Budapest, 1988. (26. évfolyam)

5. szám május - P. Muravjov: A titokzatos Petrovics

Végül közlöm: Küchelbecker sírjánál és Petőfi Sándor feltételezett temetési helyén 1952, 1960, 1969, 1977. évben jártam. M. K. Küchelbecker sírján az öntöttvas táblán a következő felirat volt: M. K. Küchelbecker 1835. A tábla helye nem változott 1952-től 1969-ig, de 1977-ben már nem volt meg. Küchelbeckernek 1975-ben emlékművet emeltek a politikai száműzöttek hét sírja közül négy fölé. Ezeket a barguziniek „dekabrista síroknak" nevezik. A valóságban azonban Küchelbecker sírja nem itt van, hanem másutt, a politikai száműzöttek sírjaihoz közelebb eső temetkezési helyen. Petőfi Sándor feltételezett temetési helyén (ha emlékezetem nem csal) öt sír van, ezek közül az egyik, amelyen szögletes kereszt található, Petőfi Sándoré. M. K. Küchelbecker és Petőfi Sándor sírjának feltételezett helye között még legalább két sír található egymás mellett, fakereszttel megjelölve, melyek közül az egyik kidőlt. Erre a sorsra jutott a kerítés is 1952-ben. Néhány szó magamról: 1954-ben fejeztem be Uszty-Barguzinban a középiskolát. Jelenleg az Össz-szövetségi „Tisztelet" érdeméremmel kitüntetett Szénipari Tudományos Tervező- és Kutatóintézet (KuzNIUI) tudományos munkatársa vagyok. Tisztelettel: Pantyelejmon Muravjov 1986. XI. 9. Amíg emléke él, él az ember is! Tisztelt Eduard Viktorovics! El kell mondanom, hogy Uszty-Barguzinban laktam — bár szabadságom idején vagy rokoni látogatáson Burguzinban is megfordultam — sok mindent ezért nem ismerhetek. Ezzel együtt, lehetőségeim szerint, válaszolok az Ön kérdéseire. (Arról, amit a régi barguzini temetőben észleltem.) E bonyolult kérdésben csak azért könnyű eligazodnom, mert 1952-ben az alábbi sorrendben ismerkedtem meg a főbb sírokkal: először M. K. Küchelbecker hantjával, majd Petőfi-Petrovics feltételezett sírjával és a politikai száműzöttekével, végül pedig a zsidó temetővel. 1969-ben ismét megnéztem Küchelbecker sírját, majd akaratlanul is a dekabristára tereltem a szót rokonaimmal. Ők tudták, hogy a temetőben egy dekabrista van eltemetve, de ezenkívül nem tudtak semmit. Hirtelen eszembe jutott, mi történik, ha elvész a síremlék, mint ahogyan korábban is elkallódtak, tönkrementek kvarcithomokkő- és öntöttvas keresztek, és senki nem tudja majd, hol volt Küchelbecker sírja? Visszamentem a temetőbe, hogy megjegyezhessem a jeles síremlék helyét. Még egyszer elolvastam a feliratot: felül M. K. Küchelbecker, alul az 1835-ös dátum. A síremlék mellett egy fenyő állt (ez irányított 1952-ben). A fenyő és a síremlék közepe közötti távolság kb. 1,25 métert tett ki. Ezt a fenyőt a „gyász fenyőjének" neveztem. Törzse és magassága szokatlan volt ezen a helyen, a kérge alul sötét, majdnem fekete. Hogy még jobban emlékezzem, eszembe véstem a Petőfi-Petrovics féle sírt is, mely Küchelbecker síremlékétől 16-18 méternyire keletre, az erdő mélyén volt. Sokáig álltam mellette, lépcsőzetes formájú, körülbelül 60-80 centiméter magas vaskerítés övezte. Ezen a temetkezési helyen öt sír domborult (meglehet tévedek, kérem, javítson ki). Kedvem támadt átlépni a kerítésen, nem maradt-e még valami ismertetőjel. A bejáratnál, a síron feküdt egy kis vastábla (a kerítés nyugati oldalán), a bal sarokban, a hantok közé süllyedve, eredetileg a kereszt tartozéka lehetett. A tábla közepén egy vágásnyomhoz hasonló rés volt. A temetkezőhely körül és a sírok között száraz, töredezett „baguljnyik" volt (egyébként ez a növény májusban virágzik). A temetkezőhely kerítése mögött erdőcsoport és bokrok, elöl és közepén fenyő. Próbáltam megfejteni, hogy miért nincs ez a sír a temetőben, miért került kívülre. A felmerült kérdésekre nem találtam választ. Amikor azonban a Bajkál 1985. ötös számában elolvastam az ön anyagait, arra a következtetésre jutottam, hogy a régi barguzini temetőben minden temetkezési helynek szigorúan meghatározott helye van. S ha figyelembe vesszük, hogy M. K. Küchelbecker és a magyar forradalmárok, Petőfi Sándor és társai a cárra és a királyra támadtak, akkor érthető, miért helyezték őket az emberi tekintettől távolabb eső helyre. P. I. Morokov visszaemlékezéseiből: „Nem járt templomba, és ezért a helybéli pap nagyon nem szerette. Mikor a pap végigjárta az újonnan érkezőket, Petrovics bement a szobájába, és bezárkózott, hogy „ne is lássa a papot". Azért, mert „nem a mi pravoszlav hitünkön" volt, s még azért is került sírja és harcostársainak sírja M. K. Küchelbeckeré mögé, hogy távol legyen az emberek (papok) szemétől. Eduard Viktorovics feltétlenül keresse meg Gersevics Matvejt. Mi Motyának szólítottuk. Most ötvenéves. Uszty-barguzini, ő volt az idegenvezetőnk 1952-ben. Az öccsét Mihailnak hívják. Feltétlenül többet tud, mint én. Vannak Barguzinban rokonai és ismerősei. Együtt jártunk nála. Nem tudom a címüket és családnevüket. A Bajkálban 1985-86-ban közölt publikációkon kívül nem ismerek más forrásmunkát. Emlékezetből írtam le mindent. Az Ön által küldött cikkekkel még meg kell ismerkednem. Ami pedig (január-februárra szóló) meghívását illeti: nagyon hálás vagyok, de gondolom, több hasznomat veheti június-júliusban. Télen mindent eltakar a hó, ezért azt tanácsolom, akkor semmit ne tegyenek azon kívül, hogy megkeresik, hol volt eltemetve M. K. Küchelbecker és Petőfi-Petrovics. Félek „mamaj támadásától". (Magyarul: Tél tábornoktól.) Ha egészségi állapotom engedi, feltétlenül találkozunk majd. Legfontosabb feladatunk, hogy a „Szibériai legenda" Petőfi-Petrovicsról történelmi hitelessége tisztázódjék. Ha megkapja a tervrajzot, azonnal kedve támad megismerkedni a helyszínnel. S még egy jó tanács: Küchelbecker sírjától (a „gyász fenyőjétől") menjen egyenesen kelet felé, ne forduljon el semerre. Amikor átmegy az erdőn, s egy erdő nélküli részhez ér, folytassa útját az erdőcsoport felé (fenyő), balra meglát majd egy kerítést, amely az erdőcsoport mögött van, előtte pedig Petrovics sírja. P. MURAVJOV 1986. XI. 29. Magyar temetkezési hely a barguzini temetőben npMHepHbiii 8mö 36XBP0H8HHH n(npednonozútnaú) Moiwin UloHflopa n»m»»M - /JjieKC&HOpci CmtnuhoBmud nempotNMB ho cmopoM BQptysttHCKOM KJioadWme ( «952 t'») 3 Sándor Peiefi, mai <S569

od Ajiekcahjxp C-rtnAKOBwu n£TP0»h».-noí,iÍ56irí mw* 4 Hhhb CfnenoMotHo TokooíSü - m?iod 5 HOWIOJ 8&P2M 6 Kapod cDopk&iu 7 Hwmíoh (Cnii0aH) Honopom 37