Budapest, 1987. (25. évfolyam)

11. szám november - PESTI TÜKÖR

pesti tükör Események, hírek, képek a főváros életéből Folytatódik a Ferencvárosi pályaudvar korszerűsítése A MÁV 1985 augusztusában kezdte meg a pályaudvar rekonstrukcióját. A munkálatokat sürgette, hogy az ország vasúti teherforgalmában kiemelt szerepet játszó rendező pályaudvar technikai eszközei a sok évtizedes használat során nagymértékben elavultak. A felújítást nem lehetett tovább halogatni. Az elmúlt két év alatt 33 kilométer hosszú vágányt és 85 kitérőt építettek át, valamennyit elektromos fűtéssel látták el. Villamosították az indító- és a gurítóvágányokat, lehetővé téve ezzel a korszerű, gazdaságos villamos tolatómozdonyok alkalmazását a kocsirendezési munka minden fázisában. Azokat a körzeteket, ahol erre szükség volt, modern biztosító berendezésekkel szerelték fel, s új hidat építettek a régi Illatos úti felüljáró helyére. Négy lengyel gyártmányú vágányféket és 11 ezer magyar-osztrák kooperációban készült fékezőelemet építettek be a gurított kocsik sebességének szabályozására. Á rendező pályaudvar megvilágítására ezentúl hat, ugyancsak újonnan épített, egyenként 45 méter magas torony szolgál majd. Ebben az évben összesen 900 millió forint értékű munkát végeznek el, a beruházás teljes költsége megközelíti a kétmilliárd forintot. A próbaüzem a rendező pályaudvar felén — 16 vágányon — befejeződött. A rekonstrukció jelenlegi állása megengedi, hogy további nyolc iparvágányt ez év novemberében, a hátramaradó nyolcat pedig decemberben üzembe helyezzék. A munkálatok következtében csaknem megkétszereződik a pályaudvar kapacitása, hat órával kevesebb lesz egy-egy kocsi benntartózkodása, s mintegy hatvan-hetvennel csökken a balesetveszélyes munkakörben dolgozók létszáma. Arra számítanak, hogy minimális lesz a rendezési munka következtében az árukban keletkezett károk mértéke, s folyamatosabbá válik a vasúti hálózaton a forgalom. A teljes rekonstrukciót követően a megtakarítás összege meghaladja az évi 80 millió forintot. emté Vendégek Bevallom, engem sohasem érdekeltek különösképpen az idegen városok szállodái, s úgy hiszem, ezzel magyarként, keleteurópaiként nem vagyok egyedül. Párizs, Velence vagy éppen Prága hoteljei annál elérhetetlenebbek számunkra, minél több csillag minősíti őket, s egyébként is, a híres történelmi városnegyedekben, ahol turistaként forgolódunk, a szállodában is legfeljebb a több évszázados épületet keressük. No meg, mondjuk, a velenceieknek eszükbe sem jut a Canale Grande palotasorát ultramodern hotellel megbontani. Más a helyzet, ha Budapestről van szó. Itt egyrészt jó néhány szálloda helyrehozhatatlanul tönkrement a második világháborúban (vagy egyéb okok miatt áll romosán ma is), másrészt az 1945 utáni három évtizedben a szállodaépítés nem követte az idegenforgalom növekedését. így hát az történt — magyar betegség —, hogy szinte kampányszerűen kellett megindítani a vendégfogadó intézményhálózat bővítését. Ebből pedig szinte logikusan következik, hogy könnyebb volt hibázni, mint ott, ahol a szállodákat akkor és olyanná építik, amikor és amilyenként szükség van rájuk. A Vendégek című kiállítás a Budapest Kiállítóteremben öt új fővárosi szálloda építészetkritikai földolgozását kíséreli meg, fényképek és szöveges elemzés segítségével mutatja be a Hotel Taverna, Hotel Atrium-Hyatt, Hotel Forum, Hotel Buda Penta, Hotel Novotel hiányosságait és erényeit. Elsősorban az elhibázott megoldásokra hívja fel a figyelmet, és néhány esetben igen meggyőzően érvel. A legnagyobb melléfogás, amelyet említ, az új Duna-parti szállodák elhelyezésével, illetve tömegalakításával függ össze. Valóban elég a Duna túlsó partjáról szemlélni a pesti oldalt, hogy megállapítsuk: az új szállodák megváltoztatják a léptéket, anélkül, hogy mintegy előlegeznék, sejtetnék az új korszak, a XXI. század léptékét, ritmusát. Természetesen lehet vitatkozni azokkal a megállapításokkal, amelyekkel a rendező, Sulyok Miklós az új intézményeket illeti; elképzelhető, hogy a vita eredményeként a jövőben ilyen melléfogások nem fordulnak elő. Az a megoldás azonban, amelyet a Magyar Építőművészek Szövetsége választott, azaz igyekezett megakadályozni a kiállítás katalógusának megjelenését, nem a viták szükségessége mellett érvelt, hanem egy letűnt korszak emlékét idézte fel bennünk. P. Szabó Ernő Gyermekélelmezés Az idei tanévben naponta több mint 19 ezer adag ételt készít, illetve szállít a budapesti általános iskoláknak és óvodáknak a Junior Vendéglátó Vállalat. Az idei tanévben javítani akarják az ételek minőségét. Mi tagadás, gyakorta rájuk is fér, hisz a mennyiségen kívül az ízletesség sem közömbös a gyerekek számára. Mint ahogy a szállítás pontossága sem. Ha melegen, kellő időben kerül a gyermekek asztalára a finom ennivaló, a szülők is nyugodtabban dolgoznak. Ám a Junior törekvései ellenére sincs lehetőség ugrásszerű javulásra. Ennek elsősorban a magas élelmiszerárak szabnak gátat. Gondot okoz a korszerű ételek beiktatása is: ezeket a gyerekek nem nagyon ismerik és szeretik, mivel otthon általában nem kapnak ilyet, ez az oka idegenkedésüknek. A helyzeten főleg gabonatermékek — például az ételeket dúsító búzacsírák —, továbbá ízesített — például vaníliás, gyümölcsös — tej felhasználásával próbálnak változtatni. Csaknem kétmillió liter rostos ivólevet szállítanak évente a gyermekintézményekbe, öt-hat féle választékban. Az idén először kínálnak tojás nélküli majonézzel készült salátákat, amelyek kevésbé romlandók. A Junior Vendéglátó Vállalat a budapesti iskolák és óvodák mintegy 95 százalékát látja el tízóraival, ebéddel és uzsonnával. Az óvodásoknak 60 ezer, az iskolásoknak 100 ezer adag ételt juttatnak naponta, a fennmaradó 30 ezret pedig a pedagógusok fogyasztják el. A vállalatnak 46 báziskonyhája van Budapesten, ahol minden nap 3-10 ezer adag ennivalót készítenek. Ezenkívül 106 intézménynek saját, úgynevezett befejező konyhája van, ahol a báziskonyhákban előkészített nyersanyagokból — szeletelt hús, hámozott burgonya, tisztított zöldség — naponta 600-1500 gyereknek és tanárnak főznek. —er 2