Budapest, 1988. (26. évfolyam)

3. szám március - PESTI TÜKÖR

Hajlék Régi mondás, hogy a műnek önmagáért kell beszélnie, de ez csak akkor igaz, ha a mű alkotója és nézője azonos értékszempontok szerint ítéli meg a minőséget. A huszadik században viszont az alkotó igen gyakran önmaga ideológusa, és gyakran megtörténik, hogy a tehetséghez, szakmai felkészültséghez nem társul kellő filozófiai mélység, átgondoltság, diplomáciai érzék. Csele György építésznek például szíve joga, hogy — amint egy rádióinterjúban fogalmazott — a görög templomot csak romosán tartsa szépnek, amint beleolvad a tájba, ha azonban ezt kiállítása — pontosabban a Pécsi Csoport tagjainak kiállítása — kapcsán mondja el nyilvánosan, valószínűleg nem szolgálja az építészet ügyét. Lehet, hogy az ilyen, írásban is megfogalmazott gondolatok őrzik bennünk a kiállítás emlékét? Kétségtelenül rokonszenvesek Csete, valamint kiállítótársai, Blazsek Gyöngyvér, Deák László, Dulánszky Jenő, Jankovics Tibor, Kistelegdi István, Kovács Attila, Nyári József, Oltai Péter törekvései, választott példaképeik — például Lechner Jenő, Kós Károly — valóban építészetünk legjelentősebb alakjai közé tartoznak. A kiállítás fő gondolata — címe, mottója —: a Hajlék is figyelemre készteti a nézőt. A kérdés csak az: miért kell kizárólagosságra, kisajátításra törekvésnek, más elképzelések elutasításának kísérnie egyébként jó szándékú törekvéseket? Miért kell például a hajlékot szembeállítani az ősi fejlődés következő állomásával, az ágakból-fatörzsekből összerótt vitruviusi kunyhóval, amely — ahogyan a ház két és fél ezer éves görög agyagmodellje jelzi, a Csete György által elvetendőnek tartott görögrómai alapokat jelenti, egyben azonban annak a magyar népi építészetnek az alapját is, amelyből munkatársaival együtt ő is szívesen merít? Ha szeretjük az erdélyi virágos reneszánszt — márpedig szeretjük —, miért nem szeretjük párját, az itáliai eredet felé visszautaló felvidéki reneszánsz kastélyokat, az antikvitásig visszavezethető pártamotívumokat? Ha fontosnak érezzük Kós Károly és a gótika kapcsolatát, akkor miért elvetendők a XVII-XVII1. századi gótikus angol, német kerti lakok, amelyek e kapcsolat fontos láncszemei, egyben pedig a görög-római alapú építészet termékei? Értem én: Csete Györgyék jó építészetet, művészetet szeretnének. De milyen jellemző, hogy kiállításuk címéül a túlélés jelképét választották a ház helyett, amelyet inkább tarthatunk a megmaradás, az állandóság, szellemi-anyagi gyarapodás szimbólumának. Kétségtelenül szépek a hajlított ágak, s kevésbé költői a megszokott függőleges falakból, merev födémgerendákból épített ház hatása. Bármilyen is, tudjuk: nincs visszaút, túl sokan vagyunk ahhoz, hogy természetközeli, egymástól pedig távoli kisközösségekben éljünk. Városaink lélekszáma nem csökkenni, hanem nőni fog. Éppen ezért van igaza Csete Györgynek akkor, amikor úgy véli: az organikus építészet legveszélyesebb csapdája az, „ha kizárólag formai, esztétikai problémákkal bíbelődik". Talán legelőször az építészettel szembeni — s még előbb: az embernek önmagával szembeni — igényeit kell újragondolni. P. SZABÓ ERNŐ pesti tükör Városházi mozaik Hosszú évek után Budapesten 1981 óta tavaly építettek először a tervezettnél jóval több lakást. Hosszú évek után épp akkor, amikor legnehezebb a gazdasági helyzet. Vagy talán ez már a fordulat jele? Aligha. Legalábbis nem a főváros idei fejlesztését tekintve. Továbbra is nagyon súlyosak a Városháza gondjai. Viszont egy területen valóban fontos változást fejez ki a siker. Az építési-beruházási szemléletben. Az építkezés minden korábbinál szervezettebb volt, csökkent az év végi hajrá, s javult a minőség is. Hogy ehhez a sok új kényszerítő feltétel is hozzájárult? Valószínű. Mégis az eredmények azt bizonyítják: az egyetlen járható út, ha a tanács nem „érti meg" az építők nehézségeit, ha nem elnéző, ha megköveteli a pontos, jó munkát. Vállalkozók kerestetnek Az idén várhatóan nő a vállalkozói építkezések száma. Mivel a Fővárosi Tanácsnak kevés a pénze, ésszerű, sőt, szükségszerű, hogy mind több vállalati és lakossági erőt vonjon be a fejlesztésbe. Elsősorban a lakások építése ígérkezik jövedelmező vállalkozásnak. A Városháza egyik pályázata a Víziváros üres telkeinek beépítését kívánja előmozdítani. De a külső, új negyedekben is kínálnak lehetőséget. Tárgyalások folynak a szolgáltatásokat bővítő építési vállalkozásokról is. Kik pályázhatnak? Intézmények, bankok, magánosok, különféle társulásai. A megbízás feltétele sok tényező, egyebek között — a gyorsaság. Belvárosi csarnok Versenytárgyaláson dől el, kik újíthatják fel a Tolbuhin körúti csarnok történelmi épületét. Nagy munka lesz, de nagy — várhatóan másfél milliárdos — üzlet is. A Városháza állásfoglalása: megtartják a százéves piac műemléki jellegét, hagyományos arculatát, de korszerűbb felszereléssel, berendezéssel megkönnyítik a bevásárlást. Az egyik legjelentősebb újdonság: a pincében ABC-áruház nyílik. A csarnok ma is idegenforgalmi látványosság. Még inkább az lesz a felújítás után. Ezért halaszthatatlan az is, hogy a belvárosi gyalogjárórendszer folytatódjék a történelmi városrész déli felében. Várost újító híd Az új esztendő legnagyobb közlekedési beruházása a Lágymányoson tervezett híddal kapcsolatos munkák indítása. Megkezdődik a közművesítés, az utak építése. Az új híd lehetővé teszi, hogy a Hungária körút délen is elérje a Dunát — és „átmenjen" Budára. Ezzel jelentősen gyorsul a délbudai forgalom, és enyhül a belvárosi zsúfoltság. De nagy hatása lesz az építkezésnek mind a három déli városrészre. A legutóbbi esztendőkben kibontakozott Lágymányoson a dél-budai városrészközpont. Sajnos ma a fejlesztést visszatartja az utak telítettsége. Az űj körút, majd a földalatti vasút megtöbbszörözi itt a hely értékét, új beruházásokra készteti a kereskedelmet, de fellendülést hoz más területen is. Hasonlóan befolyásolja majd Csepelen és Dél-Pesten a terjeszkedés irányait és méreteit. Érezhető lesz a városi súlypont eltolódása dél felé. Kőállatkert A világkiállítást előkészítő munka ötletei között látott napvilágot a kőállatkert terve. Itt kapna helyet minden, egykor hazánkban élt vagy ma is élő állat szobra. Egyebek között a bölény, a medve, a hiúz, a menyét. Az elképzelés nagy érdeklődést és vitát keltett. Hogyan valósítható meg? Egy-egy új szálló, vendéglő előtt helyezne el a vállalkozó egy-egy képzőművészeti alkotást —;

értékét levonnák adójából —, majd később az összes szobrot közös parkban állítanák fel. Ez részben újabb megbízatásokat adna művészeinknek, részben vonzó látványossággal gazdagítaná a fővárost — vállalati vagy lakossági pénzből. Korábban már ismertettük a Budapestben a földalatti barlangállomások gondolatát. A Kálvin téren vagy más csomópontban mód nyílna a mélyben bemutatni a magyar föld eltűnt állatait, egyebek között, a kardfogú tigrist. Ám kőállatkert csak a napvilágon képzelhető el. Külöben sem férne el a Kálvin téren az őstulok. Mesterségek Háza A világkiállítás budapesti és bécsi megrendezése újította fel a Várban a Mesterségek Háza tervét is. A Mátyás-templom déli oldalán, ott ahol ma árusok verik fel sátraikat, a középkorban is sok terméket kínáltak. A kútfők és leletek tanúsága szerint kapható volt itt vadszőrméből készült suba, ködmön, süveg, szőnyeg, függöny, szarvasbőrből varrt kesztyű és ing, csontból faragott játék, fegyver és temérdek régi használati eszköz. A szilveszteri idegenforgalom jelezte, hogy milyen lehetőségek vannak még. Az itt szórakozó olasz, német, osztrák, amerikai vendégeket megragadta a téli Pest varázsa, a magyar konyha, de sikert arattak népművészeti tárgyaink is. Élénk vásárlást láthatott a Váci utca. A Mesterségek Háza a Várban, a budapesti idegenforgalom leglátogatottabb helyén igen jövedelmező vállalkozás lehet. Egyben fellendítene sok, feledésbe merült ősi szakmát. Pannónia kétezer éve Hazánkban kétezer évvel ezelőtt kezdődött el a római korszak. Magyarország történetének új kiadása is elfogadja már, hogy Augustus idejében foglalták el Pannóniát, vagy annak nagy részét. Az évforduló alkalmából sok ünnepség lesz. Ezek fontosságát növeli, hogy a megemlékezések előkészíthetik a világkiállítást. Az egykori birodalom területén ma több száz millió ember él. Ezért nagy érdeklődésre számít a főváros. Egyebek között bemutatják az új feltárások eredményeit, s arról is képet adnak, hogyan építik be a római korszak örökségét a mai városképbe. Szóba került, hogy emlékérmet vernek több, pannóniai származású császár arcmásával, s felállítják Hadrianus császár, az egykori aquincumi helytartó szobrát. ACZÉL KOVÁCH TAMÁS