Budapest, 1988. (26. évfolyam)

1. szám január - Seszták Ágnes: „Hiszem, hogy nem a bólogatóké a jövő”

— Most már van telefonom és telefonálni valóm is. — Az első,, ügyed" valami toronyházi dolog volt, ahová állítólag, robbanásveszélyes gáztűzhelyeket szereltek... — Az ügy elintéződött. Vannak helyette mások: lakásügyek, szociális ügyek, IKV-ügyek. Óriási a zaj, elviselhetetlen a por, ebben a kerületben kevés a fa és a park. Sok a nyugdíjas, sok az összeférhetetlen ember, szennyezzük a környezetet és egymás életét. — Mondj egy ,.strapás" ügyet... — A józsefvárosi új lakótelepen három kocsma közé benyomtak egy negyediket, az Ámort. A lakosság kilincselt és talpalt, hogy meg se nyissák. Megnyitották, azzal az indokkal, hogy lesz melegkonyha, és itt kulturáltan lehet majd összejönni, mondjuk, esküvői vacsorára is. Igen ám, csakhogy az Ámornak nincs olyan konyhai felszerelése, ami alkalmas meleg ételek főzésére. Kimaradt a tervezésből, ezért, ha főznek, bűzölög az egész lépcsőház és az első emelet. Gomolyog a hagymaszag, az ételszag. A büntetés, amit az üzletvezető fizet, nem oldja meg a problémát. Ilyenkor jönnek a levélváltások, telefonok, KNEB-vizsgálat, szakértők. Hála istennek, szívós vagyok. — Klinikai neonatológus vagy. Ez semmit nem mond a laikusnak, de ha azt mondom, a Tűzoltó utcai gyermekklinika PIC-osztályára szállítják a problémás koraszülötteket, a légzészavaros, kis súlyú és a valamilyen rendellenességgel idő előtt világra kérezkedő csecsemőket, akkor fogalmunk lehet arról, milyen kemény helyen dolgozol... — Szeretem ezt a munkát. Az orvosi gyakorlat kicsit konzervatív, tekintélyelvű. „Illik" tanácsot kérni az idősebb kollégától, a feljebbvalótól, akkor is, ha magad is tisztában vagy a helyes gyógymóddal. Ezen az osztályon nagyobb az önállóság. Gyakran adódnak váratlan helyzetek, amikor azonnal, felelősséggel, felkészülten kell döntenie. A PIC-osztályok fiatalok. Régebben a koraszülött, problémás csecsemők jobbára nem érték meg az egyhetes kort. Ma műszeresen életben tartjuk, sőt, ha lehet, felzárkóztatjuk őket. Ezt a fiatal tudományt, a neonatológiát általában fiatal orvosok művelik. — Úgy tudom, egyre több a koraszülött, és egyre több a dohányzó, ivó, terhességével mit sem törődő fiatal nő... — Értem a kijelentésbe rejtett kérdést. Én azt vallom, minden gyereknek joga van az élethez, mindenkinek meg kell adni az esélyt az egészséges jövőhöz. Senkit nem lehet büntetni a szülők esetleges korlátoltsága miatt... — Ha figyelmesen olvasom a sajtót, látom, hogy az országgyűlés egészségügyi és szociális bizottsági ülésein rendre felszólalsz, de plenáris ülésen is terjesztettél már elő közérdekű indítványt... — Én a KISZ-t, minden egyéb híresztelés ellenére, kiváló vitaképző iskolának tartom. Ott tanítottak meg arra, hogy soha ne féljek elmondani a véleményemet. Úgy érzem, egy képviselőnek elsődleges kötelessége a tájékozódás és a kormánnyal való partneri viszony alakítása. Ha megnézed ezt az aktuális dossziét a Közgazdasági Szemlétől szociológusok tanulmányáig mindent elolvasok, azért, hogy tájékozott legyek. Rendszeresen faggatom a kollégáimat, a pártkörzetemet, a választóimat. A társadalom egyre inkább igényli a nyitott, demokratikus megnyilvánulásokat. Természetesen vannak, akiknek nem tetszik, ha egy fiatal orvos nem áll be a „jólnevelt" bólogatok közé, hanem véleményt mond, vagy vitát gerjeszt. Hiszem, hogy ez is a kibontakozás előfeltétele, és nem a bólogatóké a jövő. — Először a házszabály módosításakor figyeltek fel rád. — Na igen. A házszabályban az van, hogy ha több módosító javaslat kerül a képviselők elé, akkor is szavazhatnak ezekről egyszerre. Igen ám, de kétszer történt meg, hogy az egyik módosítást el akartam fogadni, a másikat nem. Tartózkodtam. Sarlós elvtársnak megemlítettem aggályaimat, ő azt ajánlotta, hogy éljünk az ügyrendben leírt jogunkkal, amikor az elnök közös szavazásra teszi fel a javaslatot, aki külön szavazást szeretne, szóljon. Igen ám, de az elnök alig lát le közénk, a mikrofon sincs kéznél, hogy néz az ki, ha ott ugrál és tátog valaki? Ekkor terjesztettem elő, hogy úgy módosítsuk az ügyrendet, hogy az elnök kérdezze meg, kér-e valaki két módosító javaslatnál külön szavazást? — A parlament őszi ülésén megtapsoltak. — A Tisztelt Háznak tetszett, hogy a minőségi munkát minőségi bérrel becsüljük meg, vagyis egyszerűen szólva: a főmunkaidőben szerezhető jövedelem akkora legyen, hogy abból meg lehessen élni, gyereket lehessen nevelni, sőt, némi megtakarításra is teljen. — Az őszi ülésszakon azt is elhatározták, hogy ideiglenes adóügyi bizottság alakul. Úgy hallom, tagja vagy... — Most kaptam meg a felkérőlevelem, Nyers Rezső aláírásával. A névsor igen imponáló: Nyers Rezső, Bognár József, Stadinger István, Fekete János, Tóth János. A bizottság feladata az adózás hatásának mindenkori vizsgálata. — Hogy győzöd ezt idővel? Peti három és fél éves, Krisztina öthónapos, ott a klinika, itt az egyre professzionálisabb parlamenti munka, a képviselőség és egy jól működő házasságban ott a férj is. — Kezdjük a parlamenttel. Az országgyűlés egészséges változásokon megy keresztül. A változás ténye a gazdasági helyzettel is magyarázható, de az intézményi reform részeként is felfogható. A konszolidáció sohasem kiált változás után, az mindig kínból, kényszerből születik. Grósz Károly azt mondT ta, menetből támadunk, én Gorbacsov szavait veszem kölcsön: Csak előre mehetünk, nem tudunk hová hátrálni... A családom: munkabeosztásom olyan — ha jövőre visszamegyek —, hogy vagy délelőtt, vagy délután vagyok benn a klinikán, így a férjemmel egyeztetni tudom a gyerek felügyeletet. Köztünk teljes a munkamegosztás és a szolidaritás, ha ő nem venné komolyan, amit csinálok, azt hiszem, pályafutásom hamar véget érne. Hétvégeken igazi családanya vagyok: kirándulunk, főzök, hol „kottából", hol fejből. — Mi lesz, ha nem választanak újra? — Egyáltalán nem tudom még, hogy indulok-e egy következő ciklusban. Ha indulok, és nem jön be, azt mondom magamnak: „Dr. Tomsits, nem jó taktikát választottál a célok érdekében!" — Szüleid örülnek, hogy lányuk politizál? — Jobban örülnének, ha elmélyültebben foglalkoznék tudományos munkával. Anyám nem tudja megérteni, hogy nem lehet a tudományt és a politikát szétválasztani. Hogy értsd: egy karosszérialakatos lánya vagyok, de a kitűnő egyetemi diplomám sem biztosított volna „sima" utat a pályámon. Az esélyegyenlőség még várat magára. Igaz, hogy engem segített KISZ-es előéletem, de én mindig azért dolgoztam, mert nekem EZ a rendszer nagyon FONTOS, és mindenben segíteni akarok, hogy a dolgok jobban menjenek. — A Vili. kerületben, egy lepusztult bérházban laktok, semmi különös lakásban. Mi ez, elvhű puritanizmus? — Ha te így fogod fel. Nincs vagyonunk, hálapénzt nem fogadok el, igaz, az osztály légköre is olyan, hogy ott nem is forognak a borítékok. Különben is erkölcstelennek tartanám. Van egy tizennégy éves Skodánk, ennyit sikerült megspórolnunk. Közértbe járok, de a butikokat kerülöm. A férjem szokott meglepni egy-egy ruhadarabbal. Hogy ilyen helyen lakom? Hiszen ebben a kerületben, hasonló helyzetű embereknek vagyok a képviselője, nem? SESZTÁK ÁGNES 19