Budapest, 1987. (25. évfolyam)

11. szám november - Guba Zoltán: Az Orion

kődött, sóhajtozott. Gyerekek, mondta, ez a nő tetszik nekem. Menj oda hozzá, tanácsolta Sisa, aki tudta, merre hány centi, és sose voltak skrupulusai. Kisgál a füle mögé igazította a haját, rendezte gondolatait, és igyekezett a legjobb színben feltűnni. Alacsony volt, peckesen járt, mint egy kiskakas, úgy vonult egyenesen a szalagig, épp Sisa nőjéig, Simon Veráig. Gál András műszerészjelölt, hajolt meg. Simon a fejét félrebillentve leste, mit akarhat tőle ez a kis köpcös ember. Tudod, kezdte Kisgál, kiküldtek a termelésbe, azt mondták, kérdezhetünk nyugodtan, Mit csinálsz? Láthatod, tévét. Fekete-fehér tévét. Jó, jó, kezdett türelmetlenkedni, de konkrétan mit? A hangfrekvenciás erősítő alkatrészeit rakom a „nyák" lemezre. Ahá, mondta Kisgál. És mire kell figyelni? Arra, hogy ahova ellenállást kell rakni, oda ellenállást tegyek és ne kondenzátort vagy diódát, és pont olyan értékűt tegyek, ami elő van írva. Tetszett a válasz Kisgálnak, de új, frappáns kérdésen töprengett. Épp semmi nem jutott az eszébe, ezért hirtelen Stolcz Marihoz fordult. Hát te? Én a video részt rakom. Az szép, felelte Kisgál. Megvárhatlak a műszak végén? Te tudod, felelte Mari. Minden okés, újságolta Kisgál. Na, ugye, nem kell az életet komplikálni, fogadta Sisa. Hangjából érződött, tudta, hogy ez fog történni. Öreg, ajánlotta, egy a lényeg, ne sokat totojázz! Oké, pislogott Kisgál, és már első este nem sokat totojázott. Hazakísérhetlek, kérdezte. Nem, felelte Mari. Kisgál nem volt lépcsőházi filozófus, egyből tudta, mit kell kérdezni. Miért nem? Vonatos vagyok, ingázó. Tíz ötvenhétkor megy a személy Kőbánya-Felsőről. Akkor odáig, kérte Kisgál. Ha akarod. Kisgál akarta. Magyar szokás szerint a rádiózást se kapkodták el. Az illetékes köröknek a rádióeladás és -vétel kérdésében tanúsított tartózkodása miatt, a rádiókészülékek és -alkatrészek gyártása csak késve indult meg. 1925-ben épül az első két kilowattos adóállomás Csepelen. Az első rádióstúdió 1925. december l-jén kezdte a munkáját. Ekkor még újdonságnak számított a detektoros készülék is. Az Orion 1925. november 20-án kap engedélyt a kereskedelemügyi minisztertől a rádióvevő készülék és lényeges alkatrészeinek előállítására, valamint forgalombahozatalára. Egy munkacsoport most készíti a jubileumi kiadványt, ezért pontosan tudható, hogy a rádiócsövek gyártását egy mérnök, hat technikus és 42 munkás kezdte. Az első vevőkészülék 1926. június 30-án hagyta el a kis műhelyt. Mitől lett népszerű a rádió? Kideríthetetlen. Kezdetben sem az érthetőség, sem a hangminőség nem tartozott a találmány előnyös tulajdonságai közé. A lényeg maga a vétel volt. Később hangszóró váltotta fel a fejhallgatót, új adók épültek, a hangminőség is javult. A gazdasági válság ellenére 1930-ban már hatszázan dolgoztak az Orionban, naponta ötven rádió készült, amelynek kilencven százalékát exportálták. Az Orion a világ vezető márkái közé emelkedett. A gyártól tíz perc Kőbánya-Felső. Ha szerencséd van, és egyből jön a villamos. Akkor meg, mi marad Stolcz Marira? Negyedóra, húsz perc, kérdezgettük Kisgált. Akadémikus kérdés volt, de Kisgál elértette, és megválaszolta. Tizenkét perc. Semmivel sem több. Ezért dühítette Kisgált Stolcz Mari árulásnak számító hosszú zuhanyozása. Nézte az óráját, sopánkodott. Hányszor mondtam már neki, magától veszi el az időt. No, meg tőlem is. Jött a tévé — mondja Szvoboda Ferenc. A rádiótechnikában élenjáró országok már a húszas években foglalkoztak a „távolbalátás" gondolatával. Az 1933-ig elkészült adóberendezések alkalmasak fényképek továbbítására. Az ebben az évben kidolgozott német eljárással minden olyan jelenetről lehetett képet továbbítani a távolba, amelyről mozgókép is készíthető. Nálunk az Égyesült Izzó kezdte meg a katódsugárcső kifejlesztését, a vevőkészülék gyártása az Orion, míg a képadások továbbítása a Magyar Telefonhírmondó és Rádió Rt. feladata lett volna. 1935-ben megalakult a Magyar Televízió Rt., de a hazai televíziózásban évekig nem történt semmi. Az egyes nyugati országokban bevezetett televíziós adásokról a magyar sajtó is beszámolt. Az akkor általános 10x7 centiméteres képméret miatt ezt írják: „Aki közelebbről kíváncsi a távolbalátó készülékre, mindezt a gyönyört már 2000 pengőnek megfelelő összegért beszerezheti magának — egyelőre Angliában —, mert csak ott vannak élvezhető, jó előadások. Hogy fogalmat alkothassunk magunknak a távolbalátás közvetlen jövőjéről, elég annyit tudni, hogy a gazdag Angliában egyévi, óriási összegeket emésztő reklám és milliós befektetés után mindössze 10 000 vevőgép talált gazdára. Pedig kedvező részletfizetésre kaphatók a vevőszerkezetek. Röviden: az egész mai távolbalátó rendszer alighanem halvaszületett idea." A sajtó arról is beszámolt, hogy az új gyártmányok miatt az Orion kinőtte a régi területét, és a rádiókészülékek gyártását áthelyezi a Váci út 77. alá. Megtudjuk azt is, hogy 1942 végére a világpiac rádióexportjának mintegy 30 százaléka a gyáré. A háború utolsó évében az export csökkent, de sohasem szűnt meg. Azt is feljegyzi a krónika, hogy a hadszíntér közeledése és a nyersanyagszállítások elmaradása miatt a termelés fokozatosan csökkent, de két héttel Újpest felszabadulása után, 1945. január 24-én, megindult a termelés. Már fél tizenegy is elmúlt. Ilyenkor azért már jönni szoktak. Elöl a hosszú Margit. Örökké elöl. Feltűnt: őt soha nem várta senki, de azért mindig ő készült el elsőnek. Nagyokat lépkedett, alig lehetett követni. Mögötte fázósan egymásba karolva Stolcz és Simon Vera. Aztán a többiek. 1948. március 28-án 1358 dolgozójával államosították a gyárat. Akkor 27 600 rádió készült évente, de a szórakoztatás, a kultúra és az oktatás mind többet igényelt. Ismét szűknek bizonyult a gyár, 1951-ben újra költözhettek, ezúttal a mai helyükre, a Jászberényi út 29. alá. Kiadták a jelszót: Fokozni a termelést, a határ a csillagos ég. A londoni 6:3 idején 257 ezer rádió készül egy év alatt. Ez a csúcs ok az örömre, ünneplésre. A harminchét év alatt, amíg rádiót készítettünk, mondja a főosztályvezető, összesen 223-féle készüléket. Legismertebb típus a Néprádió, a legjobb az AR 612-es, a Pacsirta. Ez a brüsszeli világkiállításon aranyérmet nyert. Rá néhány évre, 1963-ban szüntették meg a rádiógyártást. 1951-ben kapták az újabb megbízást a hazai tévékészülék kifejlesztésére — mondja a főosztályvezető. — Néhány lelkes mérnök azonnal munkához látott, és rövid idő alatt elkészült egy kétcsatornás készülék, az AT 501. Úgy mondja, a tervezőmunkát nehezítette, hogy a fejlesztés kezdetén nem volt magyar adóállomás. Az első 100 Wattos adót — ez még csak állóképet sugárzott — 1954-ben helyezték üzembe. 1956-ban indult meg az első kísérleti tévéadás. Ezt már hazai gyártmányú vevőkészülékkel is foghatták. Szvoboda Ferenc lendületbe jön: — Egy év múlva már exportáltunk is tévét. 1958-ban elkészült az első 12 csatornás készülék, üzembe helyezték a Széchenyihegyi tévéadót, 1959-re készült el az első nagyképernyős tévé, a Duna. Hatvannégyben kijött a tranzisztoros tévé, hatvanhatban az előfizetők száma elérte az egymilliót, 1967-ben megjelent a piacon az első hazai hordozható készülék, a Supernova. Egy év múlva elkészült az egymilliomodik Orion-tévé és az első színes tévé, a Colorion. A második műsor sugárzása 1969-ben kezdődött. 1972-ben már integrált áramköröket is felhasználtunk a tévéhez. A tévéelőfizetők száma: kétmillió. Úgy röpködnek az évszámok, események, hogy nem tudjuk követni. Szólunk, ennyi is elég, de megrázza a fejét, a mikrohullámú berendezések és a számítástechnika nélkül nem teljes az Orion-kép. A mikrohullámú berendezésekről annyit kell tudnunk, hogy 1953-ban kezdték a BHG-ban gyártani. Rájöttek: a vezetékes rendszer előbb vagy utóbb kiszorul a jövő híradástechnikájából, a távközlésből, a vezeték nélküli mikrohullámú berendezéseké a jövő. Itt már nincs tömeggyártás, majd' minden egyedi gyártmány. A gyárban nyolcvan dolgozó kezdte ezt a munkát 1963-ban, azóta többszörösére nőtt a termelés. És a számítógép, kérdezzük. — 1968 óta veszünk részt a KGST-országok egységes számítógéprendszerének kialakításában, feleli. — A kezdet nehéz volt, nem volt műszer és szakember. Az egyetemeken akkor kezdődött a számítógépesszakemberképzés. Első termékünk a katódsugárcsöves, alfanumerikus megjelenítő display volt. Ez némiképp rokon a televíziózással, de meg lehet nézni, hova jutottunk azóta. 1967-ben Tamásiban, 1974-ben Jászfényszarun avattak új gyáregységet. Három éve a Kalapgyár területe is az övék. Ennyi lenne a gyár hetvennégy éves története. Vázlatosan. — Nem maradt ki semmi? — Azt hiszem, sikerült végigvenni. ,16