kis rézcsengő. Keltene még két fakerék s egy taligát rá föltennék. WEÖRES SÁNDOR Kertelés nélkül megmondom, hogy Budapest egy kis gyöngyszeméhez, a BNV-n berendezett, és immár negyedik éve üzemelő biokerthez szeretném elcsábítani az olvasót. Lehet, hogy nagyon elfogult vagyok, de elsősorban a hely szelleme az, ami engem itt mindig megragad. Hogy mi is tulajdonképpen ez a szellemiség, azt már sokszor és sokféleképpen próbáltam megfogalmazni, de direktben nem és nem megy. Nem marad más hátra, negatív oldalról kell közelítenem: azt kell fölsorolnom, hogy milyen nem ez a kert. Először is: nem „kivagyi" — hogy Veres Pétert idézzem. Semmi magamutogatás, hivalkodás, üres felületesség. Belesimul a környezetébe, illeszkedik a házhoz, amelyhez tartozik, a tágabb együtteshez, amelyben helyet kapott. Ugyanakkor változatos és kimeríthetetlen, mint az élvezetes személyiségek: minél többet vagyunk velük, annál érdekesebbek. Nem rekeszt ki, hogy színpadszerűségét bámuljuk. Befogad, körülvesz, elcsendít, és lassan-lassan ráhangolódunk zöld hullámaira. Lágyan hajlik körülöttünk: a széle ívelt dombvonulat. Óvó-védő szelíd hajlatában csendes meleg zug keletkezik. Aki ebbe a sarokba teszi a nyugágyát, hátát az enyhe lejtőnek fordítva, csupa szépen megkomponált, szünelenül mozgóhullámzó képet lát. A kertnek ez a pihenő-napozó-grillsütő-társalgó szeglete hadat üzen minden geometriának: csupa lágy hajlat és változatos átmenet. Az alacsonyabb fokozatosan magasabbá, a tömör növényzet áttörtebbé válik. Egy kis tó vízinövényei a ház előtti lugas tökféléihez csatlakoznak. Még a tipegő kőlapjai sem szögletesek ebben a valódi pihenőtérben: kisebb-nagyobb köreikkel belesimulnak a fölívelő-kilendülő-elforduló-visszakanyarodó dallamba. Én csak a formai rnotívumokat emlegettem — a színeket elhagytam, pedig azok is ismétlik-aláhúzzák a formák szólamát. Ennyit tud változtatni a sík terepen egy kis domb, és amilyen könnyű ilyet létrehozni akármelyik újonnan megépült ház körül! Csak nem kell elvitetni a sittet, hanem összekotorni, félkaréjban elrendezni, gyógyfüvekkel beültetni: kész a gyógydomb. Testnek-léleknek orvosság. (Persze, mindössze jó érzékkel kell meghatározni, hol legyen, mekkora legyen, mi legyen rajta — egyszóval nem kell hozzá más, csak egy kertmérnök, aki művésze a szakmájának.) A mi gyógyfüves dombunk gyerekjátszóhellyel indul, és a vége felé gyümölcsfákkal kötődik át a veteményeskerthez. Semmi sincs mereven elválasztva, minden egyszerre tud szép és hasznos lenni. A kerítés mellé ültetett szőlő határol is, a komposzttartóra fölfuttatott paradicsom egyben dekorál is. A veteményeskert közepén is húzódik egy domb, rajta gigantikus káposztafejek, zöldség, a tetején paradicsom, közöttük tömérdek büdöske sárgállik, védővirágnak . Élő domb ez, mert melegszik, fűlik a benne korhadó fától, a neve: dombágyás. Ősrégi kínai módszer, megnöveli a kert felületét, és sokkal korábban fejlődik rajta minden. Pedig semmi sincs vegyszerezve, a kert műtrágya és permetezés nélkül virul. Ezért biokert — sajnos. Bárcsak ne kellene ezt a megkülönböztető jelzőt hozzátenni, szemben az agyon mérgezett kemokertekkel. Bár mindenütt csak egyszerűen kertek lennének, mint valamikor. Ezért dolgoznak a biokertészek. Fölhasználják a régi, kemizáció előtti módszereket, és olyan új eljárásokat kísérleteznek ki, amelyek nem károsítják a környezetet. Nem harcolnak a természettel, a kártevőkkel, szövetségesnek tekintik inkább. Szelíd növényvédelemmel dolgoznak. Hogy mennyire eredményes lehet ez a szemlélet is, arra élő bizonyíték ez az együttes. Egyszerre gyönyörködtet és tanít. A nézőket egy könnyű, fehér híd emeli az egész látvány fölé, teljességében tárul így fel előttük mindaz, amit benne keringve csak részleteiben érzékelhetnénk. Hívogatom az Olvasót: Jöjjön majd ki a tavaszi Budapesti Nemzetközi Vásárra, keresse meg a biokertet és lépjen föl a látogatók hídjára. Ott találja majd a biokertészeket, akik szeretettel várnak minden érdeklődőt. KORC.A ZSUZSA 16