Budapest, 1988. (26. évfolyam)

4. szám április - Guba Zoltán: Süllyed a Várnegyed?

red? — Nyolcvankettőben cseréltünk Hermannékkal. Szép, felújított lakás volt. Nem volt nálunk boldogabb, amíg a fűtéssel le nem álltunk. A férjemnek tűnt fel, hogy itt valami bűzlik. Aztán hegyes, barna bogarak másztak elő, amelyek, állítólag, direkt a gombákat zabálják. Ez volt a jel. Egyszer a férjem nekidőlt a lambériának, lejött az egész miskulancia. Mosogatót cseréltünk, leesett az összes csempe. Persze, hogy lejött, csak deszkára volt „felnyálazva". Néhány százas szög tartotta az egészet. Mondták a lakótársak, csodálkoztak, hogy valaki a Hermannék lakásába költözött. Mert itt a Vérmező 10-12. földszintjén mindig voltak bajok. A négyes lakásban meg pláne! — Mit lehet tenni? — kérdezte Feketéné. Tenni nem sokat, felelték a lakók, persze, leszaladhat, IKV-hoz, HKI-hoz, Népfronthoz, a KISZ-hez is. Hermannék is örökké szaladgáltak, de egy megoldás létezik: a magánerő. Feketéné optimista fiatalasszony, bekopogott az IKV-hoz. Baj van, komoly baj. A lakás vizes, penészes, gombás. Kijött az IKV embere, mondta is, a baj nem nagy, nem kell hangulatot kelteni. Hagyni kell, az ügyek intéződjenek a maguk útján, mert van kibontakozás. Új szakértőt hívtak, a Köjál legjobb gombaszakértőjét, dr. Siketet. Vizsgálgatott, s megállapította, a lakás egészségre ártalmas, itt lépni kell. Az IKV sem nyugodott, ők meg dr. Bereczkyt állították ellenszakértőnek, de Bereczky őszinte ember, mást ő sem mondhatott, cserélni kell itt mindent, ami fából van, ajtót, ablakot, parkettát. A falakat is kezelni kéne, mert a víz nem áll meg. Nem akarnánk részletezni, újabb szakértők jöttek. A lakással foglalkozott IKV, Köjál, NEB, HNF, tanács, pártközpont. Ha valaki kimaradt, annak csak a tömörítés az oka. — Végre hoztak egy határozatot, 1984. augusztus 31-én elkezdik a lakás felújítását. Három hónap múlva visszaköltözhetünk. A három hónapból nyolcvanöt karácsonya lett. — Szép a lakás. Érdemes volt várni. — Egymillióba került. Jól eladósodtunk. Ugye, mondanánk, mint a mesében. A jó elnyeri jutalmát, de Feketéné, felemeli a mutatóujját: — Emelkedni kezdett a parketta, majd beszakadt. Szakértői írásunk van, döglött betonra rakták, a ragasztót kispórolták, a széleknél az ékeket otthagyták. — Az IKV mit mond? — Két évig nem szabad lelakkozni a parkettát. Ez a baj. Újabb jogi csűréscsavarások következnek. — Tompul a figyelmünk, csillapítjuk Feketénét, hagyjuk a múltat, hat év után olyan a lakása, mint az ékszerdoboz. A parkettája is jól mutat. Erre a mondatra löki ki maga alól a fotelt, int, kövessük, olyat mutat, hogy csoda. Körbevezet. Mutatja a nagyszoba, a kisszoba, az előszoba, a fürdőszoba vakolata újra vizesedik. Járt már a tanácsnál, IKV-nál, a tévében, most indul a pártközpontba. De nincs már energiája. Nézzük az asszonyt, száz perc alatt összefoglalta hetven hónap kálváriáját. Szemünk előtt éveket öregedett. Ül, a karját az ölébe ejti, valamit szólni kéne. Egyet megfogadtunk: Olyat, hogy asszonyom, majd megnézzük, mit segíthetünk, véletlenül sem mondunk. Búcsúzunk, ijedten hallom a hangom: — Asszonyom, megnézzük, mit segíthetünk. Gond minden fronton — mondjuk Heim Pálnak, a XII. és I. kerületi IKV általános igazgatóhelyettesének. Az Ostrom, Batthyány, Várfok és a Vérmező utca által határolt tömbnél kritikus a helyzet. Vízkárokról beszélnek a Várhegy más részein is. Az épületek állaga romlik. — Egyetlen épületkárosodás sem róható az IKV számlájára. Nem mulasztottunk el semmit. A nagyfokú vizesedés adottság, vis maior, amivel egyelőre nem tudunk mit kezdeni. — Hogy mitől vizesednek az épületeink? — kérdi Heim Pál. Eleget nyilatkozott már a kérdésben, tudja, úgyis ez következik, sorolja magától az okokat. A földtani hatáskörön kívül a várfal meggátolja a vizek természetes lefolyását, egyfajta gáthatást fejt ki. A terület szilárd burkolatú, a természetes vizek lefolyása szinte kizárt. A Várhegy csatornahálózata elöregedett. A repedt, törött vezetékekből a víz a házak alá szivárog. Mossa az alapokat stb. Megbízták az ÉP-COOP kisszövetkezetet, vizsgálja meg, mit lehet itt tenni? Mi lenne a megoldás? A szakemberek több lehetőséget találtak: 1. Az összes természetes és mesterséges víz felfogása, szivárgó-gyűjtő rendszerbe vezetése. 2. A Várnegyed valamennyi épületének utólagos, teknőszerű szigetelése. — Melyiket választják? — Egyiket sem. Bármelyik megoldás megfizethetetlen. — Mégis mibe kerülne? — Kerületeinkben az IKV ebben az ötéves tervben 3,3 milliárd forinttal gazdálkodik. Az 1. kerületben öt év alatt a lakóépületek felújítására, korszerűsítésére 670 millió forint jut. Az előbbi megoldások bármelyike nagyságrendekkel nagyobb összeg. Egyet tehetünk, a legintenzívebb vízbetörési helyeken megfogjuk a vizeket. — Ez hogyan lehetséges? — Gyűjtőaknák kialakításával, szivattyúk elhelyezésével, helyi szivárgók, pincei összefolyók építésével, vegyi szigeteléssel, gravitációs, gépi szellőzés kiépítésével, vakolatcserével, dugulások elhárításával. — Ezek biztos megoldást jelentenek? — Valamiféle javulás biztosan várható. Nincs két egyforma hiba. Mindenütt meg kell keresni az ideális megoldást. — Mint Feketééknél? — Provokatívnak érzem a kérdést. Feketéék lakásában lakhatást kizáró körülmény nincs. Számos, rosszabb állapotban lévő épületünk, lakásunk van. Ami a konkrét épületet illeti, a házban a pince természetes szellőzése nem megoldott. Valaki befalazta a pinceablakokat, ez gátolja a száradást. Ablakot fogunk nyitni. A teljes vízelvezetést megoldnani nem tudjuk, de valamit segíthetünk. A vendégfal és a határfal közötti légrés kiszellőztetése már megoldás lehet... Lépésről lépésre haladunk. — Hallani olyan véleményt, a Várnegyedben a legtöbb helyen a bontás lenne a legtökéletesebb megoldás. 17