Budapest, 1988. (26. évfolyam)

4. szám április - Polgár Zoltán: Kallódó emlékek

Avendéglátóipari szakiskolában szerencsém volt a tanárommal — emlékszik vissza Gieler György vendéglős, ő nevezi magát így, az indulásra. — A Ferencvárosban, a Liliom utcában volt a Liliom étterem, melynek főnöke, Mészáros József az újpesti Hét­házból került ide. Tehát nem a Gundelből vagy a Royalból, s ez a tény a stílusa miatt külön hangsúlyt is érdemel. Bejött déle­lőtt, átöltözött munkásruhába, lement a pincébe, lefejtette a bort, levitte a sörö­ket. Első éves tanuló voltam, amikor megkérdezte, akarok-e segíteni neki? Hogyne akartam volna! Hát itt aztán ta­nultam: hogyan kell végighomokozni a pincét, lefesteni fehérre az ászokfát, zöld­re a dongákat, hogyan és merre kell lejte­ni a borosüvegeknek, hogy a dugó ne száradjon ki. Ezt és még ezer mást elmesélt munka közben. Az­tán átöltözött öltönybe, frakkba vagy zsakettbe, attól függően, mi­lyen nap volt, majd kiült a zongora mellé, fogadni a vendégek köszö­nését. Mert előre köszöntek neki, tisztelettel, ő csak fogadta a köszö­nésüket. Aztán járkált az asztalok között, kérdezgette, ízlik-e min­den, zárás után újból átöltözött. Beállt a pult mögé, segített elmoso­gatni, minden italt elrámolt, hajna­li három körül pedig fogta a söp­rűt, és körbesöpörte az üzletet, utána elment haza. ,,Mészi bátyám" olyan természetes magabiztossággal, olyan kérlelhetetlen erővel csinálta mind­ezt, hogy nem lehetett nem megtanulni tő­le. Innen aztán, ha nem is zökkenőmente­sen, de meghatározott irányba és gyorsu­ló sebességgel haladt Gieler György a pá­lyáján. Befejezte az iskolát, újakat kez­dett, majd azokat is befejezte. Újabb és újabb vendéglőkbe került... — Erzsébeten, a külső piacnál, cigá­nyok és görögök lakta vidéken volt a Tü­csök vendéglő, ide helyeztek tizenkilenc évesen vezetőhelyettesnek. Megnősültem 1968-ban, utána bekerültem a Kálvin tér­re, a Kinizsi bisztróba, azután megnyílt a Lánchídnál a Hajóbár, és odamentem, majd a József Attila-lakótelepi Ezüstsi­rály „kombinát" következett, mígnem 1976-ban összevonták a kerületi vendég­látó vállalatokat. Az új Dél-pesti Vendég­látó Vállalatnál kiderült: talán túl jól csi­náltam a dolgomat, mert bevittek a ter­melési osztályra, és hirtelen azt vettem észre, hogy nyolcvan étterem tartozik hozzám. — Ez mit jelentett? — Szinte mindent: a szakmai munka irányításától a fogyóeszköz-gazdálkodá­sig, rendezvények lebonyolításáig. Le­het, hogy sok is volt már nekem, mert ezután jött a gyomorfekély, és először operálták meg a gyomromat. Egyebek mellett ezért mentem át a Kelet-pesti Ven­déglátó Vállalathoz, mégpedig oktatónak a Garzon étteremben működő úgyneve­zett oktatókabinetbe. Nagyon tetszett a feladat, mert ez volt az első oktatókabinet Budapesten, és dolgozva oktatni évente vagy négyszáz tanulót, nem volt kis do­log. — Innen miért lépett tovább? — A vállalatnak is meg nekem is szük­ségem lett egy idő után arra, hogy újból vendéglős legyek. Megkaptam a Lenin körúti Erzsébet sörözőt, amely korábban a csehszlovák Budweiser-Budvar márka­sörözője volt. Itt nagyon érdekes közön­ség gyűlt össze; művészek, sportolók, ze­nészek, diákok, mindenki, aki a körúti forgalomban egy kis jó ételre, rendes ital­ra vágyott. Jó néhány adag tatárbifszte­ket fogyasztottam el itt én is régen. Azt is láttam azonban, hogy eléggé le van rob-HOGYAN TOVÁBB? Válaszol: a vendéglős — Most mégsem a Svejk főnöki irodá­jában, hanem a Kelet-pesti Vendéglátó Vállalat irodaépületében beszélgetünk... — Igen, de ennek oka az is, hogy újból túl jól sikerült valami. A csehszlovák kapcsolatok meg egy sajnálatos újabb be­tegség, majd műtét után olyan közös megállapodás született a vállalatnál, hogy legyek „nemzetközi vendéglős". Ter­jesszem ki kapcsolatépítő tevékenysé­gemet a Kelet-pesti Vendéglátó Vállalat által Budapesten létesítendő valameny­nyi külföldi érdekeltségű vendéglőre. Ter­veket, programokat alakítsak ki közö­sen a külföldiekkel. Ez egészen addig ter­jed, hogy nem ritkán árut is kell keres­nem a külföldi félnek Magyarországon, mert abban akarja kivinni a része­sedését. banva az üzlet, és először a Budvar sört akartam „visszavezetni", ami sikerült is, sőt. — Sőt? — Igen: ezzel az akcióval kezdődött a mindmáig tartó és nem csak az én sorso­mat, hanem vállalatom működését is erő­teljesen érintő csehszlovák kapcsolat. Fel­kerestem a budapesti csehszlovák nagy­követség kereskedelmi osztályát, így sike­rült felújítani és Budvar sörözővé alakíta­ni 1981-ben az Erzsébetet. Az oktatókabi­netben azonban megürült az igazgatói ál­lás, és a csehszlovák együttműködés fenn­tartása mellett ezt kaptam feladatként. Ekkor tettem az első tanulmányutat Csehszlovákiába a sörgyártás és a vendég­látás tanulmányozására, és azonnal meg­tetszett az a légkör, amelyet Prágában, a Kehelyben, Svejk emlékezetes vendéglőjé­ben tapasztaltam. Sokan megmosolyog­tak, amikor kijelentettem: ilyet Pesten is kell csinálni. Nem akarom részletezni az egyes tárgyalási fázisokat, a lényeg: dön­tés született arról, hogy a csehszlovák Koospol Külkereskedelmi Vállalat támo­gatásával, a Pilsner Urquell sörre alapoz­va nyitunk egy Svejk-kocsmát a Maja­kovszkij utca és a Kürt utca sarkán, a le­robbant Lyra étterem helyén. A háromé­ves működés során elfogadott, eredeti színfoltjává vált ez a vendéglő Budapest­nek. Hogy mást ne mondjak: a forgalom nyitás óta a vendéglátást ért ármegráz­kódtatások ellenére folyamatosan emel­kedik. A tavalyi 14,5 millió forintos for­galom egymillióval nagyobb a tervezett­nél. Még két év se kellett a tizenegymilliós építési költség megtérüléséhez. — Ha jól értem, újabb vendég­lőket igyekszik létrehozni most, ilyen helyzetben, amikor mintha el­néptelenednének az éttermek... — Nem drágább és elegánsabb, hanem megfizethető és célszerű kínálattal rendelkező vendéglő­ket szeretnénk kialakítani. Dolgo­zunk, például, egy új cseh sör­ház építésén, ennek másodosztályú árai lesznek. A választékban nem szégyellünk olyan ételeket is szere­peltetni, mint a pörköltszaftos ke­nyér, a zsíros kenyér hagymával, a papri­kás kifli, és még hosszan sorolhatnám. — Ez lesz a következő állomás? — Igen, és ismét a csehszlovák Koospol Külkereskedelmi Vállalattal közösen épül. Északi szomszédaink szállítják majd a sörválasztékot. Ehhez járulnak a különböző hasék, sörös pörköltek, hideg sültek, a cipóban sült csülök és a többi, a sörházjellegnek megfelelő étel. Eddig csak „jobb" helyeken lehetett látni olyan salátapultot, amit itt kívánunk elhelyezni, az egészséges táplálékok kedvelői számá­ra. Prágai Vencel sörház lesz a neve, és a 136 személyes étterem mellett üzletem­berklubot is építünk, számítógéppel, vi­deóval, telefaxszal, másolóval, tárgyalók­kal, telexszel — kihasználandó a Rákóczi út forgalmát és a pályaudvar közelségét. Hamarosan megnyílik a grúz étterem is a Bajza utcában, az indiai étterem pedig a Nagykörúton, a Lúdláb helyén. — Vissza kell térnem aggályaimhoz: lehet-e, érdemes-e manapság evés-ivásra üzletet alapozni? — Kulturált, célszerű evés-ivásra feltét­lenül. Alkoholt is lehet kulturáltan fo­gyasztani és a baráti vacsorának sem kell okvetlenül anyagi összeomlással járnia, csak ismerni kell a mértéket, a választé­kot, amihez, persze, tisztességes vendég­látói kínálat szükségeltetik. És még vala­mi: ezeket a dolgokat nem szégyen a kül­földiektől ellesni. Ha úgy tetszik, ez is egyfajta, fehér asztal melletti „kibonta­kozás"... BOGNÁR NÁNDOR 26

Next

/
Thumbnails
Contents