Budapest, 1988. (26. évfolyam)

3. szám március - Buza Péter: Táncsics városépítő tervei

rosokban sincsenek ilynemű vásárok, hanem azért, mert a fővárosban mindennap van mindennek piacza, és még azért is, mivel a főváros szépségére, tisztaságára ez megkívántatik. A Duna partján csak gőzhajók köthessenek ki, utóbb ezek közül is csak a személy szállítók, minden egyébnek más, de meghatározott piacza legyen, és az állandóan maradjon, hogy a szállítók, gyalogok, targonczások, lovasok ahhoz alkalmazkodhassanak. A gőzhajózást országosítván két csatornát kell ásatni, egyiket Pest részén, másikat Buda részén. A pesti csatorna ne essék távul, hanem a Margitsziget irányában kezdődjék s a város-ligeten átmenve a tábori kórház táján szakadjon ismét a Dunába; — a budai csatorna, ha szándékoltatnék is nem eshetik távol, ha nem csak oda, hová fekvése engedi s mintegy kijelöli tudniillik az országúton kezdődvén a Krisztinavároson át a Gellérthegy mögött el s a téglakemence táján esvén a Dunába vissza." Később Reitter Ferenc terveiben — amelyek a mai Nagykörút vonalát követve jelölik ki az irányt —, de Táncsics Fővárosunk című röpiratában is, megváltozik a csatorna nyomvonala, az itt vázoltnál lényegesen rövidebb ívet követ. A budai csatornának pedig ez az egyetlen előfordulási forrása: később nincs szó erről a különös leleményről. A ,,tábori kórház" egyébként a Boráros tér mögött volt, a ,,téglakemencze" pedig nagyjából a mai Móricz Zsigmond körtér tájékán. ,,A mi már e csatornák és kikötők hasznát illeti, ha semmi anyagi kamatot közvetlen nem hajtanának is csak morális és nemzetiségi haszonért is készítendők. Az innét nyerendett földanyag a Duna partjainak szélesbítésére, szabályozására s más alacsonyabb feltöltésére szükséges; főképp a Duna part, úgy amint most van, egy fővárosnak gyalázására lenne. E csatornák által a Duna keskenyebb határok közé vonul vissza, nagy ereje megfogyatkozik, tehát könnyebben szabályozhatni a főváros között, s idővel kőhidak is építtethetnek rá." Nyilvánvaló tévedés, hogy a keskeny partok közé szoruló víz kevésbé veszélyes, de hát a szerző nem volt mérnökember, ami egyéb javaslataiból is világosan kitetszik. „így a már szélesbített szabályos Dunapartokat az egész város hosszában fával beültetve oly nagyszerű sétányokká változtathatni, mílyek Európában nem létezendnek; úgyszinte a csatornák partjain is sorfákbul sétányok készíttessenek, eképp az egész mostani várost sétány foglalná be; hogy a főváros nagyszerűvé legyen, egyebeken kívül főképp ily sétányra szükség van. Budavárt alakítsa át ön egészen, annyira, hogy kő kövön ne maradjon, a hegy magasságából egyharmad rész hordassék le, s újra épüljön. E hely, úgy mint most van, semmire sem alkalmas, csak éppen hogy egy csoport nyárspolgár sógornak csöndes lakásul szolgál. Várnak mai időben már nem való, mert a fővárosnak többi részét éppen meg nem oltalmazhatja, magát is csak rövid ideig; kicsiny az ellenség, maga a főváros megmagyarosodva egy compact testté olvadván össze könnyen visszaveszi: ha pedig rendkívül nagy és erős az ellenség, a város egyéb részeit elfoglalván a vár magában semmit sem használ, így a hogy van, kormányhelyül sem szolgálhat; régiség emlékeül érdemel talán kímélést és fennmaradást: a múlt kor emlékeit nem egy pár kormos fal tartja fen (sic); kereskedés és ipar tanyája nem lehet soha; mulatóhelyül maradjon? semmire sem alkalmatlanabb mint erre, mostani alakjában, mert hiszen nincs benne egy kő, mi a jelenkor ízlésének, s a szép követelésének megfelelne. Mivé legyen tehát — a felséges hely a körülte óriásodó főváros közepette? — Legyen kormányhelylyé. Ha egyharmad rész magossága lehordatik, a világon kormányszéknek szebb helye nem lesz. Minden népek irigyelni fogják a magyarnak fővárosát. Ne rettegjen ön vissza költségektül. Országház különben is kell, ministeriumok palotái is kellenek, hogy ne le-A Vár és a Krisztinaváros 1856-ban 31