Budapest, 1988. (26. évfolyam)

4. szám április - TÉKA

Folyóiratszemle A TELEPÜLÉSI KÖRNYEZET HELYZETE, VÉDELMÉNEK, ALAKÍTÁSÁNAK KÉRDÉSEI (Településfejlesztés 1987. 3. sz. 9-86. I.J.A folyóirat szinte teljes terjedelmét e fontos kérdéskör részleteivel foglalkozó tanulmányoknak szenteli. DALÁNYI LÁSZLÓ: A TELEPÜLÉSI KÖRNYEZETVÉDELEM KONCEPCIÓJA c. írása,(11-14. I.) szolgál mintegy bevezetőül a települési környezetvédelem definiálásának problémáival foglalkozik, majd áttekinti a hazai környezetvédelmi szabályozás történetét, a legfontosabb jogszabályokat az 1980-ban elfogadott Országos Környezetvédelmi Koncepció és követelményrendszer megalkotásáig. Ez a települési környezetre vonatkozó követelményeket az alábbiakban foglalta össze: ,,A települési környezetvédelem során a tervszerű, rendeltetésszerű és esztétikus kialakítást, fejlesztést és védelmet kell érvényesíteni. A települések rendezésénél, fejlesztésénél és üzemeltetésénél el kell érni, hogy a védett környezeti elemek szennyezettsége és a káros hatások mértéke a megengedhető és elviselhető értéket ne haladja meg. A lakosság egészségi állapotának javítását elő kell segíteni célszerű területi kategóriák és övezetek kijelölésével is. El kell érni ésszerű területfelhasználással, a művi és a természeti elemek megfelelő arányának kialakításával a természeti környezet optimális mértékű védelmét. Ehhez kapcsolódóan a rendezési munkálatok során a történeti emlékek megóvására, építészeti keretekbe való illesztésére, valamint a városképek gazdagítására kell törekedni." E követelményrendszer végrehajtása ágazati irányítási feladatok ellátását is szükségessé teszi. 1982-ben látott napvilágot az ÉVM-nek az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatallal egyeztetett közleménye: „A települési környezet védelmének szakterületi koncepciója." Ez feltárja a környezet jelenlegi helyzetét, megismerteti a települési környezet védelmének és fejlesztésének ún. környezetpolitikai céljait, meghatározza a védelem és fejlesztés követelményeit, eszközeit, végül összefoglalja stratégiáját. A tanulmány befejezésül a környezet minőségét egzakt módon jellemző számszerű mutatók kialakításának, valamint a szakemberképzés problémakörével foglalkozik. BUNYEVÁCZ JÓZSEF: A TELEPÜLÉSI KÖRNYEZET VÉDELMÉNEK, ALAKÍTÁSÁNAK TERVEZÉSI TAPASZTALATAI c. írása (15-18. I.) összegezi az elmúlt időszak tervezési tapasztalatait, meghatározza a tervezés elvi és szakmai kereteit, összefüggéseit, problémáit. Fontos fogalmakat és összefüggéseket tisztáz és szemléltet. BÁTHORY KATALIN: A TELEPÜLÉSI KÖRNYEZET MINŐSÉGÉNEK ELVI ÉS MÓDSZERTANI ALAPJAI c. írása (19-27. I.) a környezet állapotát kifejező adatok tartalmával, rendszerével, összefüggéseivel foglalkozik. Meghatározza az ökoszféra (a természeti környezet), az urbanoszféra (a településszerkezeti környezet) és a szocioszféra (társadalmi környezet) főbb jelenségeit és minőségi tényezőit, az adatok rendszerének alaptéziseit, a településeken az életminőséget alapvetően meghatározó lakóhelyi körülményeket jellemző adatokat, majd a települési környezet minőségének minősítő módszerét, elvi és gyakorlati kérdéseit ismerteti. , .. . CSIMA PETER: A TELEPULESI KÖRNYEZET VÉDELMÉNEK TÁJÖKOLÓGIAI ÉS TÁJVÉDELMI SZEMPONTJAI c. írása (28-31. I.) először azt vizsgálja: mi a tájvédelem? Megállapítja, hogy nem feltétlenül a táj eredeti állapotának megőrzése, hanem egy tudatos, a társadalom mindenkori igényeit figyelembe vevő táj fejlesztés mellett a táj döntő jellegzetességeinek — a táj használati és tájképi stabilitást biztosító táj karakternek — illetőleg a karakter elemű tájelemeknek megőrzése. A védelem tehát nem öncélú, hanem az adott tájban meglévő termelési és üdülési potenciának, azaz a táj eltartóképességének megóvását, a jövőbeni optimális táj fejlesztés lehetőségének a fenntartását szolgálja. A tájrendezés természetesen ezzel szoros összefüggésben tűzi ki a tájvédelem során a táj esztétikai értékeinek megőrzését is. Ezután arról szól, mit kell védeni a természeti tájban? Végül felvázolja: hol van a települési tájvédelem helye a területrendezési tervezésben, s megemlíti aktuális tájvédelmi gondjainkat, utalva pl. a budai hegyvidék problémáira. GAJZÁGÓ LÁSZLÓ: A TELEPÜLÉSI KÖRNYEZET LEVEGŐTISZTASÁGVÉDELMÉNEK FELADATAI, PROBLÉMÁI c. írása (32-25. I.) helyzetképet ad, szól a jogi és gazdasági szabályozásról, a mérő-ellenőrző rendszer tevékenységéről, áttekinti az eddigi eredményeket, a további feladatokat és problémákat. KAMARÁS JÁNOS: TANÁCSI ZÖLDFELÜLET-RENDEZÉSI ÉS -VÉDELMI FELADATOK A TELEPÜLÉSFEJLESZTÉSBEN c. írásának (36-38. I.) célkitűzése a megfelelő települési környezetet szolgáló zöldfelületek kialakításával és megvédésével, az azt segítő társadalmi akciók szervezésével kapcsolatos főbb tanácsi feladatok összefoglalása, egyszerű eszközök felhasználásával egységes gyakorlat kialakítása, a helyi tanácsok és a szakmai irányító szakosztályok közötti együttműködés és munkamegosztás segítése, a települések és környezetük rendjének további fokozása, a hiányosságok csökkentése. Szól az épületek és építmények létesítésével és karbantartásával kapcsolatos feladatokról, különös tekintettel a családi házas beépítés térhódítására, foglalkozik a zöldterület-gazdálkodás néhány időszerű feladatával, a parkosítási-fásítási feladatokkal, a mezőgazdasági területek védelmével, a temetők gondozása, fenntartása kérdéseivel. JÉKELY ZSOLT: A „KÖRNYEZETBARÁT" ÉPÍTÉSZET FELADATAI c. írása (39-43. I.) felhívja a figyelmet arra, hogy természeti környezetünk romlásával párhuzamosan épített környezetünk radikális és gyors átformálódása is komoly veszélyeket rejt magában, a kellő elméleti megalapozottság és körültekintés nélkül létrehozott új épületegyüttesek, az ott mutatkozó környezetátalakítási és esztétikai hiányosságok a társadalmi elégedetlenség forrásává váltak és ezen a téren ellenérzés, idegenkedés jelei mutatkoznak a lakosság körében. A társadalom tevékenységének más területeihez hasonlóan az építészetben is meg kell változzanak a módszerek, újra kell értékelni a korábbi gyakorlatot. Vizsgálnunk kell: hogyan alakul hazánk arculata, hogyan őrizhetjük meg vagy teremthetjük újjá a táj és az épített környezet harmóniáját, hogyan biztosíthatjuk a lakosság humánus és egészséges környezetét, mit kell tennünk ahhoz, hogy az épített környezet fizikai és lelki értelemben is otthonosabbá váljék, a kulturális kontinuitás talaján biztosítva a társadalom azonosságtudat érzetét. Ennek kapcsán kell bevezetnünk a „környezetbarát" építészet fogalmát (és gyakorlatát!), mely fogalom túl kell mutasson a ma már jogilag és erkölcsileg is kötelező normán, hogy az épületek ne szennyezzék környezetünket, hanem főleg arra kell utaljon, hogy az épületeket a környezet materiális és kulturális közegébe szervesen kell beilleszteni. RADÓ DEZSŐ: A ZÖLDTERÜLETEK SZEREPE ÉS JELENTŐSÉGE A TELEPÜLÉSI KÖRNYEZET VÉDELMÉBEN c. írásában (61-65. I.) megállapítja, hogy az elmúlt évtizedek robbanásszerűen növekedő környezeti terhelése új megvilágításba helyezi a települések zöldterületeit, mégpedig kettős értelemben: egyrészt mint a környezetvédelem eszközei, másrészt mint annak tárgyai. Foglalkozik a zöldterületek rekreációs, vagyis az embert s annak munkaképességét újjáteremtő szerepével, majd a zöldterületek — tágabb értelemben zöldfelületek — oxigéntermelő, széndioxid asszimiláló, port, szennyezést lekötő, klímajavító, rezgés- és zajcsökkentő szerepét és kapacitását vizsgálja. CSOMOR TIBOR 47