Budapest, 1988. (26. évfolyam)

4. szám április - P. Szabó Ernő: Utcák, terek a régi Belvárosban

nen a Jankovich-féle ház, amelyben Vörösmarty Mihály lakott az 1830-as évek végéig — s a melynek földszintjén, Zurányi Gyula fehérneműüzletén, nagy, festett cégérek hirdetik a ruhatisztítást. Távolabb az Arany Kéz Szálloda egyemeletes, manzárdos épülete. A kapuban ott áll a tulajdonos és láthatóan egész családja, alkalmazottai, a homlokzaton a felirat: „Tálos Lajos vendégfogadója az arany kézhez", a felirat fölött pedig ott lóg a cégér, az arany kéz, ami azóta, legtöbb társával együtt, a Kiscelli Múzeumban mesél a múltról. Vannak házak, amelyekre cégtáblájuk, házjegyük hívja fel a figyelmet, vannak, amelyeket építészeti értékeik, s vannak, amelyeket az általuk kialakított egységes utcakép miatt értékelünk. Pest barokk palotái közül ma már csak a Krist-féle ház áll, tucatnyi társát lebontották. A Hatvani utcában állt az egyemeletes Grassalkovich-palota, atlaszok tartotta erkélyével, lizénákkal tagolt, címeres, attikás homlokzatával romló állapotában is őrizte szépségét. A Thökölyánum egykori melléképülete „egyszerű" földszintes barokk házacska volt — szépen keretezett ablakaival, figurális díszű kapujával a régi Belváros sajátos értéke. Sétáljunk végig távolabbi utcákon is! Például a Hajó utcán a Sütő utca felől indulva, hogy az egységes, kétemeletes házakból kialakult utcaképet szemügyre vegyük. Ugyanez az emberi lépték érvényesül a Kitti-féle ház udvarán is. Az is igaz, persze, hogy a csatornázás láthatóan nem tökéletes, hogy a deszkából összerótt mellvéd igencsak ingatag alkotmánynak tűnik. Az átalakítás, átépítés apostolai is bizonyára a fentiekhez hasonló okokra hivatkoztak. A fotók híven örökítik meg a régi város bontását — például a Koronaherceg és a Zsibárus utca sarkán 1897-ben —, az új városlépték kialakítását. Itt is, ott is feliratok: „Ezen ház bontása miatt üzletemet .... helyezem át". Egy bontás előtt álló szép, kétemeletes klasszicista ház homlokzatán: „1912 novemberre felépülő palotában üzlethelyiségek, irodák, raktárak, lakások, teljes modern felszereléssel kiadók. Bővebbet: Révész és Kollár műépítészeknél V. Zrínyi utca 12. vagy Magyar Általános Ingatlan Bank V. Akadémia utca". Igen, ez a századforduló, a nagy építési vállalkozók, a tőkéjüket előnyösen befektető bankok kora, amelynek kutatása városépítési szempontból is nyilván sok tanulságot tartogat még. A fotók csak a növekedést, a léptékváltást mutatják meg, a változást, amelynek során eltűnt a barokk, nagyrészben megsemmisült a klasszicista Belváros, és amelynek során, persze, jó néhány szép, szecessziós épület is került a régiek helyére. Érdekes látványt nyújtottak, például akkoriban a Kalap utcai házak. A földszintes barokk ház után (benne Weil Sándor bor-, sörmérése) egy egymajd kétemeletes épület, végül pedig a 17. szám alatt, négyemeletes, századfordulós ház következett, oromzatán sasszobor. Itt működött a Sas-kör, amelynek tagjai, például Gerlóczy Károly alpolgármester, jelentős szerepet kaptak a főváros századfordulós politikai életében. Úgy látszik, az utcakép egységének megőrzéséhez nem volt elég az ő befolyásuk sem... A sétát, amelyre Kiscellről, majd a Gellért-hegyről indultunk, befejeznünk is a Gellért-hegyen vagy éppen Kiscellben, az utolsó Gellért-hegyi képpel kell. Ezen az épülő Erzsébet hidat látjuk, az állványerdőt, amely mögött a Belvárosi plébániatemplom tornya mintha összement volna. Ez már lassan-lassan a másik Belváros, azokkal az épületekkel, amelyek jórészt azóta is állnak, azokkal a cégérekkel, portálokkal, utcabútorokkal, útburkolatokkal, amelyek a mai város esztétikumát határozzák meg. Nem szebb, nem csinosabb ez a város a réginél — más, hiszen más a világ. A fényképész a mát dokumentálva kevés ráérő embert örökíthetne meg, s a még ráérőknek sem jutna eszükbe, hogy ismeretlen fotós lencséje elé álljanak. Mintha igazából nem is együtt élne a város és az ember, mintha néha kulisszákként kezelnénk a falakat. Miközben a Belváros egyik része turisztikai szempontból egyre látványosabban változik — szerencsére —, a másik részével mintha úgy bánnánk, mint a barokkal, klasszicizmussal bántak száz évvel ezelőtt. Pedig a Belvárosnak, ahol nincsenek kiemelkedő értékű egyes épületek, éppen az adja meg sajátos értékét, hogy a mindennapi életre, az évszázadok óta változatlan hétköznapi gesztusokra, kapcsolatokra épül rá a látvány, idegenforgalom. Emberi lépték, közelség — ha mást nem, ezeket a szavakat sugallják a kiscelli fotók. . ~ P. SZABÓ ERNŐ A Kitti-féle ház udvara, 1895 körül 33