Budapest, 1988. (26. évfolyam)

3. szám március - Buza Péter: Táncsics városépítő tervei

A császármalmok és a Császárfürdő, 1856 lyozhatatlanul fontos faktora, de hogy ez a nevelés meghozza a maga gyümölcseit, azért a haza fővárosát is nagyszerűvé kell fejleszteni (meg a tengerpartot, ahol Táncsics Fiume helyett Újmunkácsot kívánná a semmiből elővarázsolni, ezt az utópisztikusán nagyszabású metropolist, a magyar szellemnek az építő géniusznak testet öltött bizonyítékát). Ennyit bevezetőül, s most következzék magának az elfelejtett munkának néhány fontos passzusa az ,,Árvaházak" negyedik szakaszából. „A sérvitézek laktanyáját, vagyis az Invalidus palotát adja ön át a hazai művészetnek, irodalomnak. Bontassa ön le az előtte levő servitakertet és monostort. Építtesse ön ki az épület hátulsó részeit a többivel egyenlővé, legyen az országút felül is pompás homlokzata; újíttassa ki az egészet, ossza lakásokra (két szoba s konyhábul állván egy lakás), aztán költöztesse bele az irodalom és művészet embereit. Földszint(en) hagyassanak termek a magyar akadémia gyűléshelyeül, festésziskolául, énekhangász iskolául, rajziskolának, színésziskolának sat. Legyen benne lakása egy könyvárusnak s hozzá könyvkereskedési bolt, hogy az irodalmi emberek törvény és kamat mellett áruitathassák munkáikat. Ezt a könyvárus ingyen lakás és bolt fejében megteheti. Tekintettel kelvén arra lenni, hogy a már több érdemeket szerzett irodalmi férfiaknak a szebb lakások jeleitessenek ki." Ennek a hármas sorszámot viselő passzusnak érdekessége: Táncsics a Fővárosi Tanács mai épületét a Martineiii terveiben szereplő teljes változatokra szerette volna kiépíttetni, felvetve egy, már akkor is réginek számító városrendezési elképzelést, hogy ti. a főhomlokzat látványát zavaró Szervita-kertet és -kolostort távolítsák el. Később ez meg is történt, csak éppen nem tér nyílt a kert helyén, a főposta épült fel a funduson. Említésre méltó az is, hogy a művészetnek itt körvonalazott pártolása és a pártolásnak ez a módja egyike volt Táncsics kedvenc ideáinak. Tömő utcai házát is,,Művészneveidének"szánta, ám kénytelen volt reálisabb funkciót adni az épületnek. „Építtessen ön egy kórházat Budán a császárfürdővel összeragasztva. Azért javaslom pedig ide, hogy a régi fundatiok vagy védelmezői(nek), főképp a katolikus vakbuzgóknak ne legyen józan okuk lármát ütni, mikor ön az építendő országos nagy kórházba az irgalmas barátokat császárferedői fundusukkal együtt beleolvasztja, mert ezt javaslom. Legyenek aztán benne az irgalmasok és más világiakkal együtt állodalmi betegápolók, míg majd aztán az irgalmas barátok kifogynak. E kórház azonban nem annyira fekvő nehéz betegek, hanem főkép oly betegeskedő szegények számára rendelve, kiknek orvosi rendeletbül e fürdőkre volna szükségök, de szegénységük miatt nem használhatják. Részint e fürdő mögötti hegybül, részint más alább következő javaslatom szerint nyerendő földbül itt a Dunapartot szélesbíteni, hogy a kórháznak megkívántató helytere legyen. Építéssé ön e kórházat nagyszerűvé, nem a falak magasságát értem, hanem egyéb tekintetben legyen nagyszerű, legyen kertje, környe szép (a Margitszigetet is népmulató hellyé változtatván át), legyen benne legalábbis száz kis fürdőszoba csupán a betegeskedők számára, mert a mostani fürdő jövedelem forrásul más vendégek számára fennmaradhat. — Rendeljen ön egy gőzöst, míg majd híd épülend, csupán arra, hogy az mind a vendégeket, mind a betegeskedőket (ezeket természetesen díj nélkül) a Margitszigetbe és visszaszállítsa." Tudomásom szerint ez a szigeti Duna-híd első,, változata" a várostörténeti irodalomban. Ha a szöveget helyesen értelmezem, csak a budai partot kötötte volna össze a Margitszigettel. „Az országos vásárok a fővárosban szüntettessenek, hanem legyen minden héten egy nagy vásár; a mindennapi szükséges élelmi szerek különben is most is minden nap áruitatnak, ez ne azért történjék, mert más nagy vá-30