Budapest, 1988. (26. évfolyam)

4. szám április - Guba Zoltán: Süllyed a Várnegyed?

PILLANTÁS AVÁRRA Süllyed a Várne^ Süllyed a Várnegyed. Ezt beszéli az egész város. Akadt, aki bizalmas je­lentést is olvasott erről. — Dobó Ágota, az I. Kerületi Tanács műsza­ki osztályának vezetőhelyettese elkerekíti a szemét, erre azért nem számított. — Az egész negyedet mondják? — kér­dezi, és félretolja az asztaláról a papírjait, a térképhez sétál. Lassan megy, érezni, rendezi a gondolatait. Ez a séta felér egy beismeréssel. Nem jöttünk hiába. — Az az igazság — kezdi —, vannak problémáink. Legtöbb a Halászbástyával. Négy éve adták a kerületi tanács kezelésé­be, azóta van gondunk vele, nem is kevés. Valami dokumentációt emleget, amely­ben összegezték a Halászbástya felújítási terveit. Realista tervek ezek. A legsürgő­sebb munka kijönne 120 millióból. — Most mennyi pénzzel gazdálkodnak a Halászbástyánál? — Kétmillió forintot kapunk egy évre. Ez a baleset- vagy életveszélyes részek ja­vítására elég. Másra nem futja. Olvastuk: „A Halászbástya a Hiradás toronytól a Jezsuita lépcsőig terjedő vár­szakaszra épült. Hadászati célokra ké­szült, később Schulek tervei alapján lehe­tőség nyílt a várfalak esztétikai igényű átalakítására. Az épületegyüttes a budai városkép, a Vár meghatározó eleme. Szimbólum, nemzettudatunk része." — Hallottuk, a Halászbástyánál kriti­kus a helyzet. A felújítás halogatása visszafordíthatatlan folyamatokat indí­tott meg a szerkezetekben. Az épület több része felújíthatatlan. Néhol az alapokig vissza kell bontani, csak újraépítéssel le­het az eredeti állapotot helyreállítani. Kissé hosszú a bevezető, röstelljük is a dolgot, de van idő, Dobó Ágota az iratai között keresgél. Azt mondja, egy pályá­zat kiegészítő adatait keresi, ha megtalál­ja, megtudhatjuk, hogy mi is a helyzet a Halászbástyával. — Ezzel a pályázattal szeretnénk az Idegenforgalmi Alap támogatását meg­nyerni: „Alapozását, az eredeti várfalat tekint­ve, épületmozgás nem tapasztalható, azonban néhány szakaszon kisebb moz­gásra utaló jel figyelhető meg. A teraszok szigetelése tönkrement, a földszinti folyo­sók mindenütt beáztak, a vízköpők, csa­tornák műkőborítása szétmállott. A tám­falakon és felmenőfalakon vizesedések, elmozdulások, repedések láthatók. A fö­démek több helyen átáztak. Az áthidalá­sok és boltozatok elmozdultak, megre­pedtek. A bádogosmunka hiányos, sérült. A teraszburkolat helyenként sérült, süllyedések láthatók. Ablakok, ajtók kor­hadtak, vasalatok korrodáltak. Korlátok sérültek, hiányosak. A vakolat nagy terü­leten hiányzik, meglazult, átnedvesedett. A támfalak burkolatán nagy kiterjedésű omlások láthatók. A bástya bármikor baleset- és életveszélyessé válhat. A lezá­rás a közönségforgalom elől lassanként elkerülhetetlenné válik." — Ennyire drámai a helyzet? — Még ennél is drámaibb. Évek óta ki­abálunk, hogy baj van. Komoly baj, de nem történt sok minden. — Kinek kéne kimondani a Halászbás­tya lezárását? — Nekünk. Lehet, meg kell hoznunk ezt a döntést. Nézzük a bástya neuralgikus pontjait. A Jezsuita lépcső fölött reped minden: át­hidaló, födém, torony. A déli sarokto­rony alatti támfal nincs lealapozva, a fel­töltést kimosta alóla a víz. Az egész épít­mény a levegőben lóg. A Schulek lépcső megindult a Duna fe­lé. Gyanítják, hogy a rétegvíz alámosása okozza a repedéseket, elmozdulásokat. A Tóth Árpád sétánynál látható süllyedést, majd az azt követő felpúposodás okát csak találgatják. Mint ahogy azt sem tud­ják, hová tűnt a Szent György-forrás? Miért törnek fel a legváratlanabb helye­ken vizek? — Tessék mondani, miért annyi itt a bi­zonytalanság? Miért nem készítenek rész­letes, feltárásos szakvéleményt, olyat, amely talajmechanikai, hidrológiai, stati­kai, mit tudjuk még, milyen kérdésekre is választ adna? — Több szakvállalatot megkerestünk. Megtették árajánlataikat. Mindegyikük több mint kétmillió forintot kért, így kar­bantartásra, felújításra egy fillérünk sem marad. Beszéljünk valami vidámabbról — in­dítványozom. Dobó Ágota bólint. Jó hír­rel kezdi: a Várnegyed süllyedése, jelenle­gi tudásuk szerint, nem más, mint vaklár­ma. — Akkor nincs semmi gond. — Ezt nem mondtam. A Várnegyedet át meg átszövi sok kilométeres futárfolyo­só, pincerendszer, természetes üreg. Tu­dunk beszakadásokról is. De a főték meg­erősítése után ezeket a földalatti részeket akár hasznosítani is tudnák. — Mire gondol? — Bármi ésszerű javaslat szóba kerül­het. Raktár, klub, színház... Egészségü­gyi célú helyiség. — Mi az akadálya ennek? — Például egészségügyi célokra csak akkor használnák, ha bebizonyítanánk, hogy alkalmasak erre, de amíg nem pró­bálják ki, addig hogyan bizonyítsuk? És, persze, azt sem szabad elfelejteni, hogy majdnem mindenütt áll a víz. — Hogy kerül ide a víz? — Többféle teória létezik. Tudni kell, régen itt majd' mindegyik épületben kút volt. A kutakat betömték, de a vizük a to­vábbiakban közlekedőedényként műkö­dik. Mások szerint a nagyfokú vizesedés a századforulón épült közművek hibájából ered. Akadnak, akik szerint azért emelke­dik a talajvízszint, mert a nagyfokú köz­művesítéssel a terület mesterséges vízsza­bályozása megszűnt. És így tovább. Való­színűleg az okok együttesen hatnak. — Azt hallottuk, a Várnegyed összes épületének pincéje és földszintje vizese­dik. — Ebben azért van némi túlzás, de igaz: az épületek vizesedés miatti romlása megkezdődött. Az IKV 1985-ben összeír­ta: a Várlejtő épületeinek rendbehozatala 1,9 milliárd forintba került volna akkori árakon. — Ennyi rossz hír után mondjunk egy olyat is, amiből érezni, van fejlődés. — Mit is kellene? írják meg azt, hogy a régi címer visszakerül a helyére, a Clark Ádám térre. Görnyedt öregasszony törölgeti a sze­mét. Nincs nyugta, nem hiszi, hogy bármi jóra fordulhat. K. néninek fixa ideája van. Attól tart, úgy jár, mint Feketéék vagy úgyabbul! Fekete Gáborék szép, Vérmező utcai, földszinti lakásában tán két napja, hogy jártunk. Feketéné mutogatta az otthonát. Büszkélkedhetne, ha az ember igyekszik, viszi valamire. Divatos, bahama színű fürdőszoba, melegbarna mettlachi a konyhában és előszobában, katedráiüveg az ajókban. Egy élet munkája. De Feketéné nem büszke, azt mondja, sok öröme van a gyerekeiben. A nagyob­bik jól tanul, a kisebbik is okosodik, de ha ez így folytatódik, el sem tudja képzel­ni, mi lesz. Az sem kizárt, megöli magát. Tán még az lenne a fcgjobb. Erre nem is érdemes több szót veszte­getni. 16

Next

/
Thumbnails
Contents