Budapest, 1987. (25. évfolyam)

11. szám november - Mészáros István: Piarista köz

FÓRUM PIARISTA KÖZ A nyár elején új utcatábla került a Belváros egyik legforgalmasabb pontjára. A Váci utcának az Erzsébet híd felé eső torkolatánál, az ELTE bölcsészkara épületének boltívei alatt szünet nélkül áradnak a hazai és külföldi autók. Ennek — az eddig névtelen — átjárónak a neve Piarista köz lett. Inkább szimbolikus ez a frissen festett kis tábla, hiszen nincs jelentősebb közlekedésirányítási vagy utastájékoztató szerepe. Csupán egyetlen házszám van e közben: magáé az egyetemé. De a tábla emlékeztet arra, hogy ezen a helyen volt Pest város műveltségének, iskolakultúrájának a bölcsője. Mint ismeretes, a régi római katonai tábor falainak köveiből épült Pest első plébániatemploma még Szent István korában. Később, 1046-ban itt ravatalozták fel a szemközti hegyről letaszított Gellért püspököt. Lehetséges, hogy ekkor már létezett Pest plébániai iskolája is. Tudjuk, hogy 1238-ban „magister H. scholasticus de Pest" volt a plébániai iskola vezetője. Tekintélyes férfiú lehetett, mert nagy elismeréssel említik fáradozását az ausztriai Heiligenkreutz apátsága és egy pesti polgár közötti peres ügyben. A 15. századból s a 16. század első évtizedeiből a pesti plébániai iskola számos diákját és tanárát ismerjük, ekkor az iskola virágzott. De azután elsöpörte a török. A megszállók kitakarodása után, a 17. század végétől katolikus népiskola működött a mai Belvárosi-templom közvetlen szomszédságában. A 18. század elején Pest város tanácsának már kevés volt a népiskola. A városatyák gimnáziumot akartak létesíteni. Ezért meghívták a piarista rend tagjait, akik 1717-ben megtelepedtek itt, rendházat és gimnáziumot alapítottak, és megkezdték a tanítást a Dunára tekintő épületben. Pest első gimnáziuma hallatlan népszerűségre tett szert a 18-19. században, majd később, a 20. században a magyar iskolarendszer egyik kiemelkedő intézménye lett. A tananyag oktatása mellett a tanárok színdarabokat is tanítottak be a diákoknak. Az első bemutatóra 1719 júliusában került sor a gimnázium „theatrumában". A szerző, a retorikai-poétikai osztály tanára, latin nyelvű művét a városi tanácsnak ajánlotta. Az előadáson megjelent az egész testület, élén a főbíróval, valamint Pest város lakosságának színe-java. Az iskolai élet sokszínűségéhez még egy adalék: a gimnázium igazgatója 1721 májusában háromnapi szünetet engedélyezett a diákoknak, akik tanáraik vezetésével átcsónakáztak az akkor még igen távolinak tűnő, vadregényes Margitszigetre. Alighanem ez volt az első tanulmányi kirándulás hazai iskoláinkban! Mária Terézia megbízásából a pesti piarista gimnázium igazgatója 1752-ben írásban is összefoglalta véleményét a hazai iskolák korszerűsítésének főbb irányairól. Az egyik új elv: a gimnáziumnak fontos feladatai vannak az anyanyelv kiművelése terén is. „Nevetséges — írta —, hogy a tanuló a gimnáziumban megtanul egy idegen nyelvet, a latint; saját anyanyelvét pedig nem beszéli helyesen." Éppen ezért szükség lenne a magyar nyelvtan tanítására, ehhez pedig jó nyelvtankönyvre. S a pesti piarista gimnázium mind a napfényes időkben (1770-es évek, reformkor stb.), mind a sötét időszakokban (1850-es évek, első és második világháború stb.) a magyar nyelvű művelődés egyik központja volt a fővárosban; a magyar nyelv szeretete, a magyar nemzeti érzés, őszinte, józan hazafiság jellemezte az itt folyó oktatást-nevelést. De mindig otthont találtak e falak között a természettudományok is. Például a modern fizika, így lelkendezett a 18. század közepén az egyik nagydiák: „Köszönetet mondunk neked, ó nagy Newton! mert amennyire tőlünk telt, a te tudományodat igyekeztünk elsajátítani. Téged, mint egy új világosság terjesztőjét néztünk és csodáltunk, mert hiszen valóban fényt derítettél az ég boltozatának homályos útjaira!" 1777-től 1808-ig a pesti piarista ház lakója volt Dugonics András, a hazai irodalom és matematika egyaránt jeles alakja. Itt élt Simái Kristóf és Pállya István, mindketten a magyar színháztörténet kezdetének nagyjai, Koppi Károly történettudós (akit a magyar jakobinusok összeesküvésének leleplezése után az állami hatóságok eltiltottak a tanítástól), Horányi Elek, a magyar irodalomtörténetírás egyik első kiválósága. Az iskola neves fizikatanára volt Szabiik István, akinek felkeltette figyelmét a francia Montgolfier testvérek léggömbkísérlete. (1783-ban ők bocsátották fel az első léggömböt — a léghajózás hírnökét.) Alig egy esztendő múlva, 1784. augusztus 15-én a piarista gimnázium előtti téren — ez volt Pest város piactere — nagy tömeg szorongott: Szabiik tanár úr megismételte a francia tudósok kísérletét, és — tanítványainak, valamint Pest-Buda lakóinak nagy ámulatára — felbocsátotta melegített levegővel töltött hatalmas léggömbjét, és azt, előzetes számításai szerint, a levegőben tartotta, majd leszállította, azután újra föl a levegőbe... Ez volt az első hazai léggömbkísérlet, a magyar aeronautika kezdete. Erre is emlékeztet a Piarista köz tábla. Az iskola tanulóinak száma rohamosan növekedett. A 19. század elején általában 400-500, az 1820-as évektől kezdve mintegy 800-900 tanuló járt osztályaiba. A legmagasabb létszámot — 940 diák! — 1825-ben jegyezték be az anyakönyvbe. Számos, később híressé vált diák tanult a pesti piarista iskolában. Többek között az 1760-as években Verseghy Ferenc költő; Martinovics Ignác, a magyar jakobinusok vezetője; az 1780-as években Batsányi János költő; 1802-ben itt kapott bizonyítványt Széchenyi István mint magántanuló; 1800-1810 között Jósika Miklós, Katona József azután Mészáros Lázár, az 1848-as kormány hadügyminisztere; az 1810-es években Toldy Ferenc irodalomtörténész, Vörösmarty Mihály, Bajza József; az 1830-as években Petőfi Sándor, Madách Imre, az 1840-es években Zichy Mihály és Lötz Károly. A reformkor és a szabadságharc idején a pesti piarista gimnáziumban is magasra csapott a nemzeti érzés és a lelkesedés hulláma, a tanárok kitűntek a magyar nyelv és irodalom oktatásában; népesek és lelkesek, dinamikusak voltak az önképzőkör gyűlései. A reformkorban készült Hanák János piarista tanár korszerű természettudományi tankönyve is A természetrajz elemei címmel. 1849 őszén, a nagy felelősségrevonáskor a tanári kar számos tagját eltiltották a tanítástól, többeket áthelyeztek más iskolákba, néhányat pedig — köztük a rendfőnököt — hosszabb-rövidebb időre börtönbe vetettek. Az 1850-es „sötét" években is derekasan helytálltak magyarságukban-tudományukban a pesti piarista tanárok. Az 1860-as években fontos szerepet kaptak mint Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter közvetlen munkatársai az új hazai nyolcosztályos gimnázium kialakításában. Ekkoriban volt az iskola tanulója — 1857-1865 között — a miniszter fia, Eötvös Loránd, a későbbi kiváló fizikus. Az önképzőköri üléseken irodalmi témák mellett történelmi, természettudományos és társadalmi témák is szerepeltek. AZ 1901/2-es tanévben például ezt jegyezték fel az önképzőkör naplójába: ,,Népszerű volt idén a szabadelőadás, ezek közül kivált a szocializmusról szóló." Ugyanebben a tanévben fizikai témából díjnyertes lett dolgozatával az egyik VII. osztályos tanuló. Nevét később az egész világ megismerte: Hevesy György, a kémia híres tudósa — akit 24