Budapest, 1988. (26. évfolyam)

4. szám április - Sárvári Márta: „...áll Buda még”

PILLANTÁS AVÁRRA „...áll Buda még" — Sajnos ez nem vicc! Egy-egy épület felújításával elért eredmény sokszor nem áll arányban a befektetéssel. Sok helyen az épület lebontása, a vízelvezető rendszer kiépítése és az épület újraépítése lenne a megoldás. — Akkor jönnek a dózerek. — Nem! Célunk a Várnegyed megóvása. A még menthető épületeket meg kell menteni. Ez közös ügyünk! A Várban található 128 épület pincéiben és mélypincéiben a vízelvezetésről nem gondoskodtak. A mélypincék több helyen vízben úsznak. A homlokzati frontokat vegyileg szigeteltük. Az utólagos szigeteléssel a vizet megfogjuk, de attól a víz marad. Az alapok, tartószerkezetek tovább romlanak. Sürgősen tenni kell valamit, amíg nem késő. Mi megnyomtuk a vészcsengőt, minden plénumon elmondtuk, mi a gond. Ennél többet nem tehetünk. Nem terveztethetem meg, nem valósíthatom meg a Várnegyed hegy víz-földtani viszonyainak megváltoztatását. Nem feladatunk. Pénzünk sincs rá. Megtettük, amit megtehettünk. — Akkor ön nyugodt lehet. — Hogyan lennék nyugodt? Romlanak az épületek. Sosem tudjuk, milyen hírre kelünk. — Ki segíthet? Tanács? Fővárosi Tanács? Más szervezet? — Összefogás kell. Egyedül tehetetlenek vagyunk. — A Várnegyed világörökség lett. Ez mit jelent? — Ezt most még pontosan nem lehet tudni. GUBA ZOLTÁN Évente tizenötmillióan látogatják. Ennyien járják be utcáit, kukkantanak be gótikus ülőfülkéket őrző kapualjakba, csendes, belső kertekbe, gyönyörködnek a Duna látványában, a hegyek karéjában, csodálják meg erődítményeinek magasát és a közgyűjtemények kincseit. Nagy idők, nagy események tanúi itt a falak. Tövükben még azok is megérzik a történelem jelenlétét, akik csak sétálni, nézelődni mennek fel a budai Várba. Felemelő és súlyos örökség, melyet a természet, s az ember által írt évszázadok ránk bíztak. Úgy kell megőriznünk és felmutatnunk ezt a páratlan értéket, hogy a világ ebben is önmagára, a maga szebbik arculatára ismerjen. A megújulás, az állandó újrakezdés képességére, melynek egyedülálló példája lehet Európa eme szegletében a tizenhét ostromot átvészelt budai Vár. Csakhogy erre az arcra újabban diszharmonikus vonások rajzolódnak. Mind több jel utal arra, hogy miközben a felszínen látszólag minden rendben van, a mélyben olyan erők munkálnak, melyeknek jelenlétét nem lehet figyelmen kívül hagyni. Az egyik támpillér és mögöttes támfal közé beékelődve növő fa (Hunyadi János út), egy-egy váratlan vizesedés a házak pincéiben, a védművek egyes szakaszain a lazulófélben lévő kövek és leomló téglák egyértelműen veszélyhelyzetre utalnak. Vajon tisztában vagyunk-e a bajok nagyságával, leküzdésének lehetőségével, vagy úgy teszünk, mint a rosssz háziasszony: a szőnyeg alá söpörjük a szemetet? Bejártam a Várat, kopogtattam több intézmény ajtaján, a kérdésre mégsem tudok egyértelmű, megnyugtató választ adni. Nem a jószándék hiányzik, hanem a határozott akarat, nem elsősorban a pénz (bár az is), hanem az átfogó szemlélet, melyet háttérbe szorítanak a gyors, tűzoltásszerű munkálatok. így hát veszélyérzetem növekszik. A Városépítési Tudományos és Tervező Intézetben rövidesen befejezik a várfalakon belüli lakónegyed rendezési tervét. Ezzel párhuzamosan kapták a megbízást az Attila út, Duna, Erzsébet híd, Szarvas tér; északon pedig a Csalogány utca által határolt terület rendezési tervének az elkészítésére. E munka kapcsán derült ki, hogy ez a „várszoknyának" nevezett térség mérnökileg gyakorlatilag feltáratlan, s emiatt egy sor, fontos kérdésre a tervezők nem tudnak választ adni. Mondanunk sem kell: ugyancsak várnunk kell még a terület régészeti kutatásaira. — Arra például, hogy merre vezet a felszíni vizek útja, mert ez eredendően természetes, karsztos terület, jóllehet a mélyben húzódó pincerendszer egy részét mesterségesen formálták — mondja Káinoki Kis Sándor, aki nemcsak az intézet igazgatójaként, hanem I. kerületi és fővárosi tanácstagként is jól ismeri az évek óta tornyosodó, megoldatlan gondokat. — Azt sem tudjuk, hogy a csatornák hiánya vagy rossz állapota miatt mi jut be a felszín alá, ott milyen hatások érvényesülnek, és mi történik azokkal a forrásokkal, melyek közt meleg vizű is akad, és amelyek ősidők óta léteznek ezen a területen. Arra sem tudunk felelni, hogy ezek a vizek miképp jutnak el a várfalakhoz, s azokat hátulról áztatva, alattuk vagy rajtuk keresztül hogyan érik el a várlejtő épületeit, pincéit, lassan, de biztosan rongálva az alapozásukat. A várfalak elsősorban emiatt és nem a nagy látogatottság miatt vannak veszélyben. A VÁTI igazgatója azt kérte a főváros vezető testületétől, hogy biztosítsa azt a 6-8 millió forintot, ami a további feltáráshoz szükséges. Nem nekik, mert ezek a munkálatok kívül esnek a városrendezés témakörén, de ezek nélkül nem lehet felvázolni sem a műszaki megoldás lehetőségeit, változatait, sem a költségek nagyságrendjét. — Végre ki kell mondnanunk, hogyha nem foglakozunk érdemben ezekkel a kérdésekkel, akkor előbb-utóbb a mostaninál is nagyobb bajok támadhatnak. A veszprémi vár intő példa lehet erre. S kibúvót az sem ád, hogy a bajok bekövetkeztét, súlyosságát nem lehet előre megjósolni. — Azt azonban biztosan lehet tudni, hog a régóta sürgetett, de mindmáig el nem végzett feltárás nélkül, amelynek a talajmechanikai vizsgálatoktól kezdve a vízelvezetés rendszeréig sok mindenre ki kell terjednie, a felújítás úgyszólván fölöslegesen végzett munkává lesz. Mire elkészül, akár újra lehet kezdeni, hisz tönkremegy az épületek, építmények lábazata, alja. — Sedlmayr Zsuzsa építész, a rendezési terv egyik irányítója az általa elmondottakhoz még hozzáfűzi: szerinte nagyon rossz az a gyakorlat, mely most a védművek és a támfalak kapcsán folyik, és ami nemcsak a közelség miatt hasonlítható a vári lakónegyed rekonstrukciójához. — Az Állami Tervbizottság 1985-ös határozata nyomán a budai Várra fordítható összegekből egy bizonyos rész a pincékre is jut. Ám ez a munka műszakilag nem igazán megalapozott, inkább látványszerű, és mindig oda összpontosít, ahol éppen a legnagyobb a baj. Tragikusan ismerős, szellemi és anyagi erőt pazarló kényszerhelyzet. Miközben arról is szó lehet, hogy a többé már el nem odázható műszaki, mélyépítési munkákra, azok magas költségei miatt, központi erőforrásokra lesz szükség. De most még az I. Kerületi Tanács és a Vár területén megosztozó néhány intézmény küszködik 18