Budapest, 1988. (26. évfolyam)

1. szám január - Seszták Ágnes: „Hiszem, hogy nem a bólogatóké a jövő”

PESTI PORTRÉK Szirtesné, dr. Tomsits Erika Utoljára a választások idején találkoztunk, amikor a KISZ KB tagjai egy emberként izgultak, győz-e a jelöltek közül az ő „emberük". Szirtesné dr. Tomsits Erika akkor még a KISZ KB Intéző Bizottságának a tagja volt. Nekem kellett volna megható szavakkal ecsetelnem akkori lelkiállapotát. A dolog nem sikerült valami fényesen, ifjú Szirtes Péter olyan csúnya középfülgyulladásban szenvedett, hogy mandátumok helyett fülcseppekről, forró sóval teli zsákocskákról és egyéb patikaszerekről társalogtunk izgatottan. „Hiszem, hogy nem a bólogatóké • • • FF % % a jovo Eltelt három év. Szirtesné dr. Tomsits Erika képviselő lett, egyre gyakrabban hallatja hangját a különböző bizottsági és parlamenti üléseken. Az utóbbi időben hiányzott egy keveset. Lánya született! — hallottam a hírt — Krisztina. Most itt szuszog az ölében, a teli cumisüveg lassan üresedik. Beszélgetnénk, de megvárjuk, míg a leányzó böfizik. Közben a férj ifjú Szirtes Péterei tigrisbukfencet gyakorol a szőnyegen. — Anyu, figyeljetek ide! — Még ezt is tudom! — mondja Peti, és egy huppanás után hallunk egy verset. Később apja unszolására együtt távoznak a fürdőszobába, mi pedig beszélhetünk Erika életének „másik" oldaláról. — Emlékszel, azt kérdezted, mit fogsz csinálni a választás napján? Te azt mondtad, ha a gyerek jobban tesz, meglátogatjátok a nagymamát... — Pontosan így történt. Olyan fáradt voltam, hogy elaludtam a képújság adását, nem láttam a választási eredményeket. Másnap reggel, a bölcsődébe menet, vettünk egy Hétfői Híreket. A férjem beleolvasott az újságba, és az arcáról tudtam, hogy képviselő lettem. Milyen arcot vágott? Hát, rémesen elkeseredett, sejtette, hogy ő is kemény napok elé néz... — Hogy lesz valakiből képviselő? Mikszáth regényei már nem irányadóak, Kovács András filmjét még nem mutatták be. Érdekelne a dolgok menete... — Úgy kezdődött, hogy felhívtak a VIII. kerületi pártbizottságról, és kérdezték, ha jelöltként indítanak, vállalom-e? Nem tudom, hogy miért esett rám a választás, nyilván sokat nyomhatott a latba a több évi KISZ-munka az egyetemen és a KB-ban. Kértem egy napi gondolkodási időt. A Tűzoltó utcai II. számú Gyermekklinika Perinatális Intenzív Centrumának voltam az orvosa, ma is ott dolgozom. A klinika igazgató professzorával, dr. Schüler Dezsővel megbeszéltem, mit szól hozzá, de a családom véleményét is mérlegelnem kellett. Képviselőnek lenni komoly elfoglaltság és megtisztelő bizalmi feladat. Ezért is kellett a gondolkodási idő. Másnap igent mondtam. — Voltak más jelöltek is? — Hogyne, dr. Romány Anna orvos, és jelöltette magát a választókerület addigi képviselője, dr. Kaposvári Júlia orvos is. — És ,,bejött" dr. Tomsits... — Hát igen. Én lettem a budapesti 22-es választókörzet képviselője. Erről megbízólevelet is kaptam. Azóta minden hónap második hétfőjén fogadóórát tartok, bőven van mivel foglalkoznom. — Akkor megírtam, hogy országgyűlési képviselő vagy, de nincs telefonod. Elképzeltem, amint a kórházból két vizit közt felhívod az IKV-t, hogy a Kovács néninek beszakadt a plafonja... 18