Budapest, 1987. (25. évfolyam)

12. szám december - Dr. Istvánfi Gyula: Egy elfeledett évforduló

sem jutott el a Sugárútra, noha a Városligetben rendezett 1885-ös Országos Kiállítás idején már sok fejtörést okozott a tömegközlekedés lebonyolítása. A Budapesti Városi Villamos Vasút és a Budapesti Közúti Vaspálya Társaság 1891-ben terjesztette elő az alsóvezetékes villamosvasút tervét, de újra csak a reprezentatív jelleg megőrzésére hivatkozva, kétesztendei huzavona után a belügyminiszter „minden időkre" megtiltotta. A vállalkozó társaságok felkészültek erre a fordulatra, s egyidejűleg a berlini Siemens-Halske céggel egy „kövezet alatti vasút" tervét is elkészíttették, a Gizella tér (Vörösmarty tér) és az Állatkert közötti távolságra. A terv alkotói a berlini Heinrich Schwieger és a Budapesti Városi Villamos Vasút műszaki igazgatója, Wörner Adolf; a 3230 méter hosszú vonal közel három kilométeres szakaszán 6x2,75 méter belméretű alagutat terveztek sűlytámfalszerű monolit betonfalakkal és acél I tartógerendák közé készített poroszüveg boltozat formájú, de ugyancsak monolit betonkitöltésű födémmel. Az alagút tengelyében és az állomásokon acél tartóoszlopok három méterre csökkentették a fesztávolságokat. Az elképzelés lényege a későbbi engedélyezési eljárások során nem sokat változott, csupán az acélgerendák magasságát növelték meg a 16, illetve 24 tonna teherbírási követelményeknek megfelelően. Ez már megnyerte a hatóságok bizalmát, s 1894 áprilisában a Fővárosi Törvényhatósági Bizottság megadta elvi engedélyét, egy hét múlva a Fővárosi Közmunkák Tanácsa is hozzájárult az építkezéshez, s augusztus 9-én a kereskedelemügyi miniszter is áldását adta reá. Csupán az keltett némi aggodalmat, hogy az útburkolat alatt robogó szerelvények dübörgése nem zavarja-e a felszíni világ nyugalmát. A földalatti vasút ügye ekkor már kapcsolódott a közelgő ezeréves emlékünnepségek feladataihoz; az eseménysorozat megnyitásáig kellett elkészülnie. így a jelentős műszaki terv megvalósítását és kivitelezését a pontosan határidőre elkészült munka technikatörténetünk egyik hőskölteményévé avatta. A munkálatokat a legfelsőbb engedély kiadása előtt három nappal, 1894. augusztus 6-án elkezdték. A terv nem számolt talajvízfeltöréssel, a próbaárok tanúsága szerint azonban az Aréna út és a Körönd között, legkivált az Epreskert út és Bajza utca környezetében a leendő alagút szelvénye talajvízbe futott. A közelmúltban elvégzett vizsgálat mindenesetre rekonstruálta, hogy ezen a helyen a már említett vízrendszer két ága is keresztezte az útvonalat. Ezért a fővállalkozó, Wünsch Róbert emberei egy vízszintapasztó, szivattyúzott kút építésével kezdték a munkát az Epreskert út kereszteződésében. A munka lendületére jellemző, hogy az augusztus 13-án elkezdett földmunkák nyomában 25-én már betonoztak, szeptember közepén szerelték a Schlick Vasöntő és Gépgyár által szállított acélszerkezeteket, és október 17-én megkezdték az alagútfödém felső, aszfalt-nemez szigetelését. Év végére, az Oktogon és az Aréna út közötti burkolat-helyreállítással együtt elkészült az alagút. A földmunka és a betonkeverés fáradalmas munkája kisebb részt kézi erővel folyt, s a nagyobbik hányadot csillepályákkal, kotrógéppel, az első villanymeghajtású betonkeverő gépekkel végezték. A legnagyobb munkáslétszám mintegy 600 ember lehetett, engedélyezték a vasárnapi munkát, a betonozást a téli hónapokban fűtött sátrak alatt végezték el. Az egykorú fényképfelvételek minderről híven tanúskodnak, s arról is, hogy az építkezésen igen sok nő dolgozott. A következő év elején megtört a munka lendülete, mivel a Belvárosban csatorna és légszesz (gáz) vezetékeket kellett áthelyezni. Nyáron azonban töretlen iramban, az előző ütemnek megfelelően haladt a belső szakaszon is; augusztusban elkészítették a körúti főgyűjtő csatorna áthidalását. December 26-ára elkészült a teljes pálya. A vaspálya építése, az elektromos hálózat szerelése — a földalattinak saját áramfejlesztő telepet építettek a Kertész utcában — az állomások építészeti kialakítása tüstént elkezdődött. Az állomáslejáró lépcsők fölé kis építményeket emeltek, hogy az alagutat, illetve a földalattit megóvják a csapadéktól. 1896. április 11-én megtartották a „műtanrendőri bejárást". Ennek során csak kisebb hiányosságokat rögzítettek. Három héttel később, május 2-án, az Ezredéves Kiállítás megnyitásának alkalmából a Földalatti Villamosvasút megkezdte működését. 41