Budapest, 1988. (26. évfolyam)

5. szám május - Nyíri Éva: Fürdőhely vagy dagonyázó?

VÍZI ÉLET tet, az elelmi higiéniai követelmények kielégítését stb. Hát erről itt szó sem volt. Képzelje el, mi van itt nyári hétvégéken, amikor 6-8 ezer ember nyüzsög a kavicskitermelő munkagépek között! Akiknek még ez sem elég balesetveszélyes, annak ott a 1 l-es főút, amelyen pucér fürdőzők sétálgatnak, biztosítva ezzel a napi minimum 3-5 gépkocsibalesetet: elvonják ugyanis az autósok figyelmét a vezetéstől. A naturisták a délegyházi tavaknál alkalmazott recept szerint, engedély nélkül megjelentek a belső tavaknál, s gondolom, azt várják, hogy majd az illetékesek utólag itt is szentesítik a „honfoglalásukat". És ha legalább „viselkednének!" De átjárnak — persze meztelenül — az Omszki-tóra, megbotránkoztatva a fürdőruhás vendégeket, bemászkálnak a vendéglátó egységekbe, ami bőven kimeríti a közszeméremsértés kritériumát. Gondban vagyunk, ha váratlanul szovjet vendégek érkeznek az Omszki parkba — hazánkba látogató pártmunkások, művészeti delegációk tagjai —, és előtte nincs időnk a fogadásukra felkészülni. Képzelje el, ha egy — mondjuk — veteránküldöttséget nudista vadkempingezők köszöntenének Ligeti Károly szobra előtt! És egyre többen lesznek, hiszen Délegyházán fizetniük kell — itt nem. — Folytassam? Az autósok között évről évre parkolási háború dúl: sok a karcolás, a koccanás, olykor szinte ölre mennek egy-egy parkolóhelyért. Ennél is nagyobb károkat okoznak a Gyógynövénykutató Intézetnek: legázolják a parcellákat, eltorlaszolják az utat, volt, hogy megakadályozták az anyarozs aratását. — A vízminőség romlása, sajnos, tény. Okai részben a túlterhelésen, részben a tavakba folyó szennyvizekben keresendők. Az Omszki-tó befogadóképessége 2-3 ezer főre tehető; ám nyári hétvégeken ennek a kétszerese sem ritkaság. Ennyit a túlterhelésről. A szennyvizek többfelől „folynak össze". Egyrészt a községből, Budakalász ugyanis a vezetékes ivóvízzel ellátott, de csatornázatlan település. A község szennyvizét a talajvíztározó rétegbe szikkasztják; csakhogy a talajvíz nyugatiészaknyugati irányú áramlása miatt a talaj és a bányató vize fertőződik. Aztán: a bányatavak közelében van az Óbuda Tsz kertészeti üzeme. Ott a kommunális jellegű szennyvizeket szikkasztják ugyan, de a telepen lehulló csapadékvizet és az üvegházak fűtésére szolgáló kazán iszapoló vizét szintén a bányató fogadja be. Ugyanide kerül — a Barát-patak közvetítésével — a Budaflax gyár mechanikailag tisztított és a gyári lakótelep igen rossz hatásfokkal tisztított szennyvize. — Milyen pihenési, szórakozási lehetőségek várják itt a turistákat jelenleg? — Ha örökös lépéshátrányban is, de azért elég sok mindent létrehoztunk itt nyolc éve alatt. Legelőször elkészült az Omszki park részletes rendezési terve, amely mindenekelőtt a biztonságos fürdés feltételeit irányozta elő. Ennek megfelelően megépült egy feljárórámpa, továbbá egy napozóstég tölgyfából és vörösfenyőből. A tó egy részén feltöltéssel 50-60 centiméter mély „gyerekmedencét" alakítottunk ki. Biztosítottuk a közműellátást kereskedelmi egységek telepítéséhez, WC-csoportokat építettünk, fásítottunk, és — nem utolsósorban — sportlétesítményeket építettünk: két tenisz-, két röplabda-, két kézilabda- és két tollaslabdapályát; felállítottunk tíz pingpongasztalt, egy kisvállalkozó pedig tekepályát üzemeltet. — Csakhát minden kevésnek, kicsinek bizonyult. A napozóstéget, például, 700 személyre tervezték; parkolóból kétszerekkora sem lenne elég; vécéből úgyszintén. Sajnos, ezt a keveset állandóan megrongálják, tönkreteszik a vandálok — mondja a tanácselnök. A vécékben kitépik a csapokat a falból, összetörik a kagylókat, törnek-zúznak. Három éjjeliőrünk, három nyugdíjas öreg — ki más jönne el havi 3000 forintért?! — nem tudja megakadályozni a rongálást: ereje sincs hozzá, meg fél is a vandáloktól. Tudja, sokáig azt hittem, a sziszifuszi munka azt jelenti: hegynek fölfelé sziklákat görgetni. Ma már tudom, egészen mást jelent: fásítani az Omszki emlékparkot. Minden évben letarolják, minden évben újra kezdjük. Tavaly karácsonykor lefűrészelték a fenyők csúcsait. Tíz személy ellen tettünk szabálysértési feljelentést az autója rendszáma alapján! Több tucat fenyőt elkoboztunk. Mindez nem segít. Talán, ha a Kínai Nagyfallal vennénk körül az egészet?! Tervpályázat a bányatórendszer hasznosítására 1987 augusztusában Kiránduló- és szabadidőközpont Budakalász térségében címmel tervpályázatot írtak ki a bányatórendszer hasznosítására és a fejlesztési elképzelések kidolgozására. A kiírók — tíz minisztérium, országos főhatóság, idegenforgalmi szervezet, közigazgatási szerv és intézmény — ezt a területet ,,sokkal alkalmasabbnak tartják a tömeges pihenési és szórakozási igények kielégítésére, mint az elaprózott telkekkel, hétvégi házakkal telezsúfolt Dunakanyart, ahol nem jöhettek létre a pihenés, szórakozás és felüdülés nagy közösségi centrumai. " A pályázóktól azt várták, hogy az anyagi forrásoktól függően, jól ütemezhető fejlesztési koncepcióban tegyenek javaslatokat a rekreációnak, a szabadidő aktív eltöltésének lehetőségeire, a strandolási, szórakozási, sportolási és kulturális létesítmények elhelyezésére, továbbá a terület és a vizek tisztaságának védelmét szolgáló jelzőrendszer, illetve- berendezések telepítésére. — Kicsit konkrétabban: mire gondoltak? A kérdés Barna Gábornak, a Magyar Urbanisztikai Társaság főtitkárának szól, ide kellett a pályaművet beküldeni 1987 novemberéig. — Például olyan, ötszáz személyes kemping telepítésére, amely könnyen megközelíthető; kulturális létesítményekre, vízi sportolási lehetőségekre és így tovább. Nem javasoltuk viszont egész évben lakható nyaralótelep építését. Fontos ugyanis, hogy a tavak használata csupán két-három hónapra korlátozódjék, s az év nagy részében legyen idő a víz természetes öntisztulására. Egyáltalán: jobban kell vigyáznunk erre a nagyszerű adottságokkal rendelkező területre! A 44 hektárnyi vízfelület, a Duna szomszédsága, a főváros, valamint a történelmi hangulatú Szentendre közelsége nagy érték, meg kell becsülni. Az Omszki park nagy gondja még a pénzszűke. Eleinte úgy indult, hogy a park Pest megyei intézmény lesz. Aztán a megye „leadta" Budakalásznak, csupán kezelői létszámot és évi kétmilliárd forintot biztosított a fejlesztési, illetve fenntartási költségekre. — Ugyancsak kétmillióval járul hozzá a fejlesztéshez a Fővárosi Tanács évente — tájékoztat Karsai Miklós. — A mire mennyit költhetünk kérdésben az Omszki park operatív bizottsága jogosult dönteni, amelynek elnöke dr. Berdár Béla, a Pilisi Parkerdőgazdaság főigazgatója, egyben a körzet országgyűlési képviselője. — Általában mire használják fel az évi hárommillió forintos fejlesztési keretet? — Mindenekelőtt fásításra, aminek — úgy tűnik — sosem jutunk a végére. De ebből a pénzből épült a park öntözőhálózata is, ami kettős haszonnal jár: a locsolás jót tesz a gyepnek, s mivel ehhez a tóból nyerjük a vizet, elősegítjük a víz öntisztulását. Ami pénzünk marad, abból újabb és újabb vécéket létesítünk. — Hány alkalmazottja van az Omszki parknak? — Összesen tizenegy: egy létesítményvezető, három éjjeliőr, hat parkgondozó és egy 4 órás munkaidejű illemhely-takarító. — Mikor nyílik lehetőség a fejlesztésre? — Ebben az ötéves tervben már semmiképpen. Örülünk, ha a tavaly befejezett, zártrendszerű szennyvízgyűjtővel, vízöblítéssel készült, fűthető vécécsoport mellé újabbat tudunk építeni. — Miért kell fűtés az illemhelyeken? — Mert az Omszki-tó elkerített, sekély vizű felületét télen korcsolyapályának használják a fiatalok. — Ismeri a budakalászi tórendszerrel kapcsolatos pályázat eredményét? — Természetesen, hiszen a vb-titkárnőnk, Kelemen Lászlóné doktor is tagja volt a bíráló bizottságnak. — Mi a véleménye a díjazott pályamunkákról? — Ami a bizottsági tagok legtöbbjéé: a három első pályamunkából érdemes lesz kidolgozni egy használható negyediket. — És addig? — Addig jó lenne elérni, hogy a kirándulók megbecsüljék azt, ami már megvan! NYÍRI ÉVA 14