Budapest, 1988. (26. évfolyam)

3. szám március - Kovács Mária: „Egy elfeledett évforduló” margójára

FORUM Egyik kortárs életrajzírója szerint Andrássy Gyula mindazt egyesítette magában, amivel Magyarország államéletének megindításakor a vezérlő államférfinak bírnia kellett: főúr volt, előkelő és impozáns. Szabadelvű volt, anélkül, hogy dogmatikus lett volna, s ezért szellemével föléje emelkedett a kor áramlatának. Demokrata volt, a tehetséget s az erős egyéniséget mindig megbecsülte. Mindenek fölött pedig magyar volt: nemzeti érzés vezette minden elhatározásában. Az országgyűlés egyhangúlag megbízta, hogy Szent István koronáját a június 8-i koronázó ünnepen, ősi szokás szerint s a nádor helyett, kinek hivatalát akkor nem töltötték be, ő tegye a király fejére az ország világi rendjeinek a nevében. 1869-ben ő kísérte el az uralkodót a Szuezi-csatorna megnyitására; 1870-ben pedig Beust külügyminiszterrel és a katonai párttal szemben elérte, hogy az udvar, a harcias csábításoknak nem engedve, semleges maradjon a francia-német háborúban. Politikai kudarca megbuktatta Beust grófot, helyére 1871. november 14-én Andrássy Gyula került: az uralkodóház és a közös külügyek, vagyis a monarchia külügyminiszterévé nevezték ki. De a kancellári címet, melyet a kiegyezési törvény nem ismer el, visszautasította. E régi címmel eltűnt a régi osztrák politikai iskola utolsó maradványa, és beteljesült a „legnagyobb magyar" tizenkét évvel ezelőtti, döblingi jóslata: magyar külügyminiszter állt a monarchia élén, „aki össze tudta egyeztetni a nagyhatalmi érdekeket a magyar nemzet érdekeivel". Bismarckkal és Gorcsakovval 1872-ben jelen volt a „három császár" (az orosz cár, a német császár és Ferenc József) találkozásánál. 1878-ban az angol és német kormány támogatásával egy nemzetközi kongresszust indítványozott a sanstefanói béke revíziója céljából: még 1878-ban összeült a berlini kongresszus, ez volt Andrássy diplomáciai működésének fénykora. Mint a monarchia első megbízottja ő is részt vett benne. Gavallér, mecénás és művész „A hatalom és dicsőség zenitjén", 1879-ben hagyta ott hivatalát. A nagy válságok évei elmúltak, nyugodtabb idők következtek. Andrássy akkor töltötte be 56-ik esztendejét. Odahagyta az aktív politika színterét, és elfoglalta azt az állást, ami azelőtt Deák Ferencé volt — azzal a különbséggel, hogy a „haza bölcsének" hivatását a puritán táblabíró helyén most egy gavallér, mecénás és művész töltötte be. Nyílt szalont tartott budapesti palotájában, tekintélyét most társadalmi téren gyümölcsöztette. Ekkor lett az Akadémia igazgatósági és tiszteletbeli tagja, aranygyapjas vitéz, első osztályú spanyol grand és számos rendjel tulajdonosa. ,,A nagyságot nem kereste, sem nem kerülte, és a dicsőséget csak azért találta meg, mert a dicsőség éppen a kötelesség egyenes útjában feküdt". Halálos betegen 66 éves korában, az Adria partjára vonult vissza voloscai kastélyába, ahol 1890. február 10-én hunyta le szemét. Andrássy Gyula közéleti szereplése nemcsak Ausztria és Magyarország, hanem 1870-től Európa története is. Tevékenységének nyomai nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi politikában fennmaradtak. Mátyás király és Bethlen Gábor után ő volt az első, kinek működési köre egész Európára kihatott. Hosszú betegsége fázisait az egész ország részvéttel kísérte, halála nemzeti gyászt váltott ki. Érdemeit törvénybe iktatták (1890. Ill.t.c.), lovas szobrát pedig a király, valamint a közös miniszterek jelenlétében 1906. december 2-án leplezték le. Széli Kálmán emlékbeszédében leszögezte: ,,Andrássy Gyula született diplomatának és Európa legnagyobb államférfiaival egyenrangúnak bizonyult. Új alapokra fektette az egész külügyi politikát. Új irányzatokat jelölt ki Nyugat és Kelet felé való nemzetközi viszonyainkban. Jelleme tiszta, mint a színarany 5 erős, mint a sziklafal. S aki a legnagyobb európai nemzetek legnagyobb államférfiaival együttműködött a világot érdeklő nagy kérdésekben: agyának minden gondolatában, szívének minden dobbanásában magyar volt és magyar maradt, aki hazáját szerette mindenek fölött." KOVÁCS MÁRIA Az Andrássy út a századfordulón, a Liszt Ferenc térről