Budapest, 1988. (26. évfolyam)

4. szám április - P. Szabó Ernő: Utcák, terek a régi Belvárosban

A Belvárosi plébániatemplom északkelet felől Nemrégiben 1800-1870 közötti festményeken, grafikákon mutatták be a Kiscelli Múzeumban Pest, Buda és Óbuda egykori és ma is álló épületeit, legutóbb pedig korabeli fényképek segítségével idézték meg az egykori Belvárost. A két tárlat logikusan illeszkedik egymáshoz, a fejlődés két elválaszthatatlan mozzanatát mutatta be. Az előbbi tárlat képei elsősorban a XIX. század első felére jellemző állapotot, a klasszicista Pest-Buda kiépülését dokumentálhatták, emellett megmutatták azt, ami a barokk korszakból fennmaradva továbbra is a városkép szervezője volt, felvillanthatták az 1838-as nagy árvíz képeit, a szabadságharc eseményeit. A fényképezés találmánya, természetesen, már létezett akkor, amikor még rajzoló örökítette meg a budai Vár ostromát, ít második kiállítás fotói azoban főleg a hatvanas-nyolcvanas években készültek. Elsősorban talán azért, mert a fényképezés technikai fejlődése ebben az időben jutott el odáig, hogy rövidebb expozíciós idővel is megfelelő szabadtéri kép készülhessen? Vagy azért, mert a fénykép — és ezen belül a városkép, az épületfotó — iránti igény ekkorra vált tömegessé? A korábbi időszak polgári megrendelői akvarelleken, színezett nyomatokon kívánták viszontlátni a várost — a fekete-fehér fotó kevésbé lehetett esztétikus, mint az akvarell finom árnyalatai — viszont kétségtelenül sokkal több ember számára és a bajánál hitelesebben mutathatta meg azt, ami valójában látható. S persze azt, ami néhány évtized múlva már nem létezik. Mert alig jelent meg a fénykép, a város belső részei is rohamosan változni kezdtek. Nos, a Kiscelli Múzeum fotóin szinte kivétel nélkül azok az épületek, utcák, terek láthatók, amelyek áldozatul estek a századfordulós átépítésnek, a két világháború közötti spekulációnak, a második világháború harcainak vagy éppen az utóbbi évtizedek elsietett döntéseinek. Az egykori városfalakkal, korszakunkban a Vámház körúttal, Kálvin térrel, a Múzeum és a Károly körúttal, a Deák Ferenc térrel és utcával határolt területet vizsgálták, hol egyes épületeket, hol utcákat, utcarészleteket, tereket emeltek ki, a Gellért-hegyről készült fényképek segítségével pedig szinte az egészet áttekinthették. Milyen volt ez az „egész"? Aki a mai színes városképeket nézi, azt mondhatja: kisvárosias — és bizonyára igaza is lenne. Hiszen, A Kozmata-féle ház az egykori Sebestyén tér—Zöldfa utca sarkán 29