Budapest, 1988. (26. évfolyam)

6. szám június - Oszlay István: Válaszol: a műszaki igazgatóhelyettes

gyan tudnánk mi is — divatos kifejezéssel élve — több lábon állni. Persze nem lenne egészséges, ha újfajta vállalkozásaink messze esnének alaptevékenységünktől. Egy nyugatnémet zsaluzatgyártó és -forgalmazó céggel, valamint egy hazai fémipari céggel vegyes vállalatot próbálunk tető alá hozni, mely korszerű, flexibilis zsaluzatok hazai gyártására és forgalmazására lenne hivatott. Tárgyalunk egy másik NSZK-beli céggel is, amelyik gyenge minőségű fából jó minőségű nyílászárókat készít. Szintén nyugatnémet cég a jelöltünk és a Kemikál lenne a partnerünk abban a közös vállalkozásban, amelyik tetőszigetelőanyagot gyártana. — Gazdálkodásunk új eleme, hogy forgatjuk a pénzt. Vannak részvényeink a Hitelbanknál,és más részvénytársaságoknál. Nem mondom, hogy dől hozzánk a pénz, de talán így sikerül valamelyest ellensúlyozni az inflációt. A XIII. kerületi Dráva utcába tervezett — finn-magyar vegyesvállalati formában megvalósuló — gyógyszálló építéséhez pénzzel társulunk, „kétszeres" hasznot remélve. Tudniillik, bízunk abban is, hogy a vállalkozás gesztora, a finn Haka cég által meghirdetendő versenytárgyaláson megbízást kapunk a ház szerkezetépítési munkáira. (Amennyiben, persze, az illetékes magyar bank „túlbuzgósága" ellenére a szerződés mégis létrejön — A szerk.) Tervezzük továbbá, hogy ahol erre alkalmas telek kínálkozik, ott a kerületi tanáccsal — netán vele közös vállalkozásban — irodaházakat, üzletközpontokat építenénk fővállalkozóként. Ezáltal is tehermentesíteni lehetne a Belvárost, újabb lakások, üzlethelyiségek szabadulnának fel. A Fővárosi Tanácsnál kedvező fogadtatásra talált a szándékunk. — A fentieket hallva, bárki jogosan feltételezhetné, hogy önök lassan már nem is építenek, csak vállalkoznak, meg majd — tőzsdéznek. — Még nem tartunk ott, de, megjegyzem, a tendenciák erre mutatnak, hacsak... Nos, van sok szép építési feladatunk jelenleg is. Nagyobb munkáink közül az ELTE kémiai tömbjét december végén átadjuk. Még az idén elkészül a Közgazdaságtudományi Egyetem főhomlokzata és valamennyi belső munka. Ugyancsak befejezzük az Akadémia új könyvtárának építését is. A Magyar Televízió óbudai stúdióját a jövő év első negyedében adjuk át. A Központi Katonai Kórház rekonstrukciója 1992-ig biztosít munkát. Egyenletes ütemben folytatjuk a Bazilika felújítását. A Szépművészeti Múzeum rekonstrukciójához — sajnos — lassan csordogál a pénz... Időközben ezekhez hasonló, nagy volumenű munkákat kell szereznünk. Miben reménykedünk? Abban, hogy mielőbb sor kerül a korábban tervbe vett beruházásokra, így benevezünk a Dohány utcai zsinagóga felújítására, a Tolbuhin körúti csarnok rekonstrukciójára, az IKEA-áruház építésére meghirdetett versenytárgyalásokra. Miután eddig „miénk volt a Vár", figyelemmel kísérjük a volt Honvédelmi Minisztérium és a Sándor-palota rendbetételének ügyét is. Ha a fenti megbízásokat megszerezzük, derűlátóbbak leszük a jövőt illetően. — Hogyan tudnak ennyi munkahelyen egyszerre jelen lenni és dolgozni is, hiszen a vállalati létszám viszonylag kicsi? — Az országban mi foglalkoztatjuk a legtöbb alvállalkozót. Több száz kisebbnagyobb építőszervezet dolgozik velünk, most az Országos Szakipari Vállalattól egy tetőfedő kisiparosig terjed a névsor. A tavalyi forgalomnak harmadát, egymilliárd forintot, alvállalkozóink „hozták". Még nem fordult elő, hogy valamelyik partnerünk igazán cserben hagyott volna. Építésvezetőink és művezetőink értik a dolgukat, profi módon koordinálják a munkát a külső szervezetekkel. S ez nagyon fontos, mert alvállalkozóink teljesítményén olykor igen sok múlik. Értük és velük — Önök, köztudomású a szakmában, eddig sem tartoztak az olcsón dolgozó cégek közé. Tavalyi kiugró eredményükben volt-e szerepe az áremelkedésnek, és mi várható e téren? — Bármily furcsa, az egész építőipar jó évet zárt 1987-ben. Ebben nyilván közrejátszott a megrendelők félelme az új adózástól, s ezért nemigen tartalékolták indokolatlanul a pénzt. Megrendelőink tudják, jó minőségű munkát végzünk, első osztályú anyagokkal dolgozunk, ezt meg is fizetik. Tavalyi eredményeinkben még nem volt meghatározó az áremelkedés. Hogy az idén mi lesz, attól is függ elsősorban, milyen meghallgatásra talál partnereinknél és anyagszállítóinknál a kormány önmérsékletre intő felhívása. — Az árak bizonytalanok, a piac szűkül és — nem a szójáték kedvéért mondom — szűköl is a pénzügyi szabályozás gumírozott pórázán. Vegyes vállalati terveik meg újfajta vállalkozásaik többsége még ezután realizálódik, ha... Potenciális megrendelőik némelyike — Fővárosi Tanács, az egészségügyi és a művelődésügyi tárca — jelentős mértékben csökkenteni kényszerült beruházásait. Lehet-e — és milyen távra lehet — így tervezni? — A kormány stabilizációs programjával összefüggő pénzügyi szigorításoknak egyelőre csak a ballasztját érezzük, vagyis hogy nincs pénz. Egyre kevesebb olyan létesítményre írnak ki pályázatot, melynél nyereségesen tudnánk kihasználni nagyvállalati kapacitásunkat. így például az István és a János Kórház rekonstrukciója folytatódik ugyan, de nem olyan ütemben, mint eredetileg tervezve volt, s amint azt mi évekkel ezelőtt betábláztuk. Ha-A SOTE Röntgendiagnosztikai Laboratóriuma A Stadion-szálló