Budapest, 1988. (26. évfolyam)

4. szám április - Ignotus Pál: József Attila szállásai

Ferenc tér az az első életuntsági rohama, amelyet egy novellisztikus fejlegyzésében maga is megörökített. Az eredete az volt, hog Attila némi pénzügyi inkorrektségre ragadtatta magát: Jolán nővére tanárnőjének megajándékozására gyűjtést rendeztek a diáklányok, a pénzt Jolán tette el, Attila pedig nem kérdezte ennek sem célját, sem eredetét, hanem levonult vele a boltba, magának kivágható papírkatonákat vásárolt, de az összeg legnagyobb részét kis bábukra, miegyébre költötte, amelyekkel Etus nővérét akarta megörvendeztetni, így tért haza, előbb dagadó zsebéből halászva ki a zsákmányt, azután a rongyos télikabátja zsebének lyukán át kotorászva egyéb ingóságokat emelt ki a bélésből. így kezdődött a gyalázat. Ráadásul még cigarettát is lopott idősebb nővérétől. Ezért kapta a megalázó két pofont, és ezért akart első ízben megválni a világtól. Hol keressük még József Attila szállásait? Túlságosan sokfelé kellene járnunk, ha mindegyiket meg akarnánk nézni. Egész élete csatangolás volt, bolyongás Magyarország és külföld, város és vidék, várospereme és város szíve között. Otthonában én nemigen szoktam látogatni, de gyakran láttam néhány közös barátunknál, kiknek vendégszeretete a sajátjánál kevésbé rideg hajlékhoz segítette. Hadd emeljek ki ezek közül itt csak egyet, Vágó Mártát, kivel, tudvalevő, fiatalkorukban szerelemre lobbantak egymás iránt. Később pedig Vágó Márta asszony elragadó kis otthona szolgált a Szép Szó társadalmi otthonául, s a háziasszony egyik legmeghittebb és legkegyesebb barátja volt az ilyen kapcsolatra és pártfogásra ugyancsak rászoruló, hányatott életű és tépett idegű költőnek. Hadd ugorjam én most át életének soksok tarka állomását, és hadd beszéljek csak arról az egyről, amelyet személyes tapasztalatból és személyes vonatkozásai miatt legjobban ismerek, s amely voltaképpen utolsó lakása volt. Mert innen már csak a szanatóriumba és a szárszói családi körbe vezette élete útja. Ez a lakás parányi, úgynevezett összkomfortos garzonlakás volt Budán a Széna (ma Moszkva) tér közelében, a Káplár utca 3. számú, hatalmas modern épület alagsorában. A ház valamikor az 1930-as évek derekán épült, és még egészen nedvesek voltak falai, amikor én beköltöztem. Kis kockányi szobából, egy csöpp, de jól felszerelt konyhából és hideg-meleg vizes fürdőszobából állt. Nemsokára azonban odébbálltam, elcsábított egy nem sokkal nagyobb méretű, de vonzóbb, kertre néző garzonlakás a Városmajor szélén, a Szamos utca 6. szám alatt. József Attila folyóiratunknak, a Szép Szónak megindulása ideje táján ott lakott nálam néhány hétig, de aztán átköltözött elhagyott kis barlangomba, a Káplár utca 3. alá — ekkor lett, élettársi közösségének felbomlása után, talán életében először és mindenesetre utoljára, lakás-főbérlő legényember. 1936-ban vagy 37-ben történhetett ez. József Attila akkor már országos hírű költő volt — tehetem hozzá egészen gépiesen, amivel többet is mondok az igazságnál, kevesebbet is. Ha országos hírű költő az, akit a lexikonok és az irodalomtörténeti igényű feljegyzések számon tartanak, akit a közönség avantgárd rétege, ez a nagyon szűk és névleges befolyású s végül gyakran mégis országalakítónak bizonyuló közösség ismer és olykor ünnepel, akkor ő már húsz vagy huszonegy éves korában azzá vált. Miután első, még zsenge korában megjelent verskötetének előszavában Juhász Gyula mintegy hivatalosan bevezette a nem hivatalos költészet ifjúsági élcsapatába, s ugyanakkor Szegeden Móra Ferenc szeretettel és megértéssel foglalkozott jelentkezésével; miután — mint curriculum w'tae-jében maga is kiemelte — a Tiszta szívvel című versét Ignotus és Hatvany Lajos feltűnő helyen és feltűnő módon úgy üdvözölték, mint az 35 Ferenc tér 11. Thaly Kálmán utca, a régi Gyep utca