Budapest, 1987. (25. évfolyam)

2. szám február - Buza Péter: Kiástuk a próféta kútját

A Ludovika felépítésének évtizede (az 1830-as évek) után kereken negyven év telt el a Vasárnapi Újság 1873-ban megjelent cikkéig. Közben egy ízben már kísérletet tett arra a katonai adminisztráció, hogy az Orczy-kertet — és a most már azzal egyforma elbírálás alá eső kút környékét — elzárja a közönségtől. Ezt a támadást a városnak még sikerült kivédenie. Az iratváltásokban egyébként főként a szabad zöld terület használatáért folyik a csatározás, a Vasárnapi Újság cikkírójának lesújtó véleménye ellenére Lindley vízvezetéke új helyzetet teremt: a forrás, miután éppen az 1870-es évek elején egészen idáig nyomulnak előre a csövek, elveszíti gyakorlati jelentőségét. 1885-ben a honvédség újabb támadásra indul. Kihasználva a történelmi pillanatot: a törvényhozás megszavazza a katonai nevelőintézet jelentős bővítését. Ami, természetesen, helyet követel új épületek építéséhez. 1885-től újabb iratváltások következnek a Honvédelmi Minisztérium és a közönség jogaiért harcoló Városi Tanács között. 1891-ben aztán a főváros végleg feladja a kilátástalan küzdelmet. És ezzel a régóta nem emlegetett forrás is végleg eltűnik szem elől. Épületek, falak zárják el a hozzá vezető utat, őrök és katonák rendelkeznek a területen, lassanlassan még az emléke is elvész. Kulcs: a kápolna Maga a várostörténeti irodalom — már tudniillik annak az a néhány publikációra szorítkozó vonulata, amely nem fogadja el az elfogadhatatlant, miszerint 1830 körül Pollack Mihály betömette volna a forrást — az 1831. évi, építési munkálatokat összegző jelentés már idézett félmondatára építi meggyőződését. Úgy értelmezvén ezt a mondatot, hogy a csatorna azért készült, mert a mester nyugodalmasabb új helyet keresett a forrásnak valahol bent a kertben, az eredeti feltörési ponttól ide vezette volna át a vizét. És mivel egy 1900-ban lefotografált kertbéli épület falán — ez a házacska az 1850-es években vagy még előbb épülhetett, volt kútgépház, vendéglő, református kápolna, fennállása alkonyán pedig kerti szerszámok és a szomszédos teniszpályák felszerelésének raktára — látható egy kifolyóval ellátott öntöttvas előlap, rajta az „Illés kútja" felirat (most egyébként a Várnegyedben, a Mátyás-templom melletti bódésort kísérő partfalnál szolgálja a szomjúhozókat). Az élő kút legendájában reménykedők itt vélték megtalálni azt a pontot, ahova „áttelepítették" a híres forrást, ahová Pollack Mihály 1831-ben megépített csatornája vezet. Erről az épületről az utolsó híradás 1947-ben kelt. A Városi Szemle cikke egy tíz évvel korábbi kóstolóról is beszél, amikor is a „kert gondnokának szíves közlése szerint a víz páratlanul tisztának, üdének és kitűnőnek bizonyult..." Az írás arról is beszámol: a hajdani imaházat nyomtalanul eltörölte a föld színéről a háború. Falait, tetőzetét bomba szaggatta, megromlott maradéka reményt sem nyújt arra, hogy valaha is újjászülessék. így, amikor a kezembe került, s elolvashattam ezt a híradást, már nyoma sem volt a hajdani Orczy-kert stílusos kis épületének. Nem találtam olyan tanút sem, aki emlékezett volna arra, hol csúfoskodtak utoljára romjai. De mert a kút megleléséhez — úgy hittem — ez az épület adhatja a kulcsot, első feladatom csak az lehetett, hogy a valahai református imaházat megkeressem. 11985 nyarán jutottam hozzá ehhez, az 1900-ban készült felvételhez. Éder Miklóstól — a Hadtörténeti Múzeum munkatársától kaptam, aki a harmincas években növendéke volt a katonai nevelőintézetnek, és aki vállalkozott arra, hogy segít felkutatni az imaház hűlt helyét. Én magam, régi térképek alapján, a mai Asztalos János Ifjúsági Parknak a Mező Imre buszgarázzsal határos fertályán kerestem, de aztán, átpillantva a kerítésen, megláttunk egy csáposkút feliratot viselő rozoga szivattyúházat, s legott úgy döntöttünk, közelebbről is megvizitáljuk. A garázs üzemvezetője szívesen hozzájárult a kutatáshoz — akkor és később is —, amihez nem is kellett ezúttal túl nagy nekirugaszkodás. Közelebbről szemlélve a létesítményt, azonnal kiderült ugyanis: jó helyen járunk. A többes számot nemcsak a mellénk szegődő Éder úr jelenléte indokolja. Akkor már részt vett a kutatásban a KPVDSZ Vörös Meteor Természetbarát Egyesületének könnyűbúvár szakosztálya is, Horváth Győző vezetésével. És túl voltunk már egy másik kút fölnyitásán, amelyet a kerítés túlsó oldalán találtunk, ott, ahol a térkép szerint, és szerintem is, az imaháznak lennie kellett. Hogy aztán csalódottan visszalihegjük a helyére mázsás betonfedlapját: ott csak egy modern szerkezeti elemekből szerelt csőkutat találtunk. 28