Budapest, 1987. (25. évfolyam)

2. szám február - Buza Péter: Kiástuk a próféta kútját

PESTI TITKOK NYOMABAN Buza Péter KIÁSTUK A PRÓFÉTA KÚTJÁT Amikor a fellelhető írott források említik az Illés-kutat, már úgy beszélnek róla, mint ami régóta működik. A török elől Magyarországra menekülő szerbek pátriárkája, Csernovics Arzén 1696-ban kért engedélyt a várostól, hogy az „Illyna Voda" mellett egy házacskát építhessen. Az adatot publikáló Nagy Lajos — mintegy magyarázatképpen a fentiekhez — idekapcsolt jegyzetében egy 1695. december 13-án kelt Hofbefehle mondatát is idézi: „Jó kút, feltörő friss vízzel, melyet régen a városba csöveken vezettek be." (Nagy Lajos: Rácok Budán és Pesten. Tanulmányok Budapest múltjából, XIII.k.) Rácok és a fejedelem Csernovics, másként Csarnojevics Arzén ipeki pátriárka Pesten megtelepült népe adott először nevet a forrásnak. 1695 körül már népszerű búcsújáróhely. Szent Illés napján, kora hajnalban indult a körmenet a Szerb utcai templomtól, hímzett zászlók alatt menetelt a rácok aprajanagyja, ünnepi hangulatban. Bő egy óra kellett, hogy kiérjenek a forrásig, ahol kezdetét vette a mulatság. Előbb, persze, lezajlott a vízszentelés ceremóniája, hogy neve is legyen a gyereknek. Aztán jöhettek a vigalom percei. Ott heverésztek a pázsiton, elfogyasztották a hazulról hozott harapnivalót, nincs kizárva, hogy a későbbi kocsmaház ölődje is működött már, itták a földnek — a pesti földnek 26 JSlt'aj Jirurvneri.