Budapest, 1988. (26. évfolyam)

3. szám március - Müller Tibor: Beszélgetés Budapestről Iványi Pál tanácselnökkel

maradjunk ennél a kifejezésnél. Erre a tőkére a jövőben egyre nagyobb szükség lesz• És persze arra is, hogy gazdaságosan forgassák, minél több profitot hozzon. Arra gondotok, hogy egy év múlva nemcsak a tanácsok költségkerete alakul át, hiszen a személyijövedelemadó teszi majd ki jelentékeny részét, hanem ezzel együtt az adóalanyok, vagyis mindannyian megváltozunk, egy kissé öntudatosabbak leszünk. Több beleszólási lehetőséget igénylünk a várospolitikába, világosabb, részletesebb tájékoztatást várunk, mint eddig. Gondolom, ez nem éri majd önöket készületlenül? — Tudom, hogy ezt a tényt a sajtó igen nagy előszeretettel hangoztatja. Bizonyára nem véletlenül. Bár magam több hangulati „Kétségtelen, hogy ma lényegesen többet törődünk a szociálpolitikával. Ez részben a gazdasági nehézségekből származik, de emellett a szociálpolitikának a mindenkori gazdasági helyzettől független időszerűsége is van" elemet vélek benne fölfedezni, mint realitást. Mert miféle minőségváltásról lehet itt beszélni? A tanácsok eddig is közpénzekből gazdálkodtak. Mert az pusztán adótechnikai kérdés, hogy az állam milyen csatornákon keresztül adja a pénzt, ami eddig is adóból, jórészt vállalati adóból származott, ezután egy része személyi jövedelemadóból. Nézzük a másik oldalt, amelyre az ön kérdése elsősorban vonatkozott. Pontos kasszát, persze, csak 1989-ben tudunk majd csinálni, de becslésünk szerint a főváros költségvetésében legfeljebb 25 százalékot tesz majd ki a személyi jövedelemadó. Bár nem ismerem a jövőre rendelkezésünkre álló összeget, az arányok mindenesetre így alakulnak majd... — Minden bizonnyal félreértett. Talán rosszul fogalmaztam. Nem feltételeztem ugyanis, hogy a lakosság adóbefizetésével a tanács gazdagabb lesz. Mindössze arra utalok, hogy megítélésem szerint a tanácsi tisztviselő és az adófizető polgár kapcsolata egy új, másfajta minőséget feltételez ezután. Már pusztán amiatt is, mert az embereket valószínűleg sokkal jobban fogja érdekelni, mire költik a forintjaikat, mint eddig. Úgy vélem, szélesedik a demokrácia, erőteljesebb lesz a számonkérés, a tulajdonosi magatartás. Tévednék? — Nem. Nem értettem félre a kérdését, csak azt állítom, hogy a tanács és a lakosság kapcsolatának elsősorban nem azért kell átalakulnia, mert a lakosság adót fizet, hanem mert a társadalomnak megvan a maga belső fejlődési törvényszerűsége, amely szerint ennek akkor is be kellett volna következnie, ha a jövedelemadó nem közvetlenül a tanácsok pénztárába folyik be. A demokratizálódás jogos társadalmi igény. Abban igazat adok önnek, hogy ezt siettette, erősítette az adótörvény. — Ha már pénzről esett szó, az idén 53 milliárd forintot költhet a Fővárosi Tanács Budapestre. Sok ez, vagy kevés? — Ez nagyon sok pénz, még ha a főváros tényleges igényeit, szükségleteit nézzük is. Ha az eddigi fejlesztési ütemhez és egy ideális helyzethez viszonyítunk, már nem elég. Vagyis nem futja mindenre, amire szeretnénk. És noha összegszerűen több, reálértékben kevesebb, mint amennyi az elmúlt évben volt. És a megrázkódtatást inkább az okozza, hogy mindig nehezebb egy megszokott magasabb szintről visszalépni. Pontosan úgy, mint egy család életvitelében. Az elmúlt negyedszázadban Budapest mindig megkülönböztetett bánásmódban részesült. Hát erre most, egy-két évig biztosan, nem lesz lehetőség. Annak ellenére sem, hogy a kiemelt fejlesztés nem jelent érdemtelen, pazarló vagy más, szintén fontos városok rovására történő favorizálást. Nem akarom bizonygatni, hogy például minőségileg mást jelent egy százezres település közlekedésének a szervezése és mást egy kétmilliós városé. Az előbbit méregdrága metróépítés nélkül is meg lehet oldani, az utóbbiét képtelenség. De a példák vég nélkül so-A lakáshoz jutás esélye Az idén is változatlanul a lakásépítés és -ellátás áll az első helyen a Fővárosi Tanács 1988. évi fejlesztési feladatai között. Ebben az évben 8,5 ezer család lakáshoz juttatását tervezi a főváros, ám ennél sokkal több, pontosan 65 861 a lakásigénylők száma, s 70 százalékuk tanácsi bérlakást kér. Cserelakásra 13 700-an várnak. Az igénylők között az egyedülállók vannak legtöbben, számuk 23 400. Ki miben reménykedhet? Valamennyi építési formát összegezve, csaknem tízezer lakás épül a fővárosban ebben az évben. Ebből 1200—1300 tanácsi bérlakás, 4200 otthont pedig telepszerű magánerős formában hoznak tető alá. Ez utóbbiból — mivel a lakások többségével a munkáltatók és a vállalatok rendelkeznek — a tanács legfeljebb ezer lakásra tud vevőt kijelölni. így összesen 2400—2500 új bér- és telepszerű magánerős lakás osztható el a tanácsi igénylők között, ám még hatezer család számára kell lakásmegoldást találniuk a tanácsoknak. Ezt a feladatot csak körültekintő lakásgazdálkodással tudják megoldani. A tanácsok a rendelkezésükre álló új, valamint a vállalkozói lakásépítés és a cserék révén, továbbá a lemondással és egyéb módon megüresedő lakásokkal gazdálkodnak majd, s e szerint az idén 8400—8700 lakás elosztásával számol a Lakásügyi Főosztály. A lakásgazdálkodás első és legfontosabb elve a lépcsőzetes kiutalási rendszer. A három- és többgyermekes családok kivételével első lakásként átmeneti elhelyezést biztosítanak az igénylőknek. Ez azt jelenti, hogy az juthat nagyobb és jobb minőségű lakáshoz, aki cserébe másikat ad. Ez a rendszer egyben a terhek fokozatos vállalását jelenti, és elősegíti a lakásmobilitást. A tervek szerint az új lakások 90-95 százalékát cserékre használják. Február l-jétől a tanácsi lakásukról lemondó bérlők a lakásra megállapított használati díj tízszeresét kapják a korábbi 6-7-szeres helyett. Ez az összeg napjainkban egy két szoba összkomfortos, 53 négyzetméteres bérlakás esetében 560 ezer forint. A lakásmobilitás és a cserék ösztönzésére az idei tervben 708 millió forintot irányoztak elő a tavalyi 430 millióval szemben. A lakásépítési és -vásárlási költségek emelkedését ellensúlyozandó, a központi támogatások (szociálpolitikai kedvezmény, OTP-hitel stb.) mellett kamatmentes helyi tanácsi támogatásban részesülhetnek azok, akik saját megtakarítással is elő kívánják segíteni lakásgondjuk megoldását. Egy kétgyermekes család, például, a megvásárolni kívánt lakás értékének függvényében, indokolt esetben, 250 ezertől 450 ezer forintig terjedő helyi támogatást kaphat. Tavaly 760 milliót, az idén pedig 938 milliót irányoztak elő a lakásépítés vagy -vásárlás helyi támogatására. A tervezet szerint ebből 5 ezer családot segíthetnek átlag 180-190 ezer forintos kölcsönnel, ami azt jelenti, hogy három kérelmező közül kettőnek adhatnak kamatmentes támogatást a tanácsok. Új rendelkezés az is, hogy a jövőben a család anyagi helyzete alapján határozzák meg a helyi támogatás visszafizetésének mértékét és idejét, s ezt rendszeres időközönként újra megállapítják. 8