Budapest, 1988. (26. évfolyam)

5. szám május - Nádor Tamás: A Magyar Hadtörténeti Intézet és Múzeum

AZ ERTELEM MŰHELYEI ját, Mészáros Lázár kulacsát, Klapka György díszkardját tekintheti meg a látogató. Van Mátyás-kori íjunk, tizenhetedik századi dörzskerekes pisztolyunk, tizennyolcadik század eleji tölcséres csövű, kovás karabély-trombonunk, tizenhetedik századi elöltöltő ágyúcsövünk és modern sorozatlövő fegyverünk. Gyűjteményünkben található tizenhetedik századi zászló, talán legjelentősebb értékeink az 1848-49-es zászlók, de vannak 1919-es és 1945 utániak is. Egyenruhatárunk mind a régi idők hadseregének, mind a Magyar Néphadseregnek a viseletét szemlélteti. Van honvéd dobunk, sokféle szuronyunk, huszártiszti csákónk, kitüntetés-és numizmatikai, sőt, metszet-, festmény-és szoborgyűjteményünk. A múzeumnak külön könyv-, plakát-, aprónyomtatványtára és rendkívül gazdag fotóarchívuma is van. — A Hadtörténeti Intézet és Múzeum összefoglaló, nagy munkája, a kétkötetes, 1300 oldalas Magyarország hadtörténete — noha, mint minden hasonló vállalkozást, érték bírálatok is — az elmúlt időszak egyik sikerkönyve volt. Milyen tudományos munka vezetett a szintézishez? A továbbiakban mire készülnek? — Intézetünk javarészt fiatal kutatókból szerveződött gárdája 1945 után a kor szellemében, eleinte főként az antifeudális forradalmi harcok, a török- és Habsburg-ellenes függetlenségi harcok, a kurucmozgalom, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc történetével foglalkozott. E tárgyban jelentek meg az első, meglehetősen sematikus kiadványok. A Habsburg-ellenes harcok jelentőségének eltúlozása, a parasztság katonai szerepének idealizálása, egyes hadvezérek szerepének túlbecsülése azzal járt, hogy nem jutott kellő figyelem az átmeneti időszakokra. Kevés szó esett a magyar munkásosztály fegyveres forradalmi küzdelmeiről, a Magyar Tanácsköztársaságról és honvédő háborújáról, a nagy októberi szocialista forradalomban részt vett internacionalistákról, nem dolgoztuk fel érdemben a spanyol polgárháborút s a benne részt vevő magyar internacionalisták, a magyar ellenállás és az Európa más országaiban harcoló magyar antifasiszták küzdelmét, a magyar hadsereg második világháborús szerepét, de még a néphadsereg történetét sem. Mindamellett abban az időszakban is születtek értékes tanulmányok, okmánypublikációk, könyvek munkatársaink tollából. 1957 után végre alkalom nyílt hadtörténetünk reális, valóságot sokoldalúan tükröző bemutatására. Azóta számos jelentős munka látott napvilágot. 1957-ben jelent meg a Magyar internacionalisták a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban és a polgárháborúban című, hiánypótló, kétkötetes dokumentumgyűjteményünk. Néhány évvel később kiadtuk a Spanyol földön a szabadságért című monográfiát. A továbbiakban jelentős művek sora született, kivált Nagy László tol-Faragott ágyútalp a 17. századból Iából a 17. századi Habsburg-ellenes küzdelmek, Bocskai, Bethlen, Rákóczi, Thököly függetlenségi harcainak hiteles és árnyalt bemutatására. Több fontos munka taglalta a 18. század katonai történetét. Ezek főként Zachar József nevéhez fűződnek. Új, korszerű szemlélettel folyik az 1848-49-es szabadságharc hadtörténeti feldolgozása. E tárgyban méltán lett sikerkönyv Bóna Gábor 1983-ban megjelent Tábornokok és törzstisztek a szabadságharcban 1848-49 című munkája. (Ő jelenleg a tisztikar még szélesebb körének szociológiai jellegű kutatásával-bemutatásával foglalkozik.) Farkas Márton az első világháború történetéről tett közzé nemzetközi értékű hadtörténeti munkát, Józsa Antal a magyar internacionalistáknak az oroszországi polgárháborúban betöltött szerepéről írt hézagpótló műveket. Sok publikációval járultunk hozzá a Tanácsköztársaság történetének teljesebb, hitelesebb feltárásához, a Horthykorszak katonai történetének mélyebb megismeréséhez; Godó Ágnes, Dombrády Loránd, Tóth Sándor és több fiatal munkatársunk foglalkozott és foglalkozik a második világháború és a fasizmus elleni harc, az ellenállási mozgalom történetével, a szovjet hadsereg magyarországi felszabadító hadműveleteivel. Az utóbbi években — kellő távlat és lehetőségek birtokában — megkezdtük a Magyar Néphadsereg történetének feltárását is. Mindezen kutatások eredménye, összefoglalása volt a szerkesztésemben megjelent, említett magyar hadtörténet. A Magyar Tudományos Akadémia kutatási terveihez igazodva kívánjuk feldolgozni és kiadni az 1848-49-es forradalom és szabadságharc katonai iratait, egy másik kötetben pedig Magyarország második világháborús katonai dokumentumait publikáljuk. Befejezzük a Horthy-korszak katonai történetének feldolgozását. Szocialista országok kutatóival közösen kutatjuk a második világháború előzményeit; bolgár kollégákkal kiadjuk közös katonai hagyományaink dokumentumait, s ugyanígy, lengyelekkel összefogva a magyar-lengyel katonai történet emlékeit. Végezetül: egyik legfontosabb feladatunk, hogy végre megírjuk a Magyar Néphadsereg történetéi. NÁDOR TAMAS