Budapest, 1988. (26. évfolyam)

3. szám március - Buza Péter: Táncsics városépítő tervei

Kossuth Lajos elfogatása Az 1832-36-os országgyűlés reformokra törekvő követei több olyan nemzeti sérelem orvoslását és az ország fejlődését előresegítő változást követeltek, amelyeknek vitái és teljesülése nagy érdeklődést váltottak ki. Kossuth a kézírással sokszorosított Országgyűlési Tudósításokkal széles nyilvánosságot teremtett, és a tájékoztatás mellett tartalmas értékelést, határozott véleményt, és ha kellett, bírálatot is nyújtott. Az eleinte 20, majd 130 példányban szétküldött Tudósítások sikere jelentős volt. Az ellenzéki mozgalom küzdelmének hírközlőjeként nagymértékben elősegítette a reformeszmék terjesztését. Kossuth az országgyűlés berekesztése után a megyegyűlésekről kezdett el kéziratos magánlevélformában tájékoztatást nyújtani. A Törvényhatósági Tudósítások a vármegyegyűlések vitáiról, az ott elhangzó reformjavaslatokról számolt be a közvéleménynek. Az 1832-36-os országgyűlés és az azt követő év eseményei nemcsak a reformokra törekvő ellenzékieket állították csatarendbe, hanem a reakciót is. Az ellenzék megfélemlítését a vezető egyéniségek perbe fogásával próbálták elérni. A Iegharcosabb szereplők, Wesselényi, majd Lovassy és ifjú társai után Kossuth perbe fogása következett. Bécsben már 1837. január végén eldöntötték ezt, és amikor egy titkos bizottság véleménye alapján elégséges okot találtak hűtlenségi per indítására, akkor elrendelték elfogatását. 1837. május ötödikére virradó éjszaka megerősített katonai alakulat vette körül a zugligeti Isten Szeméhez címzett vendéglőt. Kossuth ugyanis két hétre odaköltözött pihenni, szabad levegőn tartózkodni, egészségi állapotát rendbe hozni. A letartóztatás, persze, nem éri teljesen váratlanul. Az elmúlt hónapokban több jel utalt arra, hogy a kormányzat elhatározta tudósítói vállalkozásának felszámolását, és elhallgattatását. Arról is tudott, hogy minden lépését figyelik, és azt is sejtette, sőt, tudta, hogy perbe fogják. Menekülésre természetesen nem gondolt, az ellene felhozott vádakra válaszolni akart. Ellenállás nélkül megadta magát. A budai Várba, a bécsi kapu melletti kaszárnyába, az egykori barátklastrom épületébe vitték. Kijelölt börtöncellája abban az épületrészben volt, ahol a szabadságeszme korábbi mártírjait, Martinovics Ignácot és társait tartották fogva, majd ahonnan — császári királyi parancsra — a Vérmezőre vitték lefejezni. A királyi ügyész alapos házkutatást rendelt el Kossuth Pesten lévő, Fürdő utcai lakásában. A magánlevelezését és a készülő Tudósítások kéziratait lefoglaltatta és elszállíttatta. Kossuth elfogatásának híre futótűzként terjedt. Az ifjak tüntetést szerveztek, ahol reformjelszavakat kiabáltak, éltették Kossuthot. A királyi ügyész háza elé vonultak, az épület falára becsmérlő röpcédulákat ragasztottak. A szabadon lévő ellenzéki vezetők további letartóztatástól tartottak, ezért felkérték a megyéket, hogy azok is tiltakozzanak az önkény ellen. Pest vármegye küzdelme Kossuth Lajos szabadon bocsátása érdekében az 1837. május 8-i, ún. kisgyűlésen kezdődött. Ezen elhatározták, hogy „...be nem várva a júniusi rendes közgyűlést, május 22-re közgyűlést hívnak össze, melynek egyetlen tárgyát Kossuth Lajos elfogatása fölötti tanácskozás fogja képezni". Hiába minden tiltakozás, az ellenzéki szónokok érveit nem hallgatta meg a hatalom, a királyhoz intézett „feliratok" eredménytelenek maradtak, a királyi „leirat" nem adott érdemi választ. Kossuth ellen pártoskodás szítása, a királyi jogok megcsonkítását célzó izgatás, az uralkodó elleni bizalmatlanság keltése, az ítélőtáblák lejáratása és felforgatás miatt indított főbenjáró pert a királyi fiskus. A vádpontokat furfangos prókátori okoskodással állították össze. Akkoriban szokás volt, hogy a politikai perekben nemcsak a többé-kevésbé igazolható vádpontokat sorolták fel, hanem, a nagyobb nyomaték kedvéért, összeesküvési és egyéb főbenjáró bűnökkel vádolták a perbefogottat. Az ügyész az 1586. évi 23. törvénycikk I. részének 13. titulusában foglaltak alapján hűtlenségben és felségsértésben is bűnösnek tüntette fel Kossuthot. A vád igazolása esetén az ítélet fejvesztés és teljes vagyonelkobzás. Kossuth első kihallgatására csak 1837. június 8-án került sor. A latinul feltett kérdésekre magyarul válaszolt. Tiltakozott, hogy a vizsgálati fogolynak kijáró kedvezményeket megvonják tőle, magánnyal és indokolatlan szigorral igyekeznek megtörni, és választott ügyvédjeivel sem találkozhat. Bátran hangsúlyozta, hogy az alkotmány szellemében járt el, vállalkozása törvényes volt, a nyilvánosság ügyét szolgálta, titkos összeesküvésben nem vett részt. Törvénytelennek tartotta elfogatását is. A korabeli törvények szerint ugyanis a nemes embert nem volt szabad vizsgálati fogságban tartani. Wesselényi például, a perbe fogása után évekig szabadon védekezhetett, és csak az ítélet után kellett börtönbe bevonulnia. Lovassyhoz hasonlóan Kossuth esetében is először a nemesi jogosultságot vonta kétségbe az ítélőtábla, majd a török korban hozott törvényekre hivatkozva próbálta igazolni, hogy a birtoktalan és tetten ért bűnösöket már ítélet előtt fogságban lehet tartani. A hatalom titkos eljárással igyekezett Kossuth ügyét tárgyalni, csak a közvélemény és a vármegyék hatalmas nyomása késztette arra, hogy engedményeket tegyen. Kossuth találkozhat két ügyvédjével, Ágoston Józseffel és Benyovszky Péterrel, akik mindent elkövetnek, hogy védencüket szabadon engedjék, és a vádpontokat elejtsék. A fogság első heteinek szigorúságát, a Kossuthtal való kegyetlen bánásmódot Metternich közbelépésére enyhítik. Erre azért került sor, mert Kossuth vallomását és beadványait sikerül kijuttatni a börtönből, és a kézírásos másolatokat ezren és ezren olvasták. Több mint 21 hónapi vizsgálati fogság és tárgyalás után 1839. február 23-án hozta meg döntését az ítélőtábla: Kossuthot a vizsgálati fogságban letöltött idő beszámítása nélkül háromévi fogházra ítélték. A fejlebbviteli, úgynevezett hétszemélyes tábla március 2-án súlyosbította az ítéletet, és a három évet négyre emelte fel. DIÓSZEGI GYÖRGY 33