Budapest, 1987. (25. évfolyam)

12. szám december - Oszlay István: Tervek és realitások

Tervek ÉS REALITÁSOK Elkészül a kilencvenes évek kezdetéig Nehéz időket élünk, kevesebb pénzből kell jobban gazdálkodnunk. Az idén többször csökkentet­ték a Fővárosi Tanács és a kerületi tanácsok költségvetését, de ez nem jelenti azt, hogy megáll a fő­város fejlődése, fejlesztése. Vannak és lesznek tervezett vagy kívánatos beruházások, amelyeknek befejezésére vagy elkezdésére nem kerülhet sor egy tervciklus alatt. Folytatódnak azok a nagy vállal­kozások, amelyek a főváros egész lakosságát érintik, közülük számos ágazatban induló, új beruhá­zás alapos, nemegyszer példamutató előkészítéséről adhatunk számot. A jövő évi tervezési munkák még folynak, osztanak és szoroznak a szakemberek, tehát változhatnak az elképzelések. Az viszont tény, hogy a főváros 1987. évi beruházási kerete 9,4 milliárd forint volt, s várhatóan ugyanekkora lesz ez az összeg 1988-ban is. LAKÁS... LAKÁS... LAKÁS... Lehet-e mellőzni a lakásépítést, ha a főváros fejlesztéséről esik szó? Aligha. így vélekedik Soós Imréné, a Beruházási Főosztály helyettes vezetője is, aki nem magyarázni akarja, inkább elemzi a fővárosi lakásépítési tervek eredeti és sokszor újratárgyalt adatai közötti eltéréseket. — Azt tapasztaljuk — mondja —, hogy a fővárosi lakásépítés gondja a fejlesztési keretek zsugorodása mellett az építőipari ka­pacitás szűkös volta. Ezen próbált segíteni a Fővárosi Tanács az­zal, hogy — versenytárgyalás alapján — bevonta a budapesti la­kásépítésbe a Győr, Hajdú és a Borsod Megyei Állami Építőipari Vállalatot. Ezeknek a cégeknek jó referenciái vannak, szervezet­ten dolgoznak, és határidőre, költségkereten belül elvégzik a munkát. A fővárosban a jövőben nem tudunk annyi tanácsi bérlakást építeni, amennyit terveztünk. 1988-ban a lakásépítésben várható­an megszűnik a hatósági ár, a kivitelezők drágábban dolgoznak majd. Arra törekszünk, hogy megteremtsük a rendelkezésre álló építőipari kapacitás fizetőképes hátterét, vagyis hogy az előkészí­tett lakások fel is épüljenek. És amire nem futja a pénzünkből, ahhoz megkeressük az építtetőket, legyen az ÓTP, szövetkezet vagy bank. Ez év végére előreláthatóan összesen 7100 lakás építése fejező­dik be, ebből 1600 a tavalyi elmaradás pótlása. Néhány épület be­fejezésével gondok vannak, de a Fővárosi Tanács és az építési tár­ca mindent elkövet, hogy ezek is elkészüljenek. Mi várható jövőre? 1988-ban mintegy hétezer telepszerű lakás építésével számolnak, ennek 20-25 százaléka tanácsi bérlakás. Az otthonok részben a meglévő — de lassan befejeződő — nagy, részben pedig új, kisebb lakótelepeken épülnek fel. A nagyobbak közül, például a IV. kerületi Káposztásmegyeren mintegy 1800, a III. kerületi Római úton 550 lakás építését tervezik. A kisebbek közé tartzik, például, a III. kerületi Bécsi út—Bojtár úti lakóte­lep, ahol 340 és a XIII. kerületi Béke út—Tatai úti lakótelep, ahol 900 lakás épül. Jövőre adják át az első lakásokat a III. kerületi Kaszásdűlőn, a lakótelep bővítésére szánt területen. Az épületek itt már „emberibb" léptékűek, háromemeletesek. Folytatódik a lakásépítés a XIV. kerületi Mogyoródi út—Jerney úti lakótele­pen, a kőbányai városközpontban, illetve lassan befejeződik Cse­pelen, a Szabadság erdősori, a XXII. kerületi Arany János utcai és Rakéta utcai lakótelepen. Közel ezer lakást építenek majd a ke­rületi tanácsok gondozásában, jórészt foghíjakon, lebontásra ítélt házak helyén. A lakásszám sehol sem haladja meg a százat. Fogynak a főváros lakásépítésre alkalmas területei, ezért a kisebb egységeké a jövő. A több helyszín és a kisebb lakásszám az ural­kodó. Ennek az építkezési formának az elterjedését és támogatá­sát szorgalmazza a főváros is. A beérkezett adatok szerint 1989-ben 1500, 1990-ben pedig közel kétezer lakás építésével számol­nak ebben a kategóriában. Megkezdődött több lakótelep építésének előkészítése. Például Mocsáros-dűlőé, ahol a tervek szerint 1990-ben lesz az első lakás­átadás. Itt négyszintes lesz a legmagasabb épület, a házak nem nyúlnak a fák koronája fölé. Az intimebb hangulatú beépítés jel­lemzője az alacsonyabb, 1-2 szintes épületek váltakozása. Folyik az előkészítés a XX. kerületi Szentlőrinci úti lakótelepen, a XVIII. kerületi Alacskai úton és a XVI. kerületi Ostoros ut­ca—Bóbitás utcai lakótelepen, ahol még ebben az ötéves tervben beköltözhetnek az első lakók. Kapcsolódva a Fővárosi Tanács lakásépítési és városfejlesztési programjához, reális terv Óbuda-újlak revitalizációjának 1988-ban induló és 1994-ben befejeződő programja. A mintegy 5,5 milliárdos beruházás, a tervek szerint, három ütemben valósul meg. A Fővárosi Tanács vállalta — többek között — a terület­előkészítés költségeit, és cserelakást biztosít a szanálandó házak lakóinak. Az ágazat 1988. évi feladatai közé tartozik a VIII. ötéves terv­ben épülő lakótelepek, lakások helyének körültekintő kiválasztá­sa, mely — a korábbi tévedéseket, hibákat elkerülendő — a vá­rosfejlesztés minőségét szolgálja. Ezzel összefüggésben rövidesen megkezdődik néhány, lakásépítésre szánt terület előkészítése. VIZET AZ ÉLETNEK Szélsőséges volt az idei nyár: hosszan tartó forróság, aszály jel­lemezte. Az ég csatornái kiapadtak. Nem úgy a főváros kútjai, amelyekből naponta több mint egymillió köbméter vizet kapott a lakosság és az ipar. S jóllehet, a fogyasztás egyre nőtt, nem volt vízhiány, sem a lakosságot érintő vízkorlátozás Budapesten. A kimeríthetetlennek tűnő kutakból évente 360 millió köbméter ivóvizet kap a főváros, melynek 30 százalékát az ipar használja fel. (Ezen felül a gyáraknak-üzemeknek évi 20 millió köbméter ún. ipari vizet is szállít a Vízművek.) A napi átlag egymillió köb­méter ivóvíztermelés ma elegendő, a fogyasztás azonban egyre nő, ugyanakkor a kutak vízadóképessége az elhasználódás miatt évente 1-2 százalékkal csökken. Ezért is kapott elsőbbséget a fő­város közműfejlesztési programjában az ivóvízellátás bővítése. 9

Next

/
Thumbnails
Contents