Budapest, 1987. (25. évfolyam)

12. szám december - Dr. Istvánfi Gyula: Egy elfeledett évforduló

Miközben egész Budapest épült, alig több mint 18 hónap alatt elkészült a 3,6 millió forintos beruházás. ,,A művészet pártolására teret és világosságot biztosítani'' Budapest — és az ország — első, állandó használatra tervezett kiállítóterme, az úgynevezett régi Műcsarnok az Andrássy úton épült fel. (Ma Népköztársaság útja 69.) Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat bízta meg Lang Adolfot, a fiatal prágai építészt a tervezéssel, aki a homlokzatkialakításban a venetói reneszánsz egyik jeles palotáját (a veronai Palazzo Bevilacquát) tekintette előképnek. Az 1875-77-ben emelt középület valódi kőhomlokzatával már akkor is elismerést érdemelt volna, funkcionális hibái azonban csakhamar kiütköztek. A szép külsejű épület túl tagolt belső térrendszere és a megvilágítás egyenetlensége miatt nem bizonyult célszerű kiállítási intézménynek. Ezért a társulat már 1892-ben új műcsarnok fölépítését fontolgatta. ,,A művészet pártolására teret és világosságot biztosítani" — ez volt az új célkitűzés. Megvalósítására a honfoglalás ezredik évfordulójára tervezett országos kiállítás lehetőségét akarták megragadni. Külföldi példaként hivatkoztak az 1889. évi párizsi világkiállítás és az 1891. évi berlini nemzetközi tárlat kiállítástechnikai tapasztalataira. A festészet és grafika, a szobrászat, az építészet és a retrospektív régi képtár kiállítási igényei szerint négyezer négyzetméteres épület-alapterületet méreteztek. Helyszínül a Városliget szélét, a „Stefánia út, az Aréna út s a Nagy János utca által határolt" területet jelölték ki az országos kiállítás közelében. Az új Műcsarnok tervezésével és megvalósításával kapcsolatban idézzük az egykorú sajtóforrást: 1894-ben „a kormány, a művészek kifejezett kívánságára, a nyilvános pályázat mellőzésével Schickedanz Albert műépítészt bízta meg... aki az építészeten kívül a festészetben is szakember, elegendő biztosítékot láttak arra nézve, hogy a tervezetet czéltudatosan és a művészek teljes megelégedésére fogja keresztülvinni." Az építészeti terv ismertetéséről újra idézünk: „...a különböző épülettypusokkal és különösen a románkorbeli templomokkal való beható foglalkozás azt a gondolatot érlelték meg Schickedanz-ban, hogy az... új műcsarnokot a háromhajós bazilika alapeszméje szerint kellene megoldani. Persze sietett hozzátenni, hogy az épület rendeltetése és czélja magával hozná azt, hogy a három hajót ívsorozatok helyett tömör falak válasszák el egymástól, mert a képek felakasztásához szükséges falfelület a rendelkezésre álló hely keretében, csakis úgy volna lehetséges". Az alaprajz középkori eredete, természetesen, nem zárta ki azt, hogy az épület fő- és hátsó homlokzata ne antik templom hat-, illetve négyoszlopos portikuszát formázza. Méltatlan dolog volna azonban a tervnek csak ezt az eklektikus mivoltát hangsúlyozni, mert minden más egyéb a lehető legkorszerűbb elvek és eljárások szerint készült. Ebben valószínű Herzog Fülöpé az érdem, akit e munkálatoknál Schickedanz „főleg az építkezéstechnikai és adminisztratív teendők" végzésére vett társul. A Műcsarnok elkészültéről a Fővárosi Közlemények 1896. március 27-i száma tudósított első ízben, amikor már bizonyosan készen állt az épület. Ez a dátum, összevetve az 1895. március 22-én kelt kiviteli tervvel, azt jelenti, hogy Hável Lipót fővállalkozó építőmester a jelentős középületet nem egészen egy év alatt felépítette! A berendezési és kiállításrendezési munkákkal is gyorsan haladtak, mert a Millenniumi Országos Kiállítás idején, 1896. május 2-ától október 31-éig, az eredeti tervek szerint, tárlat volt látható a Műcsarnokban. 267 kiállító 1276 művét mutatták be. A Sugárútnak a kilencvenes évek elején még nem volt se lezárása, se folytatása. Az Aréna útnál egyszerűen megtorpant. A befejezettséget csupán az Andrássy-emlékmű jelezte, amely körülbelül az Ismeretlen Katona sírja helyén állott. A Műcsarnok elkészülésével egy időben, a kiállítás idejére felépült a tér túloldalán — kissé bizonytalan tájolással — a Fesztykörképnek helyet adó csarnok. A tér jellegét határozottabbá tette, az útvonal befejezettségére, folytatására pedig ötlettel szolgált az Ezredéves Kiállítás 1. számú főkapuja, a mögötte megépített acélszerkezetű híddal. Az Ezredéves Országos Kiállítás együttese egyébként elég durván megváltoztatta a Városliget természetes jellegét. A Nagytó két szigete közül a Nádor-sziget — amelyen az Artézi fürdő állott — szigetjellegét megszüntették azzal, hogy északi ágát betemették a földalatti építkezésen kitermelt földdel. Hasonló módon a Hattyútavat is feltöltötték. A Széchenyi-sziget beépült az úgynevezett Történelmi Főcsoport ideiglenes épületegyüttesével. Mivel nagy tetszéssel fogadták, a kiállítás után maradandó anyagból újraépült, és ma Mezőgazdasági Múzeumként szolgál. Egyébként csak Vajdahunyad váraként él a köztudatban. Az épületet Alpár Ignác tervezte. A kiállítás bezárása után az ideiglenes építményeket sorra lebontották. Újra napirendre került tehát a Sugárút befejezésének kérdése, valamint a mai Hősök terének a rendezése. Ismét a Schickedanz-Herzog építési iroda jelentkezett tervjavaslatával az „Ezredéves műemlék", későbbi nevén a Millenniumi Emlékmű kompozíciójával. Az út tengelyére szerkesztett 30 méter magas oszlop s mögötte a kettős, enyhén ívelő kolonnád — Zala György 14 királyszobrával, a hét vezér szobrával és allegorikus koronázó kompozícióival — ismét heroikus kísérletnek számított az európai barokkban és klasszicizmusban helyénvaló ünnepélyes terek hiányának megkésett pótlására. Már az is történelmi ellentmondás, hogy az ezeréves királyság emlékműve csupán a királyság bukása után készült el. Terünk ünnepélyességén ez mit sem változtatott. A Hősök tere végleges arculatát a Szépművészeti Múzeum felépülésével nyerte el, 1906-ban. Helyreállításához tengernyi pénz kellene A Népköztársaság útja, a Millenniumi Földalatti, a Műcsarnok, az Ezredéves Emlékmű és a Szépművészeti Múzeum kissé megöregedett a születése óta eltelt 80-100 év alatt, részben megújultak, leginkább rendeltetésük jellege változott meg alapvetően, s eközben eredetiségükből is sokat veszítettek. A Népköztársaság útja mint városi főútvonal az M3-as út megépítése óta ugyanolyan sugárirányú bevezető út, mint évezredes társai. Óriásivá duzzadt forgalma miatt sokat veszített díszes jellegéből. Lássuk, milyen képet mutat napjainkban! Parkoló autók járdán és a sétányok mentén, udvarokban; a levegő tisztításáért ültetett fák haldoklása a kipufogó gázokban; tönkresilányult, egykor díszes homlokzatú épületek sora; rendezetlen üzletportálok; az épületbelsők kétségtelen szlömösödése és a látogatottság tényén élősködő vitrin-butik kereskedelem gátlástanalságai, ezek a legszembetűnőbbek. A helyreállításhoz tengernyi pénz kellene. A VI. kerületi IKV becslése szerint a minimális, homlokzati felújítás több száz milliót, vagy inkább milliárdos összeget igényelne. A „kis földalattiban" a rozsdásodó acélgerendák, a „kivirágzó" betonfelületek, a hulló csempék vagy éppen a felülről és oldalról beszivárgó víz jelzi: a Bajza utcánál megkezdett rekonstrukció elodázhatatlan volt, ám a BKV számára ez milliárdos váratlan költség. A Hősök terén a Műcsarnok kilencven évéből az utolsó hetven szinte a szüntelen átalakítások története. S az eredmény az, hogy a mai kiszolgáló funkciók az eredeti kiállítási tereket ötletszerű átalakításokkal és elég szerencsétlenül jelentős százalékban felemésztették. Korszerűsítési terv készült, a kivitelezés azonban, amit szerkezeti hibák is sürgetnek, pénz hiányában, várat magára. A Szépművészeti Múzeum „csak" 80 éves. Főbb szerkezetei nincsenek a műszaki leromlás állapotában. Az építése óta eltelt időben főként belső terei és azok használata módosult előnytelenül. Például a dór és az ión csarnok, valamint a román csarnok termeit, mint valami szégyelnivaló családi vétket, elfalazták, eltakarták, megosztották, lezárták. A megkezdett rekonstrukció remélhetőleg visszaállítja eredeti állapotát. Az évforduló okán csak néhányat említhettünk a megvénült sugárúttal kapcsolatos gondokból. De a parancsoló szükség alapján hisszük, hogy a városvédők, tervezők, szakmunkások hozzáértésével és az irányítók akaratával lesz megújulás. Hogy mikor? A millennium centenáriuma s a Bécs—Budapest világkiállítás jó határidőnek látszik! DR. ISTVÁNFI GYULA 42