Budapest, 1988. (26. évfolyam)

7. szám július - Zentai Tibor: A legenda és a valóság

FÓRUM PETŐFINEK NYOMA SINCS SZIBÉRIÁBAN A legenda és a valóság A folyóirat ez évi januári és márciusi számában Petőfi Szibériában?, Legenda a halhatatlanságról és Egy legenda nyomában című írásaiban Kiss Károly adott áttekintést az évtizedekkel ezelőtti híresztelésekről, Petőfi állítólagos szibériai életéről és sírhelyéről. Ismertette szovjet és magyar személyek mostanában folytatott ez irányú vizsgálódásait, további terveit. Ugyanakkor utalt neves magyar filológusok „szibériai legendával" kapcsolatos, már korábbi elutasító álláspontjára. Kifejezte saját kétségét, de amellett reményét is, hogy a kutatás során esetleg a szabadságharc eddig ismeretlen, értékes dokumentumaihoz jutunk. Mint várható volt, Kiss Károly írásai széles körben felkeltették úgy a bel-, mint a külföldi érdeklődést. Félő azonban, hogy az eredményt illetően nemcsak a kutatókat, hanem a felcsigázott közérdeklődést is csalódás éri. Úgy vélem, a várakozás tárgyilagos szinten tartása érdekében időszerű a „szibériai legenda" kialakulásának láncolatát feltárni. A legenda kalandos burjánzásával és ennek napjainkban is folyó vizsgálatával Kiss Károly is foglalkozott írásaiban, ezeket nem ismétlem. Indokoltabb sorra venni azonban az orosz hadifogság lehetőségét cáfoló forrásanyagokat. A hadtörténetírás a segesvári ütközet fogságba esett magyar katonáinak számát 350-500 főre teszi. Egressy Gábor írja Törökországi napló című visszaemlékezésében — 1849. augusztus 10-i kelettel —, hogy Bauer őrnagy, Bem törzsének parancsnoka, akit az oroszok elfogtak az ütközetben, de visszaszökött „...Sándort a foglyok között nem látta, róla nem hallott..." A cári hadtest mellé rendelt és a segesvári csatában jelen volt osztrák hadbiztos, Heydte őrnagy feljegyzései alapján a Neue Temesvarer Zeitung 1877. augusztus 15-i számában — nyilván a szélhámos Manasses és mások közléseinek hatására — megjelent cikk tanúvallomásértékűen közli: „Valamennyi fogságba esett magyar katona a császári orosz alakulatok mellé rendelt osztrák hadbiztosnak, báró Heydt (!)-nek adatott át, egy sem maradt orosz fogságban, tehát ennek megfelelően egyet sem vittek Szibériába. Minden fogoly — épek és sebesültek — a segesvári ütközetet követő napon, az említett hadbiztos által személyenként megvizsgáltatott. Petőfi nem volt közöttük. Ha nevét el is akarta volna titkolni, úgy a hadifoglyokra vonatkozó későbbi intézkedéseknél rájöttek volna. Minthogy Petőfi nem volt a foglyok között, az elesettek között kellett lennie." Ezek ma tények! A tanúvallomások értékét növeli, hogy azok a szemben álló felek — magyar és osztrák — törzstisztjeitől erednek, és egybehangzóan állítják, hogy Petőfi a foglyok között nem volt! Heydte ehhez még azt is hozzáteszi: „az elesettek között kellett lennie". Hogy hol, az kívül esik mostani tárgyunktól, azzal a kutatásaim során talált bizonyítékok és az ütközet helyszínén nyert tájékozódásom alapján, most készülő tanulmányomban foglalkozom. De a történetnek még nincs vége. Néhány évvel ezelőtt szovjet kutató kezdeményezésére, szovjet tudósok bevonásával első ízben kutatták intézményesen Petőfi Szibériába kerülésének lehetőségét. Nézzük, mire jutottak! A Romániában megjelenő Korunk című folyóirat 1971. évi 7. számában Gáli Erzsébet fordításában jelent meg részlet A.A. Gerskovics Petőfi költői színháza (Poetycseszkij tyeatr Petőfi. Izdatyelsztvo „Nauka" Moszkva, 1970) című könyvéből. A folyóiratban közölt részlet A szibériai Petőfi-legenda nyomában címmel jelent meg. Gerskovics irodalom- és színháztörténész, fordító, aki vonzódik a magyar irodalomhoz, kedvence Petőfi. így találkozott a segesvári ütközetet túlélő Petőfi vándorlásának legendájával, ez keltette fel figyelmét. Mint írja, „megpróbált tudatosan becsapódni". Úgy vélte, több eredmény várható a legenda vizsgálatától, mint annak puszta elvetésétől. A kutatása két irányú. Egyfelől: van-e alapja 1849-ben magyar hadifoglyok Szibériába irányításának, másfelől: található-e nyom Petőfi ottani tartózkodására. Hónapokig tanulmányozta a moszkvai Központi Állami Levéltárban (KÁHTL) a VUA megjelölésű, A magyarországi hadjárat című, sok értékes okmányt tartalmazó iratcsomót. Közte Nyepokojcsickij hadtest vezérkari főnök segesvári iratokon olvasható aláírásával, Rüdiger, Lüders, Anrepa tábornokok, hadifoglyok osztrákok részére történő átadását sürgető levelei. Paszkevics tábornagy utasítása szerint az összes hadifoglyokat, a lengyel nemzetiségűek kivételével, haladéktalanul át kell adni az osztrákoknak. (5383 sz., 5368 sz. ügyirat 14 lap.) Egyetlen jelentést talált Gerskovics Lüderstől, miszerint hadifoglyokat átvittek az osztrák megszállás alatt lévő Bukovinába. Két tisztet Galícia osztrák katonai parancsnokának adtak át. Az egyik, Kiss Sándor ezredes, Bem hadsegéde, az átadás után megmérgezte magát. (5351 sz. ügyirat 371-372 1.). Gerskovics ezek után kiábrándulva teszi fel a kérdést: „Kit érdekel a Retőfi-legendas zempontjából, hogy a foglyok Bukovinából visszafordultak és hazatértek — a cár nem óhajtotta, hogy még magyar lázadók is legyenek Szibériában, van ott nélkülük is elég forradalmi elem." Gerskovics tisztázta az állítólagos magyar hadifogolyleszármazott, Horvát tábornok kilétét is. KÁHTL anyagából sikerült megállapítania, abban az időben szolgáló tíz, Horvát nevű tiszt közül csak egy ért el tábornoki rangot és több mint húsz évig szolgált Szibériában. Ez Dimitrij Leonyidovics Horváth volt, aki 1859. július 25-én Poltava mellett született, helybeli nemesektől származott. 1917 után emigrált, és „a véletlen folytán Magyarországon elterjedt nevet viselt, megfelelő alanya lett a bécsi sárga sajtó szenzációs hírverésének". Végül Gerskovics hozzáfogott a szibériai nyomok kutatásához. 1968 év őszén az ekkor Szovjetunióban tartózkodó Csák Gyula író kíséretében a Bajkál tó vidékére utazott. Erről Csák Gyula az Élet és Irodalomban megjelent úti beszámolójában említést is tett. 1968. szeptember 17-én az Irkutszki Állami Egyetem szakemberei konzultációt tartottak. Jelen voltak Szibéria és a Bajkál tó történetének és tájkutatásának legjobb szakemberei: Sz. V. Sosztakovics professzor, tanszékvezető, a történettudományok doktora, F.A. Kudrjavcev professzor, számos, Szibéria történetével foglalkozó mű szerzője, V.G. Tvukavkin professzor, az Irkutszki Pedagógiai Főiskola tanszékvezetője, a történettudományok doktora, Sz.F. Kovalj docens, a szibériai száműzöttekről szóló munkák szerzője. „A meghívott tudósok egytől egyig és — sajnos — habozás nélkül kijelentették, hogy tőlünk hallanak először arról a feltételezésről, miszerint a híres magyar költő, Petőfi Sándor a Bajkálon túl járt volna." Érvként felhozták, hogy a szibériai levéltárakat a kutatók tucatjai vizsgálták, de nem találtak olyat, mely magyarokról 12