Budapest, 1987. (25. évfolyam)

10. szám október - TÉKA

életüknek. Megismerhetjük a személyzetet, változó feladataikat, a család kapcsolatát velük. A család lakáskultúrájának csúcsát az Adria-palotában lakott, értékes bútorokkal, festményekkel berendezett tipikus nagypolgári otthon s a benne szerveződő családi és társadalmi élet jelentette. Érzékletes képet kapunk a három Láng lány életéről, neveltetéséről, mindennapjainkról, amely a szülők társadalmi és vagyoni állásából következő jómód mellett ugyancsak puritán volt. Bepillantást nyerhetünk a szülők mindennapjaiba, megismerhetjük a család baráti, valamint a banki, jogi és politikai kapcsolatok alapján kialakult érdekes vendégkörét, de a lányok gyermektársaságáról, művelődéséről vagy éppen kelengyéjükről is olvashatunk. A visszaemlékezés egy nagyobb terjedelmű családtörténeti munka részeként 1944-ig ad jellegzetes képet életükről. GYÁNI GÁBOR: MUNKA ÉS MAGÁNÉLET — CSELÉDÉLETMÓD BUDAPESTEN (Történelmi Szemle, 1987. 1. sz. 94-115. I.). „A cselédnek s kivált a házicselédnek elszegődő személy közvetlen élet- és munkakörülményei mindenkor egy messzemenően tagolatlan és zárt világot határolnak körül, ahol a munka és a magánélet egymástól úgyszólván el sem különíthető. E tény azért is oly szembetűnő, mert a polgári társadalomfejlődéssel karöltve együtt jár a magánéletnek a termelőmunka szférájáról történő leválása és ekkénti függetlenülése" — állapítja meg a szerző. Gazdag forrásanyagra támaszkodó tanulmányában elsőként a cselédtársadalom belső felépítésével, munkakörönkénti és szükségképpen ezzel összefüggő bérezési csoportosulásával foglalkozik. Az egyes alkalmazotti csoportok hierarchikus rendbe tagolódtak, a sor legalján foglaltak helyet a mindenesek, középen a szobalányok, a csúcson a szakácsnők, természetesen számos közbülső típussal, s tükrözve a cselédtartó családok társadalmi tagozódását, jellegét, életszínvonalát. A továbbiakban a cselédek munkáját, a munkanap hosszát, a munka jellegét, ritmusát, a gyakorlatilag állandó készenlétet és az ebből eredő kiszolgáltatottságot vizsgálja a szerző, munkaköri kategóriák szerint elemzi helyzetüket, körülményeiket, és érzékelteti az őket alkalmazó családok, háztartások jellegzetességeit. Ezután bérezésükkel, élelmezésükkel, járandóságaikkal foglalkozik, ír a polgári lakásokban a cselédszobák megjelenéséről és berendezéséről. Részletesen foglalkozik magánéletükkel, szabadidejük eltöltésével, elsősorban a két világháború közötti időszakban, szórakozásaikkal, művelődésükkel, viselkedéskultúrájukkal, vallási életükkel stb. Foglalkozik a cseléd-szexualitás kérdéseivel és a törvénytelen gyerekek problémakörével, sorsuk alakulásával, a menhelyi intézményes csecsemő- és gyermekgondozással, a bérdajkaság „intézményével" és következményeivel, végül pedig a cselédkriminalitás helyzetével, típusaival, körülményeivel, megítélésével ismerteti meg olvasóit. GÁLL IMRE: VOLT-E A DUNÁN KŐHÍD AQUINCUMNÁL? (Műemlékvédelem, 1987. 1. sz. 56-60. !.). A római birodalom — így Aquincum területén — végzett ásatások eredményei, a feltárt vízvezetékek, csatornák, utak stb. maradványai tanúsítják, hogy a rómaiak idején igen fejlettek voltak a mérnöki tudományok. Ennek alapján keletkezett és terjedt el az a vélemény, hogy a rómaiak idején Áquincumnál híd vezetett át a Dunán, amely egyesek szerint cölöpökön, mások szerint kőpilléreken állott. Ez ideig azonban nem került elő olyan régészeti lelet, bizonyíték, amely tanúsította volna, hogy a híd megépült és fennállott. Csak az látszik bizonyosnak, hogy a jelzett Duna-szakaszon a negyedik század végén hajóhíd épült. A cikk felsorakoztatja azokat a történelmi, katonapolitikai és technikai érveket, amelyek nem tették szükségessé egy állandó kőhíd építését. Azok a cölöpalapok, amelyeket 1873-74-ben Zsigmondy Gusztáv mérnök az azóta elkotort ún. Fürdősziget területén talált meg és mért fel, bár sugallják egy állandó kőhíd létezését, de kőpillérek maradványai nélkül nem lehettek kőpillérek alapjai, inkább fapillérek részei. A feltételezett híd teljes hosszában (nyomvonalában) nem találtak semmiféle falmaradványt, utat, feljárót, cölöpöt, ami a híd létére utalt volna. De egyetlen olyan kődarabot sem sikerült felszínre hozni, amiről feltételezni lehetne, hogy kőhíd részét képezte. A Zsigmondy által feltárt cölöpkötegek, minden bizonnyal, a rómaiak korában annyira fejlett és elterjedt folyami révátkelés kikötési segédeszközei voltak. További bizonyítékul szolgál a kikötő és a raktárak helykiválasztásának topográfiai elemzése is. Bár sok lokálpatrióta rendületlenül hisz a kőhíd létezésében, csupán kompátkelés vagy szükség szerint elbontható hajóhíd, esetleg egy-egy rövid életű cölöphíd feltételezése látszik reálisnak a Dunán Áquincumnál. KAISER ANNA: EMLÉKEZÉS PÉCZELY BÉLA MUNKÁSSÁGÁRA (Műemlékvédelem, 1987. 1. sz. 44-55. I.). Péczely (Pacher) Béla (1898-1971) jogász, főjegyző, szakíró a harmincas-negyvenes években, a főváros Közművelődési Ügyosztályán a művészeti, régészeti, múzeumi, műemlékvédelmi ügyek kiemelkedő alakja volt. Munkásságában a történelmi folyamatosság megőrzésére és érvényre juttatására törekedett. Fontos szerepe volt annak a szemléletnek kialakításában és érvényre juttatásában, amely a műemléket mint a várostörténet tanúját juttatta jelentős szerephez mai környezetében, és a műemlékvédelem szempontjait a városfejlesztés feladatai közé sorolta — állapítja meg a szerző. írása felidézi, milyen odaadóan foglalkozott Péczely a főváros történetiségének művészi érvényre juttatásával, s bemutatja, mi mindenben őrzi művészeti, régészeti, múzeumi, műemlékvédelmi, városfejlesztési téren keze nyomát Budapest. HORVÁTH RÓBERT: MEGEMLÉKEZÉS FÁY ANDRÁSRÓL (Statisztikai Szemle, 1987. 2-3. sz. 207-219. I. Bibliogr. 218-219. L). A hazai irodalom neves alakja a magyar közgazdaságtudomány egyik úttörője is volt, mint a magyar takarékpénztár- és életbiztosításügy előharcosa és kifejlesztője ismert. Nagy érdemei voltak a magyar statisztika és népességtudomány kibontakoztatása terén is. A cikk az életmű bemutatása mellett főleg ez utóbbi tevékenységét ismerteti és értékeli. ZSIGÓ LÁSZLÓ: AZ IPARI ZÓNÁK CÉLTUDATOS FEJLESZTÉSE (Magyar Építőipar, 1987. 3. sz. 129-135. l.J. A korszerű ipari zónák megfelelő telepítése és kialakítása, berendezése kulcskérdés mind a városfejlesztés, mind az ipartelepítés szempontjából. A cikk áttekinti a településeken, nagyvárosokon belüli ipari zónák fejlődését, elhelyezésük régebbi és mai gyakorlatát, telepítésük feltételeit, a modern tervezés szempontjait. A tapasztalatokat három budapesti — a Jászberényi úti, az Óbudai és a Nagykőrösi úti — ipari zóna elemzésével illusztrálja. KEMPLER KURT: KOVÁTS MIHÁLY HUFELAND-MAGYARÍTÁSÁNAK KORSZERŰSÉGE (Egészségnevelés, 1987. 3-4. sz. 74-75. l.J. Kováts Mihály (1762-1851) a magyar nyelv és a nemzeti újjászületés elkötelezett harcosa, tanár, majd orvos már 1797-ben lefordította Christofer Wilhelm Hufeland (1762-1836) Makrobiotika című könyvét s azt Az emberi élet meghosszabbításának mestersége címmel kifejezetten a laikus olvasók számára 1798-ban Pesten kiadta. A könyv egyike a legelső tudományos alapokon álló egészségnevelő munkáknak. Jó néhány megállapítása ma is érvényes, helytálló és időszerű. Ezekből válogat a cikk, ír az egészséges táplálkozásról, a jó fogazatról, a mértékletes életről, a felesleges gyógyszerszedés káros hatásáról és nem utolsósorban a nagyvárosok egészségügyi ártalmairól. KAPRONCZAY KÁROLY: ORVOSOK, SZABÁLYZATOK, BETEGHÁZAK. KÖZEGÉSZSÉGÜGYÜNK A XVIII. SZÁZADBAN (Élet és Tudomány, 1987. 15, sz. 466-468. I.). Kétszáz esztendeje vált teljessé első országos érvényű közegészségügyi jogszabályzatunk, a Generale Normativum Sanitatis, az Általános közegészségügyi normák. A cikk a középkori állapotokra történő rövid visszapillantás után sokoldalú képet ad a XVIII. századi hazai egészségügyi igazgatás állapotáról, számos intézkedéséről, az útról, amely a kiegyezés után végül lehetővé tette az 1876. évi közegészségügyi törvény megalkotását, a maga nemében az egyik legkorszerűbbet Európában. Olvashatunk, többek között, a városi orvosok összeírásáról, a helyhatóságok egészségügyi intézkedéseiről és ellenőrző szerepéről, az orvosok összeírásairól, jogkörük változásairól, az egyetemi orvosképzésről, kórházépítésről, alapítványokról, gyógyító és betegápoló szerzetesrendekről, a magyar nyelv használatáról, a honegészségügy megteremtéséről. ARDAI PETRA—BABARCZY ESZTER: A SIKER TITKA. 10 ÉVES A TÁJAK, KOROK, MÚZEUMOK MOZGALOM (BudapestiNépművelő, 1987. 1. sz. IIIS. l.J. A mozgalom kezdetei, kezdeményezői és támogatói, közművelődési tevékenysége, játékból országos mozgalommá fejlődése, jelene, tervei, távlatai, a klubok közösségformáló tevékenysége, működési formái. Az 1986-ban egyesületté alakult mozgalom országjáró jelvényszerző mozgalma és más érdekességek a főváros megismertetésében is jelentős szerepet játszó közösség tevékenységéről. KÖVESSI ERZSÉBET: KÖLCSÖNÖSSÉGI ALAPON (Budapesti Népművelő, 1987. 1. sz. 20-21. l.J. Tapasztalatok Budapest II. kerületében egy-egy pesthidegkúti, rózsadombi és pasaréti hét végi nyitvatartást vállaló általános iskola közművelődési tevékenységéről, az igényekről, a lehetőségekről, a változatos tevékenységi formákról, az iskolák és a művelődési intézmények együttműködéséről. CSOMOR TIBOR 47