Budapest, 1988. (26. évfolyam)

3. szám március - Müller Tibor: Beszélgetés Budapestről Iványi Pál tanácselnökkel

Beszélgetés BUDAPESTRŐL Iványi Pál tanácselnökkel Vannak dolgok, amelyek jól kezdődnek. Iványi Pállal, a Fővárosi Tanács elnökével a létező legegyszerűbb módon jött létre ez a beszélgetés. Egy elvi megállapodás, egy előzetes telefon: idő, helyszín, téma pontosítása, és kész. Ennyi. Nem kellett titkárságokon Canossát járni, engedélyekért kuncsorogni, ütemezni, beütemezni, átütemezni. Annak ellenére nem, hogy pillanatnyilag ez sem egy irigyelt vezető politikai beosztás, hogy nem a felhőtlen össznépi boldogság idején, nem a sikerek csúcsán találkoztunk. — Ön alig valamivel több mint egy éve Budapest polgármestere. Ez idő alatt meglehetősen tapintatosan bánt a sajtóval. Egykét napilapinterjú, egy tévészereplés a beiktatás alkalmával. Szorgos kutatással sem találtam többet. Mit jelent ez? Valamiféle tartózkodást? A kapcsolatteremtés bizonytalanságát vagy esetleg erőgyűjtést? — Leginkább az ön figyelmetlenségét. Legalább három lehetőséget kaptam a televíziótól, szólhattam több ízben a rádióban is, és a lapok is kértek-kaptak tőlem néhány kisebb információt. Vagyis, nem kerülöm a sajtót, legfeljebb nem tolakszom. De fontosnak tartom a nyilvánosságot és elengedhetetlennek a rendszeres információcserét. — Ezt mindenesetre alátámasztja, hogy ön nem kérte előre, írásban a kérdéseket. Meglepődtem. — Felfogható ez megfontoltságnak, alaposságnak és annak, hogy az ember fenntartja magának a felkészülés lehetőségét, mert