Budapest, 1988. (26. évfolyam)

5. szám május - TÉKA

Folyóiratszemle Papp Gézáné: A SOROKSÁRI ÚT HISTÓRIÁJA (Honismeret, 1987. 6. sz. 12-16. L). Története legalább két évezredre, de talán még régebbi időre nyúlik vissza. A mai Ferencvárost, majd Pesterzsébetet és Soroksárt átszelő, tekintélyes nemzetközi forgalmat is lebonyolító pesti-szegedi út, a régészeti leletek tanúsága szerint, a római úthálózatnak is fontos része volt. A középkorban a hadak útjából a kialakuló gazdasági élet, a kereskedelmi forgalom nélkülözhetetlen eszköze lett. A forgalmat messze környék egyetlen biztonságos dunai átkelőhelye, a pesti rév felé vezette. Az oklevelek budai nagyút, Pest felé vezető nagyút, Szegedre vezető út vagy egyszerűen nagyút — via magna — néven örökítették meg. A középkorban számos kis települést kötött össze Budával és Pesttel. Rajta szállították a kereskedők áruikat, a parasztok terményeiket, hajtották a csordákat a külföldiek által is megcsodált állatvásárokra, ez volt a postával járó lovas futárok útvonala is. A török korban megszűnt az útvonal és vonzáskörzete virágzása, de még a XVIII. században is sanyarú körülményekről számoltak be a korabeli iratok és utazók. A cikk számos dokumentumot idézve szól az útvonal, a környező települések és birtokok fejlődéséről és hanyatlásáról, a kereskedelem és közlekedés történetének érdekes mozzanatairól, csárdákról, postaállomásokról, a menetrendszerű kocsiközlekedés körülményeiről, a keserves útviszonyokról, a rossz közbiztonságról stb. József nádor szépítési terveinek megfelelően a 19. század elején megtörtént a Soroksári út rendezése is, mely a maga idejében Pest város legjelentősebb és akkor a legkorszerűbb technológiát alkalmazó útkorszerűsítése volt. Befejezésül az útvonal múlt századi szerepéről, a környező települések, városrészek fejlődéséről, közlekedési viszonyairól olvashatunk a szabadságharc idejétől az 1880-as évekig. 1873-tól a gubacsi határcsárdáig lóvasút közlekedett, 1882-ben megszűnt az úton a kocsiposta, majd mind nagyobb szerepet kapott a MÁV és a hamarosan kiépülő helyiérdekű vasút. Zika Klára: UTCÁK ÉS NEVEK (Honismeret, 1987. 6. sz. 25-26. I.) Beszélgetés Frank Tibor egyetemi docenssel a fővárosi utcanévadás problémáiról, a gyakran felesleges és indokolatlan átkeresztelésekről, a hagyományos helynevek, utcanevek védelmének fontosságáról és módjairól. Kiss Attila: A THÖKÖLY ÚT (Lakók és lakások, 1987. 4. sz. dec., 19. l.J. Rövidesen összefoglalja a névadó, Thököly Imre történetét, majd a Dózsa György úttól a Bosnyák térig kalauzolva mutatja be nevezetességeit, többek között, Budapest „sportvárosrészét", a Népstadiont és a környező sportlétesítményeket, majd a fontosabb csomópontokat, épületeket. Gergely Katalin: A SZÁZADOS ÚTI VÁROSI KISLAKÁSOS TELEP ÉS LAKÓI, 1910-1985 (Honismeret 1987. 6. sz. 30-33. l.J. A Százados úti kislakásos telep az immár egyesített főváros fejlődésének legdinamikusabb évtizedeiben keletkezett. A kapitalizálódás és urbanizálódás következtében Budapest ekkor fejlődött igazi nagyvárossá. A nagy építkezések, új létesítmények, gyárak, üzemek sok új munkaerőt igényeltek. Rohamosan nőtt a főváros lakossága, de az újonnan betelepülők számára nem lehetett megfelelő számú és minőségű lakást adni. Bárczy István polgármester hirdette meg 1906-ban azt a nagyszabású programot, amely a kültelkek fejlesztését, a városi telkek olcsó és egészséges lakásokkal való beépítését tűzte ki célul. A program keretében számos kislakásos bérház és lakótelep épült, többek között 1908 és 1910 között a Százados úti. Közvetlen közelében épültek: a Százados úti Elemi Iskola, a Százados úti Községi Kenyérgyár, a Juranics utcai kislakásos bérházak és az MTK-pálya. Lakói — a főváros kiskeresetű munkásai, alkalmazottai — 1910 novemberétől költözhettek be. A szerző sokoldalú képet rajzol a telep életéről és társadalmáról. Bemutatja a lakásokat, a telep életének szerveződését, üzleteit, iskolázási és szórakozási lehetőségeit, első lakóinak társadalmi rétegeződését, foglalkozási csoportjait, munkalehetőségeit, a telepen élők sajátos magatartás-és szokásrendjét, lakáskultúráját, a telepi életformát. Szól a Százados úti művészetepről is, amelynek lakói a társadalmi elitet jelentették a telepen. A II. világháborút követően a telep külső képe nagymértékben megváltozott, kicserélődött lakossága is, megváltoztak életkörülményeik, többek között, lakáskultúrájuk. Az 1984-85-ben megszűnt telepről a szerző összefoglalóként megállapítja: „A Százados úti városi kislakásos telep színtere volt egyfajta sajátosan ötvöződött falusi és városi életmódmintának. A telepi közösségi élet, a viselkedés- és magatartásminták, a cselekvési és döntési stratégiák még a falusi, paraszti hagyományok modelljét követve alakultak ki, míg a lakás- és tárgykultúra már a városi, kispolgári modellt követte, bár használatuk még egy ideig falusi minta szerint történt." Az elköltözöttek sorsa, életmódjának változása újabb kérdéseket, kutatási témákat vet föl, többek között azt, hogy a telepi életmód mennyiben előzménye a mostani „lakótelepi" életmódnak, és pozitívumai miért nincsenek meg egy mai lakótelepen? Szablyár Ferencné: ÉRDEKESSÉGEK A HUNFALVY JÁNOS KÖZGAZDASÁGI SZAKKÖZÉPISKOLA TÖRTÉNETÉBŐL (Budapesti Nevelő, 1987. 4. sz. 3-20. l.J. A szerző sajátos módszerrel, többnyire az iskola értesítőiből vett idézetekkel, feljegyzésekkel, beszéd- és jelentésrészletekkel ad színes mozaikképpé rendeződő tablót a Víziváros egyik legrégibb iskolájának a működéséről. Néhány közülük: 1883-1884: „Hunfalvy János, a Fővárosi Duna-jobbparti Kereskedelmi Testület és a Budai Kör elnöke, Freyberger Pál, a II. kerület országgyűlési képviselője, Darányi Ignác, Ráth Károly főpolgármester... azon nemes ható erők, amelyeknek sikerült iskolánk kibővítését a magas minisztériumnál kieszközölni." 1886-1887: Az első írásbeli tétel magyarból: „A pénzről és annak nemeiről." 1895-1896: A tanárok fizetéséről. 1897-1898: Köszönet a Nemzeti Színház igazgatójának, aki az önképzőkör tagjainak 50%-kal olcsóbb jegyeket nyújtott. 1898-1899: Egy önképzőköri jelentésből: „Hogy a tagok érdeklődését a közgazdaság fontosabb kérdései iránt körünk élessze... Nagy Lajos szaktanár úr vezetése mellett a szocializmus került tárgyalásra." 1899-1900: 1899 nyarán asztalossztrájk volt Budán. így az iskola berendezése nem készülhetett el idejében. A tanítás megkezdését el kellett halasztani. 1899-1900: A kabinetrendszer őseként a gyakorlati munka elsajátítása érdekében „mintairoda" létesült. 1910-1911: Felvételi díj, tandíj, tandíjmentesség; összehasonlításul néhány ár koronában. 1911-1912: A könyvtár számára megvették a Kommunista Kiáltványt 25 példányban. 1919-1920: A gépírás ebben a tanévben volt először kötelező tantárgy. 1925-1926: A gázvilágítás helyett a villanyvilágítás bevezetése. 1931-1932: Dr. Németh László iskolaorvosi kinevezése. 1938 -1939: Hírek a testület irodalmi munkásságáról — többek között: „Dr. Németh László iskolaorvosunk VII. Gergely című színművét az idén mutatta be a Nemzeti Színház nagy sikerrel." 1945: Huszty Mihály feljegyzései az ostrom utáni helyzetről, az iskolai élet megindulásáról. 1945-1946: „...szeptember 17-től 29-ig abba kellett hagyni a tanítást az iskolának udvarán levő tömegsírok feltárása miatt." S így tovább 1983-ig. B. Bernát István: „NEM KASZÁRNYÁT, DE KEDVES OTTHONT..." EGY DIÁKDIREKTÓRIUM HÉTKÖZNAPJAI (Ijfúsági Szemle, 1987. 6. sz. 86-100. I.) Könyves Tóth Kálmán író, a Bartha Miklós Társaság egyik vezető egyénisége, az 1919-es forradalom idején a X. kerületi Tisztviselőtelepi Állami Főgimnázium Önképzőkörének vezetője hagyatékából kerültek elő azok a dokumentumok, melyek egy középiskolai diákdirektórium hétköznapjait idézik fel. A közölt Jegyzőkönyv 1919. IV. 10-től VI. 6-ig publikált, 61 ún. „hirdetése" és a Diákdirektóriumi Hirdetőkönyv nemcsak a forradalombeli hétköznapokhoz nyújt érdekes adatokat, hanem a diákok elképzeléseit, politikai gondolkodását, szociális helyzetét és közösségszervező tevékenységét is bemutatja. Jékely Zsolt: AZ „ÉV LAKÓHÁZA '86" (Építésügyi Szemle, 1987. 9. sz. 277-279. l.J. A pályázat ismertetése, a díjazott épületek — közöttük a Farkas Dániel és Bányai Miklós alkotta XII., Rácz Aladár u. 135. sz. lakóház — bemutatása, értékelése. Temesvári Jenő: A VII. ÖTÉVES TERVIDŐSZAK CÉLPROGRAMJAI (Építésügyi Szemle, 1987, 10. sz. 302-307. l.J. Az építésügyi és városfejlesztési ágazat feladatainak végrehajtása érdekében ágazati célprogramokat szervez és működtet, amelyek az országos és természetesen a fővárosi építési feladatokkal szervesen összefüggenek. Ezek: az építőipar (ezen belül a magasépítés, a mélyépítés, az építőipari eszközellátás és -gazdálkodás, az építőipari vállalkozás) fejlesztése; az építőanyagipari technológiák fejlesztése (ezen belül a gyártásfejlesztés, nyersanyagok, melléktermékek és hulladékanyagok hasznosításának növelése, építőanyagipari energiahasznosítás fejlesztése); a lakásellátás és a lakásépítés fejlesztése; az elektronika építőipari felhasználásának fejlesztése; a fenntartási építés fejlesztése; energiahasznosítás. A cikk megismerteti e programok tartalmát, célkitűzéseit, feladatait, sok fővárosi vonatkozását. CSOMOR TIBOR 47