Budapest, 1988. (26. évfolyam)

3. szám március - Buza Péter: Táncsics városépítő tervei

A Hentziemlékmű Budán, 1856. Részlet. Ludwig Rohboch rajza alapján készült acélmetszetek a Magyarország és Erdély eredeti képekben című könyvből gyen szükséges ilyeket drágábban magánosoktul bérelni. A köztársaság elnökének is illő, sőt szükséges, hogy szép, ízléses laka legyen. Ön csak a várnak egy kisebb részét vegye munkába, a fehérvári s átellenében levő vízivárosi kapukig, meglevén a terv, hogy milyenné varázsoltassék át a hely: a magánosok egymással vetélkedve a többit megteszik, tudván, hogy ez lesz kormányszék, hol külső országokbul jövő követek és általjában gazdag dynastiák számára fényes paloták, s mulatságokra pompás hotelek kellenek. A Sándor és Teleki féle házak tulajdonosai szólítassanak fel, hogy ezen téren levő házaikat, melyeket különben sem laknak s hasznot sem igen hajtanak, a hazának áldozzák fel: ha ezt tenni nem volnának hajlandók, helyettök más tér ajánltassék nekik cserébe a kamara vagy országházbul. A többi apróház értéke az említettem kapukig nem rúg nagyra, ki kell sajátítani. A lebontandott házak kő- s téglaanyagát nagyobbára újbul felhasználhatni. Csak első perezre tetszik ez valami szörnyűségnek, de a gondolattal megbarátkozva a látszó nehézségek eltünedeznek, csak elhatározottan akarni kell. Mi már a tervet illeti, hogy milyenné épüljön e kormányi székhely, ahhoz csak pár észrevételt teszek, mert a mostankori építők vakon is szebbé bírják építeni, mint a milyen most. A fődolog abban meg van téve, ha maga a hely sokkal alacsonyabb és következőleg a földjárás kényelmes. És ugyancsak a feljárást illetőleg teszem első észrevételemet, hogy ez mindjárt a lánczhídnál kezdődjék kétfelé osztva, egyik az úgynevezett bécsi kapu, más a Ráczváros felé csavarodva oly kevés lesz az emelkedés, mint ha domb se volna; a gyalog feljárás a híd irányában levén, mert az országházat éppen e fölött, a Pest felöli oldalon kellene építeni, hogy legközelebb essék. A vár térnek a már említettem kapukig terjedő részén egyedül állodalmi épületek legyenek, mert czélszerű, hogy a kormányi személyzet minél közelebb együtt legyen. Mindenik állodalmi épület magánosan álljon, hogy köztük tér maradjon, s hogy e helyen ne csak álat (sic) és ásványország uralkodjék, hanem növényélet is legyen. A ministeriumok épületének mind a két homlokán, belül az utcza, kívül a vár párkánya felül is, nagy betűkkel jelezve legyen, melyik ministeriumé. Az egész újvárosnak csak egy utczábul, vagyis két sor házbul (tulajdonképpen palotákbul) kell állani, de annyira (sic) belebb (sic) a párkánytul, hogy az egész újváros körül nemcsak gyalogok, hanem lovaglók és kocsik számára is számított sétánynak helye legyen. Apró házakat építeni ne legyen szabad, elég hely van ilyenekre Krisztinavárosban és várdomb oldalán, alján, hanem mind akkorák legyenek, hogy az utczárul ki a sétányra érjenek, s mind két felül szép homlokzatuk legyen. Hogy a várdomb oldalán is tervszerinti szabályok mellett kell építeni, magátul értetik. íme ezek javaslataim. Kevés van köztük, mi jól rendezett állodalomban egyébként is szükségesek ne volnának, mert igyekeztem olyanokat kiszemelni nemzetiségünk emelésére, mik azon felül (nemzetiségre való tekintet nélkül is) a hazának hasznára is lesznek. Ami tehát belülük pusztán nemzetiségünk érdekében teendő, alig tesz két milliót, mennyit e czélra óhajtok (...) Vesse ön kormányzó úr össze, mily eredményűk lehet ezeknek együttvéve csak tíz év múlva." A budai várhegy lehordásának gondolata, a régi paloták lebontása épp ilyen keményen fogalmazott követelés a Fővárosunk című röpiratban is. Táncsics ellenszenve e patinás objektumok iránt talán éppen budai bebörtönzéseinek lidércnyomásos éveiben jegecesedett vakbuzgó gyűlöletté, idevágó elképzelései kétségtelenül nélkülöznek minden realitást és józan mérlegelést. „Legyen ön az apró magán érdekek ellenében kíméletlen, legyen a talán fölmerülhető ellenvélemények iránt szigorú, foglalatoskodtassa a banksajtót, vegyen kölcsönt is: az így emelkedendett magyar álladalom meg fogja bírni, annál is inkább, mert midőn e nagy munkákat ön bevégzendi (...) azt is tudni fogja megmutatni, hogyan kell az álladalomnak takarékosan gazdálkodni (...) Tudja ön, hogy a világ nemzetünkről semmit sem tudott, csak hazánknak csupán neve fordult még elő az újabb korban, hogy saját nyelvünk is legyen, azt nem is álmodák: midőn pedig ön fajunkat a főbb nemzetek mellé emelvén, felséges nyelvünket egyedül belső értéke és szépsége végett is tanulván, a világ népei ismerni kezdik: ezt egyedül ön teremtésének fogják tartani, s nem a mesés kor félistenei közé számítják önt a késő nemzedékek, hanem azok fölé helyezik, hogy ilyen nemzetet s ily nyelvet tudott — véleményök szerint — a semmibül elővarázsolni. Nem egy várost fognak ön emlékére építeni, mint Washingtont, hanem Magyarország és Kossuthország egyet fog jelenteni". BUZA PÉTER 32