Budapest, 1987. (25. évfolyam)

12. szám december - Oszlay István: Tervek és realitások

lis osztályának vezetője. A János Kórházban 180 millió forintos költséggel voltaképp egy harmincágyas toldaléképülettel bővítik a régi fül-orr-gége pavilont, s ezáltal nyolcvanra nő a férőhelyek száma. Az új szárny átadására ez év decemberében kerül sor. A másik munka ugyanitt 1990-ig tart. Ez alatt az idő alatt teljesen kicserélik a víz-, a csatorna-, a melegvíz-, a távfűtés- és részben az elektromos hálózatot. A kazánházban a régi falazott kazánok helyett három újat állítanak be. A közműrekonstrukció tervezett összege 225 millió forint. A Róbert Károly Körúti Kórház rekonstrukciója három éve kezdődött, befejezését, illetve a létesítmények átadását 1988 novemberére tervezik. Új, 220 ágyas pavilon, röntgenlaboratórium, központi kémiai laboratórium, kétezer adagos főzőkonyha és az ezeket kiszolgáló közművek felújítása a főbb elemei a 760 millió forintos beruházásnak. A főváros pénzügyi helyzetéből kiindulva várható, hogy az Egészségügyi Főosztály az eredeti, VII. ötéves tervi elképzeléseit nem tudja teljesíteni. Ez azonban nem jelenti a szakmai programként már kidolgozott tervek feladását. A tervidőszak hátralévő három esztendejében a Fővárosi Tanács, anyagi erőforrásainak függvényében — többek között — az István Kórház rekonstrukcióját, a Tétényi Úti Kórház új konyhájának, továbbá a János Kórház konyhájának és mosodájának építését tervezi. Mezősi Imréné, az Egészségügyi Főosztály beruházási főelőadója nyomatékosan aláhúzta, hogy függetlenül az elvonásoktól, a főváros egészségügyi ágazatában továbbra is elsőbbséget élvez a kórházak gép- és műszerfejlesztése, amire — öt évet figyelembe véve — egymilliárd forintot irányoztak elő. Ebből tavaly 151, az idén pedig 145 millió forintot fel is használtak. Megkülönböztetett támogatást kapott és kap a jövőben is a szociálpolitikai ellátás fejlesztése, ezen belül a szociális otthoni férőhelyek számának növelése. ISKOLARENESZÁNSZ A kiemelt beruházások között is a lakosság figyelmének középpontjában áll a középiskola-építés. Nem ok nélkül, hiszen az általános iskolai korosztály egyébként csillapodó demográfiai hulláma is okozott szeptemberben feszültségeket és zsúfoltságot (Káposztásmegyer, Gazdagrét stb.), nem közömbös tehát, hogyan birkózik meg a főváros az immár a középiskolákat „fenyegető" áradattal. A nagyszabású, hazai gyakorlatunkban hihetetlenül rövid idő — hat esztendő! — alatt megvalósuló, 4,2 milliárdos program keretében 15 középiskolával gazdagodik a főváros 1990-ig. Elsőként — alig másfél év alatt — négy gimnázium épült, ezekben 1986 őszén kezdődött a tanítás. Az idén — a második ütem részeként — hét épület került tető alá: öt szakközépiskola és két gimnázium, összesen 110 tanteremmel. Valamennyi épület egyedi tervezésű, korszerű (többcélú hasznosításra alkalmas), esztétikusan illeszkedik környezetébe. A VII. ötéves terv hátralévő három esztendejében a program folytatódik: öt oktatási intézmény készül el, melyeknek építésére — az előzőekhez hasonlóan — versenytárgyaláson adott kivitelezői megbízást a Fővárosi Tanács Beruházási Főosztálya. A napjainkban a beruházásokkal kapcsolatos sztereotip kérdésre válaszolva, Pálinkás Antal, a főosztály főmunkatársa hangsúlyozta, hogy a beruházási keretek ismételt szűkítése sem veszélyeztetheti a tervezett középiskolák felépítését. Az oktatásfejlesztési program megvalósításának egyik feltétele — épp ezért elodázhatatlan — az iskolaépítés. Jelenleg — egy kivételével — valamennyi helyszínen folyik a munka, várhatóan csak az építővállalatokon múlik, hogy elkészülnek-e a szerződött határidőkre. A XVII. kerületi Széchenyi utcai postaforgalmi szakközépiskola (12 tanteremcsoport, 50 munkahelyes tanműhely) építését a Hajdú Megyei ÁÉV vállalta 234 millió forintért; a munkát 1988 őszére kell befejeznie. 1989 ősze az átadási határideje a XII. kerületi Városmajor utcában épülő 12 tanteremcsoportos egészségügyi fakultációs gimnáziumnak, melyet a Somogy Megyei ÁÉV Innova Leányvállalat 295 millióért nyert el a versenytárgyaláson: mintegy 50 millióval kért kevesebbet (!) a 350 millió körüli összegekkel pályázó építővállalatoknál. A gimnázium kórházközeli (János Kórház, Központi Állami Kórház, Országos Onkológiai Intézet) telepítése szerencsés, még akkor is, ha a Városmajor területéből csíp le egy darabot. Ezért építését sokan ellenezték. A gimnázium azonban a Városmajornak eddig meglehetősen elhanyagolt részén épül, mintegy megszüntetve az ottani káoszt és rendetlenséget. Mindössze egyetlen fát kell kivágni, a többit az építész átmentette, „beleépítette" a tervekbe — s ez követendő példa lehetne. A 23. számú ÁÉV 330 milliós költséggel miroelektronikai — pontosabban robottechnikai — szakközépiskolát épít 16 tanteremcsoporttal és 150 munkahelyes tanműhellyel a XI. kerületi Ortaháza utcában. Kisajátítási problémák miatt itt csak jövőre kezdődik a munka, emiatt átadására csak 1990-ben kerülhet sor. A XVIII. kerületi Thököly úti építőipari szakközépiskolának 16 tanterme és 100 munkahelyes tanműhelye lesz. Kivitelezését, 330 millióért 1989-es átadási határidővel a 23. számú ÁÉV vállalta. A VIII. kerületi Tolnai Lajos utcában a Ságvári Endre Nyomdaipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző (az iskola Újpalotán van) tanműhelyét bővíti és korszerűsíti 300 munkahelyes tanüzemmé a KIPSZER 305 millió forintos költséggel. Ez utóbbi középiskolák tanműhelyeikkel egy-egy szakma elsajátításának speciális műhelyei lesznek. A Fővárosi Tanácsnak ezek az épületek 50-100 millióval többe kerülnek az „egyszerű" gimnáziumoknál. Technológiai és műszaki berendezéseikre az illető iparág minisztériuma, illetve vállalatai adnak jelentős (20-100 milliós) összegeket. A Fővárosi Tanács középiskola-építési programja 1990-ben befejeződik. Az eredeti elképzelések szerint a VIII. kerületi Százados úton közlekedésgépészeti szakközépiskola épült volna, mégpedig 300 milliós állami támogatással. Amikor az anyagi „segítség" érkezik, felépül ez az iskola is. Az újpesti városközpontban, az Árpád út—Titó utca sarkán hosszú évekig árválkodott egy üres telek. Körben felnőtt a lakótelep — az elmúlt hat esztendő alatt csaknem hatezer lakást építettek itt —, az utolsó lakásokba mostanában költöztek be a lakók. A nagyarányú építkezést bontás előzte meg, ennek következtében megszűnt sok üzlet. Mintegy 8 ezer négyzetméternyi kereskedelmi és szolgáltató egységgel lett szegényebb a városrész. A lakásokkal együtt megépültek ugyan az alapellátást biztosító kereskedelmi és szolgáltató egységek, a lakosság azonban hiányolta a szaküzleteket. ÚJ SUGÁR ÚJPESTEN A lakótelep rendezési tervében e telken egy kisáruházat építettek volna a VI. ötéves terv során, pénz hiányában azonban erre nem került sor. A VII. ötéves terv pénzügyi lehetőségeinek számbavételekor kiderült, hogy a főváros ezúttal sem vállalkozhat egyedül az áruház építésére. A Beruházási és a Kereskedelmi Főosztály a kerületi tanács bevonásával felmérte, milyen üzletek hiányoznak a környék kereskedelmi és szolgáltató hálózatából, továbbá, hogy melyek azok a vállalatok, amelyek saját fejlesztési alapjukból pótolhatnák a hiányzó összeget. Amikor összeállt a névsor, a leendő társtulajdonosok előtervben rögzítették elképzeléseiket, s ennek alapján készült a beruházási program és a versenytárgyalás alapjául szolgáló tenderterv. A kivitelezői megbízást a 23. számú Állami Építőipari Vállalat nyerte: 233 millió forintért vállalta az újpesti Sugár felépítését. A munka megkezdődött, s a középszintű ellátást biztosító kisáruház várhatóan 1990 áprilisában nyitja meg kapuit. A Fővárosi Tanács 100 millió forinttal támogatja a beruházást, a többit a vállalkozásban részt vevő kilenc vállalat adta. Többségében ugyanazok a vállalatok (Keravill, Óra-Ékszer, Állami Könyvterjesztő, Ruházati Bolt, Sport-Játék-Hangszer, Ápisz, Ofotért, Posta, Északpesti Vendéglátó Vállalat), amelyek korábban az Örs vezér téri Sugár áruház építését is finanszírozták, s az ott bevált üzemeltetési rendszert kívánják itt is alkalmazni. Ez a sikeres vállalkozás követendő példa lehet, úgy tűnik, ez a fejlesztés reális útja — fogalmazta meg a tanulságot Ember Rozália mérnök, a Beruházási Főosztály főelőadója. — Vállalati, szövetkezeti és lakossági forrásokat is be kell vonni a fejlesztésbe, hogy azok a tervek is megvalósulhassanak, amelyek most, a gazdasági gondjaink folytán megfenekleni látszanak. OSZLAY ISTVÁN 13