Budapest, 1988. (26. évfolyam)

6. szám június - Müller Tibor: Holló, telefonnal

ban járult hozzá a Posta tekintélyvesztéséhez a figyelemnek az a hiánya, amelynek következtében hivatalos, állami jóváhagyással évtizedeken át elmaradt a fizetés és a társadalmi megbecsülés, s ma már csak kullog az egykori értékek után. Hol van az az idő, amikor rangot jelentett minden sarzsi nélkül is a postásegyenruha? Amikor a nyugdíjas, állami állásért tülekedtek az emberek, és szerencsésnek érezhette magát, akit a szigorú Posta munkatársának kiválasztott? Hát igen. Egy-egy botrány, nagy port felverő esemény, amikor néhány ezer levél kézbesítetlen marad, hibádzik a nyugdíj összege — bármily ritka is —, sokat ront a Posta presztízsén. Akkor is így van ez, ha elvétve akad csak ilyen példa. De hagyjuk a borongást! Annál is inkább, mert az olyan postai vezetők, mint dr. Oláh László is, kesergés helyett az új szemléletet, a találékony és mihamarább eredményeket hozó utat kutatják, választják. — A postai dolgozók bére, még ma is 10-12 százalékkal alatta marad az országos átlagnak, s ez munkaerő-megszerzési, illetve -megtartási nehézségeket okoz. Ennek az áldatlan állapotnak történelmi okai is vannak. Csak címszavakban: amikor az ország újjáépítése, a közlekedés, az élet megszervezése, később iparának megteremtése volt a legégetőbb feladat, kevesebb törődés jutott nekünk. Aztán mindig lépéshátrányban voltunk. Körmünkre égett sok halaszthatatlan tennivaló, a Posta tette a dolgát. Tartott a lendület, maradt valami a régebben felhalmozott bizalmi tőkéből. Mára ez fogyni látszik. És most futunk önmagunk után. Nem lelkiismereti válság, sokkal inkább anyagi kényszerűség miatt. Mintegy tizenöt éve kiderült, hogy a távközlés elmaradása évente sok-sok millió forintba kerül. Egyszerűen gátjává válik a gazdasági élet fejlődésének. Mi már a hatvanas évek végén kiabáltunk, bizonyítottuk, hogy baj lesz. Kaptunk is némi támogatást. Az éves nyereségünk néhány százalékát. Például az elmúlt ötéves tervben 22 milliárd hozadékból négyet kaptunk vissza fejlesztésre. Édeskevés. „Sok helyütt szervezetileg is különválasztották a hagyományos postai tevékenységet a távközléstől, így nagy nyereséget hozó, ám beruházásigényes távközlés és fennmaradásáért küzdő, leleményes, új ötletekkel színvonalasabb munkával önmagát eltartani képes posta jött létre'''' — A Posta tehát rentábilis, képes eltartani magát? — Ez nem a hagyományos postai tevékenységnek, hanem a távközlésnek és a rosszul működő gyér telefonhálózatnak köszönhető elsősorban. A levél- és csomagkézbesítésre éppen hogy csak nem ráfizettünk az elmúlt időszakban. Ez nem budapesti, még csak nem is magyar jelenség. így van, szinte kivétel nélkül, egész Európában. És ha már itt tartunk, mintegy évtizede sok helyütt szervezetileg is különválasztották a hagyományos postai munkát a távközléstől. így egy nagy nyereséget hozó, ám beruházásigényes távközlés és egy fennmaradásáért küzdő, éppen ezért leleményes, új ötletekkel, szolgáltatásokkal, színvonalasabb munkával önmagát eltartani képes posta jött létre. Egyelőre mi csak a keresztfinanszírozásnál tartunk. Vagyis: az egyik zsebünkből a másikba tesszük a kevés pénzt. De nem lehetetlen, bár erről még nincs szó, hogy a nem is távoli jövőben ezen a megoldáson is gondolkodnunk kell. — Szóval a tarifa közelmúltban történt jelentős emelése ellenére a hagyományos postai tevékenység szegény rokon ? — Nem is rossz kifejezés! Például a hírlapterjesztés fontos munkánk. De igen költséges. A szállítási díjak jelentősen emelkedtek, az üzemanyag sem lett olcsóbb, a példányszámok és a kiadványok növekedtek, miközben mi változatlanul csak 31 fillért kapunk minden forint után. Ne feledje, a nyomdagéptől a lakásajtóig vezető úton minden költség minket terhel. Ennyiből ma már egyszerűen nem tudunk kijönni. Tavaly 380 millió forint volt a ráfizetés. És hiába próbáltunk százalékos részesedésünkön emelni, eddig nem sikerült. Pedig a mai három- négy filléres korrekció, holnapra tíz lehet. A telefon után a hírlapszolgálat miatt fáj legjobban a fejünk. Ilyen helyzetben nélkülözhetetlen a szellemi energiák teljes mozgósítása. Jó példákat látunk erre a környező országokban. Kis fiókok a klasszikus postai tevékenységek mellett színház-, esetleg mozijegyek árusítását vállalják. Kiállítanak keresztlevelet, hitelügyletet intéznek, vagyis majdhogynem közigazgatási feladatot látnak el. A postáskisasszony egyben elöljáróság. Számtalan kedvezményt, előnyt kínál a lakosságnak néhány nyugati ország postája: több küldemény esetén kisebb a díj, a nyári szezonban olcsóbb a képeslapszolgálat, és ami néhány évvel ezelőtt még hihetetlennek tűnt: piackutatással, marketingmunkával igyekeznek feltérképezni az űj, gazdaságos lehetőségeket. Ezen a téren már mi is jelentős eredményeket értünk el. — Mindez úgy is értelmezhető: a Magyar Posta is rákényszerül, hogy a kényelmes monopolfotelből egy kényelmetlenebb, de nagyobb mozgékonyságra mó-6 LAKÁSTELEFON-ELLÁTOTTSÁG 1986.január 1. Lakásszám Lakástelefon Lakástelefon-sűrűség (lakástelefonszám/100 lakás)