Budapest, 1987. (25. évfolyam)

11. szám november - Mészáros István: Piarista köz

1943-ban kémiai Nobel-díjjal tüntettek ki — 1903-ban érettségizett a pesti piaristáknál. Néhány évvel később itt kezdte tanári pályafutását egy korábban végzett piarista diák: Sík Sándor, a jeles irodalomtudós, később egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, író, költő, műfordító. Munkásságát az elsők között jutalmazták 1948-ban Kossuth-díjjal. 1911 szeptemberétől 1929 júniusáig tanított a budapesti piarista gimnáziumban. Ady költészetét már a költő életében nagy lelkesedéssel ismertette diákjaival. Az iskola volt a magyar cserkészet egyik legfőbb fészke az 1910-es évek elején; éppen Sík Sándor fogalmazta meg ennek a modern ifjúsági mozgalomnak pozitív pedagógiai programját. Itt tanult az 1890-es években Teleki Pál, a későbbi politikus és kiváló földrajztudós. Szerb Antal 1911 szeptemberében kezdte meg itteni tanulmányait, első irodalmi élményeit Sík tanár úr magyaróráinak köszönhette. Osztálytársa volt Tarcsay Vilmos, aki később magas rangú katonatisztként a második világháború idején az ellenállási mozgalom egyik vezetője lett. (S a sors kiszámíthatatlan útja: egyformán felívelő karrier után egyformán tragikus véget ért az életük: az irodalomtudósét egy Sopron melletti munkatáborban, a tábornokét pedig Sopronkőhidán oltotta ki a nyilas hóhérok puskagolyója 1944 telén...) Századunk elején az egykori pesti belvárosi főtér, piactér képe egészen megváltozott, az Erzsébet híd építése során szinte teljesen átalakították. Egyedül a középkori eredetű plébániatemplom maradt a helyén, a tornyos pesti városházát, a piarista gimnáziumot s több régi épületet lebontottak. Ekkor kerültek felszínre a római kori maradványok (amelyekre a piarista tanárok már korábban felhívták a figyelmet). A mai hatalmas épületet 1913 decemberében kezdték építeni, s négy év múlva készült el. 1917 februárjában itt folytatódott a nagy múltú gimnázium élete. Ekkor alakították ki a két épülettömb közötti boltívet, akkor jött létre a mai Piarista köz. Nyitott gondolkodás, őszinte, józan magyar érzés, széles távlatok a tudományokban-művészetekben: ez a hagyományos szellem érvényesült a pesti piarista gimnáziumban a két világháború közötti időben is. 1922 szeptemberében iratkozott első osztályába Örkény István, a későbbi jeles író és színpadi szerző, 1930 júniusában érettségizett. Ekkoriban volt az iskola tanulója az ugyancsak kiváló íróvá és dramaturggá érő Thurzó Gábor. 1939. június 4-én a piarista gimnázium tanévzáró ünnepélyén Teleki Pál, az ország akkori miniszterelnöke mondotta az ünnepi beszédet a Budapesti Piarista Diákszövetség képviseletében. A búcsúzó VIII. osztály egyik tanulója Mécs László Kamaszok című költeményét mondta el. A szavaló: Pilinszky János. Érdekes pillanat: egymás mellett áll a háborúba sodródó magyar politika egyik fő képviselője (majd áldozata) és a háború embertelenségének későbbi nagy költője. Pilinszky mint „jól érett" ekkor fejezte be 1931-ben elkezdett gimnáziumi tanulmányait. A felszabadulás után az iskola tanárai nagy lendülettel vetették magukat az újjáépítés munkájába. Sok kárt szenvedett iskolaépületüket — diákjaik és a szülők segítségével — teljesen rendbe tették, s megtartva régi értékes hagyományaikat, a tőlük nem idegen demokratikus eszmék jegyében folytatták a még nagyobb létszámúvá terebélyesedett diáksereg oktatásátnevelését. Az államosítással 1948-ban végeszakadt a piarista korszaknak, a hatalmas épületbe az Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészkara költözött. 1950-ben azután — kétéves szünet után — a főváros egy másik pontján kapott helyet és működési lehetőséget a budapesti Piarista Gimnázium. 1987 júliusának elejétől ott függ az új utcatábla: az 1717-1948 között itt tevékenykedő, a hatalmas épületkolosszust saját erejükből felépítő és fenntartó piaristákra, gimnáziumukra, rendházukra s az itt működő első pesti iskolára emlékeztetve. S az új utcatábla talán egy kicsit feljebb irányítja az itt sétáló, kirakatokat nézegető, a fővárossal ismerkedő hazaiak és külföldiek szemét. Feljebb, a két egyetemi épülettömböt összekötő boltív Váci utcai oldalának szoborcsoportja felé. Kalazanci Szent Józsefnek, a piarista rend alapitójának és tanítványainak szoboralakjait a századelő neves fővárosi köztéri szobrásza, Radnai Béla készítette, az épület építése idején. MÉSZÁROS ISTVÁN 25