Budapest, 1988. (26. évfolyam)

3. szám március - Buza Péter: Táncsics városépítő tervei

PESTI TITKOK NYOMABAN TÁNCSICS VÁROSÉPÍTŐ TERVEI A Budapest irodalmában tájékozott olvasó minden bizonnyal találkozott már Táncsics Mihály városformáló terveivel: Fővárosunk című, a kiegyezés évében kinyomtatott röpirata 1976-ban hasonmás kiadásban is megjelent. Sajátos és nehezen magyarázható véletlen, hogy ugyanott — a Fővárosi Levéltárban —, ahol ezt a kötetet szerkesztették és gondozták, jó néhány, eddig publikálatlan Táncsics-kézirat társaságában ott rejtezik a röpirat jóval korábbi előképe, egy másik fővárosi reform alapvetése, amelyre azonban még csak utalás sem történik az említett fakszimile bevezető tanulmányában. Okkal következtethetünk ebből arra, hogy — tartalmát tekintve — a kutatók körében is ismeretlen dokumentum részleteit publikáljuk most, egy fontos kéziratból idézünk, hiszen ez tekinthető az 1867-es tanulmány első változatának. /m tanulmány értékét növeli, hogy Táncsics a for- kiemelni az adatok közül: igen korai koncepcióról van / I radalmi kormány munkaprogramjához szánta szó, ami minden naivitása ellenére növeli várostörténeti -M. segédletnek művét, egyenesen Kossuthnak, a értékét, kormányzónak ajánlva. A címzés segít behatárolni a dá- A levéltárban őrzött kéziratkötetben nem Budapest tum nélküli kézirat keletkezésének időpontját. Nyilván- fejlesztése a fő téma. A kemény táblába kötött füzet az való, hogy csak a debreceni trónfosztás, illetve Buda Árvaházak címet viseli, s nagyobb részt ténylegesen is árvisszavívása után születhetett, de nagy valószínűséggel vaházakkal kapcsolatos elképzeléseit veti papírra Tánmég azelőtt, hogy a kormány kénytelen volt menekülni csics. Művének negyedik fejezetében tér rá Budapest dol-Pest-Budáról. Hiszen akkor a szerzőnek is más gondja gaira — egyébként így, ezen a néven is említve a kettős volt, mint a főváros fejlesztéséről álmodozni. Vagyis a fővárost, jóval megelőzve a hivatalos egyesítés éveit —, munka valamikor ezernyolcszáznegyvenkilenc júniusá- éspedig attól a gondolattól indíttatva, hogy az árvaházi ban íródott, és ezt a mozzanatot kétszer sem felesleges nevelés a nemzeti nevelésnek (ki tudja miért?) túlhangsú-29 Az Aldunasor 1856-ban