Budapest, 1987. (25. évfolyam)

2. szám február - Institórisz Szabó Zsigmond: Két malomban őrlünk

agglomeráció malomiparának rekonstrukcióján, mert az egyik a másiknak a függvénye. Mivel 15-20 kilométer távolságból még elviselhető költséggel szállítható az ömlesztett liszt, száz százalékkal növeljük, például, az érdi malom teljesítményét. Ez a munka rövidesen befejeződik, 1987-ben pedig elkészül az ömlesztett készáruraktár. A tervezett időre szükséges befejezni a váci és az aszódi rekonstrukciót, ezeken a helyeken napi 30 tonnával bővül az őrlési kapacitás. — Dolgozunk a Budai Malom bővítésén is. Az első ütemben készáruraktárrá alakítjuk a volt kazánházat, a jelenlegi lezsákoló és készáruraktár helyén pedig új, napi 180 tonna őrlési kapacitású malmot állítunk üzembe. Az őrlőberendezést valószínűleg a Szovjetunióból vásároljuk, s szó van hazai technológia alkalmazásáról is. A biztonságos üzemmenetet szolgálja az automatika. Ez finn-magyar kooperációban készül. — Az 1910-ben épült Budai Malomba jó ideig vízi úton érkezett a gabona. Szeretnénk „életre kelteni" ezt a szállítási formát, amelyet a malomkapacitás százszázalékos bővülése is indokol. Az agglomerációban és Budán napi 300 tonna pluszt jelent majd a bővítés, ezután kezdhetünk a Ferencvárosi Malom felújításához. Halaszthatatlan feladat ez, elsősorban a faszerkezetes épület miatt. A ferencvárosi rekonstrukció nem jár teljesítménynöveléssel, így ennek befejezése után a főváros két malmában napi 630 tonna gabonát leszünk képesek megőrölni. „Hej, kenyér, barna kenyér" Miközben a malomipar legfontosabb napi feladatainak ellátásán munkálkodik, arra is van figyelme, hogy elősegítse az egészségesebb táplálkozást. A teljes kiőrlésű lisztben — amiből a félbarna kenyeret sütötték — „benne felejtettek" az emberi szervezet számára fontos, értékes anyagokat. A kálium és magnézium a korpában lelhető fel, s mert ezeket az elemeket nem tárolja az emberi szervezet, naponta kell pótolni őket. „Hej, kenyér, barna kenyér..." Emlékeznek még erre a dalra? A dalokban, mesékben rögződött régi szemlélet szerint a barna kenyér a szegénységgel volt azonos. Miután hazánkban milliók életkörülményei javultak, „elfelejtettük" a barna kenyeret. A jólét meg az új szokás azt diktálta, fehér kenyeret, még fehérebbet vegyünk, együnk, s erre ösztönzött az is, hogy nagyanyáink pirosbarna, magas kenyereihez hasonlóval rukkoltak elő a kisüzemek, a magánkereskedők. Ennek a csábításnak nehéz ellenállni. Hihetőleg az sem marad hatástalan, amivel a malomipar kísérletezik. Nevezetesen, hogy segítenek újra felfedezni régen nem gyártott élelmezési termékeket, és újdonságokat is kínálnak. Ilyen, például, az étkezési búzakorpa és a búzacsíra, a pörkölt búzacsíra és napraforgómag, a Graham-liszt, a kukoricadara és -liszt, a rizsliszt, a borsóliszt, az árpagyöngy, a szójababkészítmények s újabban a hajdinakása is. S hogy kedvet ébresszenek ezekhez a termékekhez, ételrecepteket is ajánlanak, hiszen időközben felnőtt néhány nemzedék, amelynek életéből eddig kimaradtak az ilyen ízek. Nagy a valószínűsége annak, hogy a magyar malomipar s benne a főváros malomhálózata — még ha az anyagiak engedik is — nem él meg újra olyan fényes kort, mint fellendülése idején, a múlt század második felében. Az ésszerű és célszerű fejlesztés azonban feltétlenül bekövetkezik. El kell jönnie ennek az időnek, már csak azért is, mert pillanatnyilag ellentmondás van a főváros sütőiparának és malomiparának teljesítménye között. Budapestre koncentrálódik az ország sütőipari teljesítőképességének 16 százaléka, a malomipar viszont csak 6 százalékkal részesedik az országos átlagból. — A számítások szerint a 90-es években a főváros lisztigénye a maihoz hasonló marad — mondja a jövőről Boros András. — Ha az említett fejlesztéseket is számítjuk, még mindig csak a szükséglet 58 százalékát produkálják a pesti és az agglomerációban működő malmok, vagyis évente 60 ezer tonna lisztet kell máshonnan ideszállítani. Ez a mennyiség, a jelenlegi 75 százalékos lisztkihozatalt tekintve, évi 100 ezer tonna őrlőkapacitás-hiányt jelent. Hosszú távon ezért számolni kell azzal, hogy napi 400 tonna teljesítményű új malomra lesz szükség. Helyét Észak-Pesten, víziút mentén lenne célszerű kijelölni. Ám amíg ez valóság lesz, addig változatlanul csak két malomban orlunk... INSTITÓRISZ SZABÓ ZSIGMOND 25