Budapest, 1988. (26. évfolyam)
4. szám április - Veszprémi Miklós: Királyerdei kószák
KÖZÚTI GEPELLATO VALLALAT A nehezebb utat választották Néhány éve egy cikk jelent meg a Közúti Gépellátó Vállatról, s ebben olvasható az alábbi részlet: „Figyelemre méltó, hogy mostanában, amikor vállalatok rendre »bedobják a törülközőt«, a KÖZGÉP nemcsak szilárdan áll a lábán, hanem mind jobb eredményeket produkál... Mi ennek a titka?" Nos, ezek a kitételek ma is aktuálisak, sőt!... A szanálások, csődeljárások, sajnos, ma inkább jellemzőek, mint annak idején. A KÖZGÉP ma is szilárdan áll a lábán, s szép nyereséggel zárta az elmúlt évet. Annak a kérdésnek pedig, hogy mi a siker titka, örök aktualitása van — s megpróbálunk most is választ adni erre. Avállalatnak az elmúlt esztendőben 2,5 milliárd forint volt a bevétele, ez félmilliárddal több, mint a négy évvel ezelőtti. És ennek a jelentős összegnek több mint 80 százaléka a gyártásfejlesztésből, a termelékenység növekedéséből adózott, s nem az egyre növekvő nyersanyag-, illetve termelői árakból keletkezett. A KÖZGÉP a közlekedési ágazat egyik ipari kulcsvállalata, ellátja ebből eredő feladatait, de emellett az ipar más területein is vállal megbízásokat, mégpedig a piac változásaival és igényeivel összefüggésben, a megrendelők kívánságának megfelelően. A vállalat piaci szemlélete nem a nemrég beköszöntő, nehezebb gazdasági helyzet és az újabb — szigorúbb és nemegyszer éppen a gazdaságosabb termelést akadályozó — szabályozók eredménye. A vállalat évek óta — számtalan nehézséggel megküzdve — nemcsak hogy talpon tudott maradni és nyereségesen termelt, hanem fejlődött is. Hogy mind a bel- és külföldi piacait meg tudta tartani, sőt, terjeszkedett is, ez az előrelátó, a mindenkori piaci igényekhez rugalmasan alkalmazkodó vállalati politikának köszönhető. Értjük ezalatt a hozzáértő vállalatvezetést, a szüntelen fejlesztést, a termékszerkezet folytonos alakítását. A megváltozott gazdasági helyzet és az új adórendszer tehát nem érte váratlanul a KÖZGÉP-et, ennek ellenére sem mondhatjuk, hogy nem érezte meg — s nem érzi most is — azt a „megrendítő erejű ütést", ami jó néhány nagy- és kisvállalatot a padlóra küldött. Az előbb azt mondottuk, hogy a cég szilárdan áll a lábán, ám a vállalat vezetői megfontoltabban — óvatosabban? — fogalmaznak: jelenleg még talpon tudtak maradni. Ma minden termelő-gazdálkodó egységben az a fő kérdés: hogyan tovább, van-e, lesz-e számukra kibontakozás. Miként, merre s melyik úton indul el a Közúti Gépellátó Vállalat? — erről beszélgettünk Bokros Béla műszaki igazgatóval. Mivel azonban a tervek a vállalat mindenkori felépítésére, „felállására" és tevékenységére épülnek, óhatatlan, hogy ne essék szó előbb erről. Avállalat termelési árbevételének jelentős része, évente átlag 250-300 millió forint, acélszerkezet-gyártásból és szerelésből származik. Ez elsősorban a budapesti, J. sz. gyáregység profilja. Híradástechnikai tornyok, hídszerkezetek, acélszerkezetű felüljárók, és hőerőműkémények gyártása és szerelése folyik itt. Jelenleg a Határ útnál épülő híradástechnikai tornyon dolgoznak, a 154 méter magas építményt a Posta építteti az egységes rádiótelefon-rendszer keretében. Részt vett a vállalat a főváros valamennyi Duna-hídjának a felújításában, de a vidéki hidakat is nagyrészt a KÖZGÉP szakemberei javítják. Látványos acélszerkezeti munkájuk az „elegáns" hőerőműkémény, a fővárosban például Kelenföldön és Kőbányán látni ilyet. Ezek a munkák komplex feladatot jelentenek, s ezt hol generálkivitelezőként, hol alvállalkozóként végzik. A beruházási lehetőségeket figyelembe véve, mind több tényező arra készteti a vállalatot, hogy a jövőben fővállalkozóként is porondra lépjen. Egy másik fő profiljuk az építőipari gépek javítása. A KÖZGÉP e téren is különbözik az átlag gépjavító cégektől. E feladatkörben tudniillik bizonyos gépek vevőszolgálati tevékenységét, értékesítését, garanciális javítását, garanciális időn túli javítását, alkatrészpótlását és generáljavítását végzi. Ez komplex folyamat, amire a vállalat két évtized során mindjobban berendezkedett. Szolgáltatásait fokozatosan fejlesztette úgy, hogy időközben munkaerőt csoportosítottak át erre a területre. Korábban nagyobb volumenű gépkölcsönzéssel foglalkoztak, ez a tevékenység fokozatosan csökkent. A felszabaduló munkaerőt átképezték, továbbképezték, s így biztosítottak munkát dolgozóiknak a vidéki telephelyeken, ahol — lévén kevesebb munkaalkalom — ez egyszersmind jó ügyet szolgáló politikai és gazdasági lett. És emberséges. Nem küldtek el senkit, fokozatosan, tervszerűen történt az átállás. Valahogy így lehet — így kell! — egyeztetni a vállalat és az egyéni érdekeket. Hadd tegyük hozzá, ennek különösen nagy jelentősége van és lesz a mostani „átállási" periódusokban más vállalatoknál is... A vállalat termelési körébe tartozik azoknak a különböző forgalmi jelzőtábláknak (Kresz-tábláknak) és eligazító tábláknak a gyártása is, amelyekkel országszerte találkozunk az utak mentén. Mostanában, hogy az útépítés üteme is csökkent, a táblagyártás „beállt", annak ellenére, hogy ez a termék európai színvonalú, idehaza egyedül a KÖZGÉP gyártja svéd licenc alapján. Most több ugyan a megrendelők száma, ám kisebb tételeket rendelnek, de a kis hal is jó hal, nem 42