Budapest, 1988. (26. évfolyam)

4. szám április - P. Szabó Ernő: Utcák, terek a régi Belvárosban

Utcai zenészek a Vörösmarty téren Kígyó utca ahogyan a Gellért-hegyről készült kép mutatja, a Belvárosi plébániatemplomtól délre és északra a maiaknál egy-két emelettel alacsonyabb házak álltak, s a két-három emeletes klasszicista házak sorából magasan kiemelkedtek a tornyok. Északon a görög macedón templom két tornya, mögöttük a szervitáké, a ferencesek új toronysisakja, a távolban a Dohány utcai zsinagóga két hagymakupolája, s a Lipótvárosban a Bazilika hatalmas tömbje. Innen, a túlsó partról is látszik a régi városháza tornya a Belvárosi plébániatemplom mögött, előtte viszont nincs már ott az 1863-ban állított neogótikus emlékmű, Andreas Halbig műve — ennek 1880-as bontása és a hídépítés kezdete, 1898 között vagyunk. A Belváros központja azóta megváltozott. A házak két-három emelettel magasabbak lettek, az arányok tehát egészen mások, az utcák többsége azonban ma is az akkori irányokat követi. Ez a középponton kívüli, a középkorig visszavezethető utcaszerkezet a Belváros legnagyobb értéke. Csak hát a nevek... Kitől kérdezhetnénk meg ma már, merre találjuk a Borz, a Kishíd, a Korona utcát, hogy hol van a Szerviták, a Ferenciek tere, a Papnövelde és a Plébánia utca? Hímző, Kalap, Kötő, Lövész, Zsibárus utca — nevek, amelyek egykor régi eseményeket, mesterségeket idéztek, amelyeket azonban ma már csak a várostörténet kutatói ismernek. Hal, Sebestyén, Rózsa, Városház tér — helyek, amelyeknek viszont nemcsak a nevük tűnt el, de a híd építésénél elpusztultak, vagy tökéletesen átformálódtak maguk is. Keljünk hát át a Dunán — egyelőre csónakon, vagy nagyot kerülve, menjünk az Eskü térre, a Belvárosi plébániatemplom elé, a piacozók bódéit, sátrait kerülgetl ve járjuk körül a gótika egyetlen pesti emlékét, a szentélyt, amit, ahogyan egykor a legtöbb középkori katedrálist, még ekkor is üzletek vesznek körül. A templom mögött a tornyos városháza, előtte a tér mintegy fórumul szolgál, mögötte, szinte egybenyílva a Rózsa és a Sebestyén tér. A fényképész előtt mindenütt egy-két-, ritkán háromemeletes házak, nagy kockakövekkel burkolt felületek, és sok-sok ember, akik nyugodtan — megilletődve? — várják, hogy a fénykép elkészüljön. Itt ez a furcsa ola-30