Budapest, 1987. (25. évfolyam)

2. szám február - Nyíri Éva: A babamérlegtől a videóig

A babamérlegtől a videóig „Ne sokat költsön, vegyen inkább kölcsön!" A szlogen az 1956. április 2-án alakult Iparcikk Kölcsönző és Szolgáltató Vállalat reklámja. Kezdetben huszonöt dolgozóval, egyetlen bolttal és egy javítóműhellyel rendelkezett. Eszköztárát néhány katonai sátor, pár darab rexasztal, egy-két tucat használt gyerekkocsi és csecsemőmérleg jelentette. Még emlékszem a széllelbélelt sportkocsira, amit féléves előjegyzés után, télvíz idején hozott haza a kölcsönzőből néhány napos gyerekünknek ifjú atyja. Igaz, ami igaz: mihelyst kitavaszodott, kicserélték mélykocsira. Merthogy az előjegyzés arra szólt... 1957-ben a magocska szárba szökkent: a boltok száma hétre, a dolgozóké 69-re nőtt, s a vállalat 23 milliós készletértékével 9,4 millió forintos díjbevételt ért el. Igazi fejlődésről azonban csak 1968-tól, a gazdasági reform kezdetétől beszélhetünk. Siettette ezt a folyamatot az is, hogy a kölcsönzést ellátási szempontból kiemelten fontos szolgáltatásnak minősítették, és sokoldalú központi támogatásban részesítették. Rendszeresen kapott pénzt a vállalat a központi szolgáltatásfejlesztési alapból áruvásárlásra és boltok építésére. 1975-től pedig — amikor is fogyasztói szolgáltató vállalatnak minősült, amelynek tevékenysége segíti fontos társadalom- és szociálpolitikai célok elérését — közvetlen preferenciákkal és adókedvezményekkel is támogatták. Lehetővé tették, például, hogy teljes egészében visszatartott fejlesztési alapját álló- vagy forgóeszközállományának gyarapítására fordíthassa. A prosperitás évei voltak ezek. Tizenöt vidéki városban, 16 balatoni fürdőhelyen és a Velencei-tó partján nyitottak boltot, kölcsönzőpavilont a lakosság, illetve a nyaralók igényeinek kielégítésére. A kereslet pedig egyre nőtt. Már nemcsak háztartási és lakáskarbantartó, gyermekgondozási és testápolási cikkeket kerestek az emberek, hanem szinte mindent, a kislakásépítő gépektől a szórakoztató elektronikáig, a kempingfelszereléstől a vitorláshajóig. — Minderről már csak múlt időben beszélünk? Dr. Szmodics József kereskedelmi igazgatóhelyettes óvatosan fogalmaz: — Az igények ma is nagyok és sokfélék, azokkal nincs baj. Csak éppen a lehetőségeink szűkebbek. A különböző direkt és indirekt támogatások forrása kiapadt a 70-es évek végére. A forgóalapként kezelt eszközutánpótlási alapból 1978-ban elvontak 10 millió forintot, s a növekményt 30 százalékos adóval sújtották. Végül oda jutottunk, hogy a szabályozók ma már nem tesznek semmi különbséget kölcsönzés és kereskedelmi tevékenység között. Holott a kettő, nyilván, nem ugyanaz... Megváltoztak volna a vállalattal szembeni elvárások? Talán módosították azokat a társadalom-és szociálpolitikai célokat, amelyeknek elérését sajátos eszközeivel a vállalat segíteni köteles? Szó sincs ilyesmiről. Továbbra is nagyon fontos a népesedéspolitikai határozat végrehajtásának előmozdítása a különböző gyermekgondozási cikkek — babakocsik, mérlegek stb. — növekvő választékának biztosításával; továbbra is központi feladat a dolgozó nők második műszakjának megkönnyítése a különféle háztartási gépek kölcsönzésével; továbbra is időszerű a barkácsolómozgalom támogatása a házilagos javításokhoz, a hasznos kedvte-15