Budapest, 1987. (25. évfolyam)

2. szám február - Institórisz Szabó Zsigmond: Két malomban őrlünk

KÉT MALOMBAN ŐRLÜNK Amalomipar múltjának megidézésében bátran hagyatkozhatunk dr. Kirsch Jánosra, a Malomipari Múzeum igazgatójára, aki elévülhetetlen érdemeket szerzett a magyar malomipar emlékeinek mentésében. Olyannyira, hogy a szerény kiállításként indult ipartörténeti emlékek és szakmai hagyományok gyűjteménye hét év múltán országos gyűjtőkörű szakmúzeummá lett. Ennek pedig akkora az értéke, hogy egész Európából járnak ide szakemberek. Az egykori Concordia malom eleddig romos, elhanyagolt részéből varázsolták elő a mai, 750 négyzetméter alapterületű kiállítóteret, amely eredeti környezetben több mint 300 tárgy és eszköz, 60 tabló, sok száz ábra, kép és dokumentum segítségével szemlélteti a magyar malomipar fejlődésének teljes keresztmetszetét, az őskori, kezdetleges őrlőeszközöktől a mai, korszerű nagymalmok létrejöttéig. Daliás idők A XIX. század elején több mint húszezer kezdetleges berendezésű kismalom működött Magyarországon. Meghajtásuk nagyobbrészt természeti erőforrásokkal, folyóvízzel és széllel történt, de ezrével voltak még emberi és állati erővel hajtott, úgynevezett szárazmalmok is. Magyarországon a gépi nagyipar kialakulásában a malomipar járt az élen. Nemcsak átvette a külföldön addig már bevált műszaki megoldásokat, hanem fejlesztésekkel és nagy jelentőségű találmányokkal nemzetközi viszonylatban is meggyorsította az iparág műszaki és gazdasági fejlődését. A múlt század harmincas éveiben két jelentős gyárat létesítettek Pest-Budán: 1836-ban az Első Dunagőzhajózási Társaság Óbudai Hajógyárát s 1838-ban — gróf Széchenyi István kezdeményezésére — a Pesti Hengermalmot. Az utóbbit a mai V. kerületi Stollár Béla, Néphadsereg, Pálffy és Honvéd utca által határolt területen 1839-ben kezdték építeni, és 1841. szeptember 15-én helyezték üzembe. Az akkori Európa egyik legkorszerűbb hengermalmának számított. Ez a tény ipartörténeti szempontból is fontos: ebben a malomban működtek hazánkban az első hengerszékek, gőzgéppel üzemelt, s itt született a magyar magasőrlési eljárás. És még valami: ebben a hengermalomban kezdte magyarországi tevékenységét a svájci születésű Ganz Ábrahám. Vándorlegényként jött Pestre 1841-ben azokkal a külföldi szakmunkásokkal, akik a hengermalom műszaki berendezéseinek szerelését végezték. A Pesti Hengermalom 1852-től rendszeresen szállított lisztet határainkon túlra, páratlan minőségű finomlisztjeit magas áron értékesítette Nyugat-Európában, sőt Brazíliában is. Jövedelmező üzletvitele új malomvállalatok alapítására ösztönzött. Werther Frigyes Gőzmalma 1852-ben, a Barber Fiai Gőzmalma és Blum Jánosé 1853-ban, Berger Lajosé 1860-ban, Haggenmacher Henriké 1862-ben épült. A malomalapítási láz ezzel nem ért véget, 1863-1868 között további nagy gőzmalmokat létesítettek Pesten: Pannónia, Első Pest-Budai, Victoria, Haggenmacher Henrik második malma, Concordia, Unió, Erzsébet. S megalakították a Pesti Molnárok és Pékek Gőzmalma Részvénytársaságot. A Pest-Buda egyesítése utáni évtizedben újabb három nagymalom épült a fővárosban: Schmidt és Császár Gőzmalma 1873-ban, a Gizella Gőzmalom 1880-ban, valamint Hedrich és Strausz Király Malma ugyancsak ebben az évben. Budapest évi egymillió tonnát meghaladó őrlési kapacitásával Európa legnagyobb malomipari központja volt a századfordulón, és Minneapolis (USA) után a világranglista második helyén szerepelt. A malomipar történetében ezek voltak a daliás idők. Ma ugyanis csak két malom őröl Budapesten. Részben a második világháború pusztításának „köszönhetően", részben a felszabadulás utáni racionalizálás eredményeként. (Az államosítás idején még 280 malom volt az országban — ezek többsége kisüzem —, ma 134 működik.) „ Pesti rakpart a Margithíd felől. " 22