Budapest, 1987. (25. évfolyam)

10. szám október - POSTA

posta 1076 Garay utca 5. Teiefon: 415-582, 215-440/47 A Híd és környéke A Híd természetesen a Lánchíd. Budapestnek, az országnak (Európának, a világnak?) a legszebb hídja. Vonalaiban őrzi az előjogairól önként lemondott reformkori magyar nemesség méltóságát, Széchenyi lendületét, és nemcsak viharos történelmünknek, hanem a történelem viharában helytálló nemzetnek, a hovatartozás érzésének is a jelképe lett. Rövidesen fel- és megújítva köti össze ismét a két partot. Hosszú hónapok erőfeszítése van az építők mögött, akik Dalmy Tibor kormánybiztos vezetésével, immár nem első esetben, mutatnak példát az összehangolt, szervezett, ennek következtében eredményes munkára. Most, mikor a Budapest olvasói, s talán nem túlzás, az egész főváros lakossága nevében köszönetünket fejezzük ki, elismerésként és tanulságként néhány sort idézünk, a rekonstrukció munkálatai alatt hozzánk érkezett megjegyzésekből. Az első a köszönet megnyilvánulása, ez cseng ki egyöntetűen minden levélből. „Le a kalappal azok előtt a dolgozók előtt, akik hűvös, szeles időben meg a legnagyobb kánikulában végezték veszélyes, nagy figyelmet igénylő munkájukat, porban, zajban." „A látszólagos rendetlenségben, összevisszaságban is érződött a rend, a határozott elgondolás és céltudatosság. Megnyugtató volt látni, hogyan dolgoznak a hídon és környékén: kapkodás nélkül, folyamatosan." Látszólag apró, de igen jellemző és fontos megfigyeléséről számolt be egy idős olvasónk. „Nézem a félmeztelen munkásokat az izzasztó melegben, a porban. Délben ott ülnek a híd korlátjára tett deszkán vagy a kábelek között, falatoznak, ebédelnek, és ásványvíz van mellettük. Sörösüveget csak a gyermekjátszóteret elfoglaló koszos, részeg, a padokon hűsölő, fekvő, riasztó külsejű munkakerülő csavargóknál látni. Tőlük harminc méterre serény munka folyik, ők meg ott szemetelnek, rontják a levegőt. Úgy látszik, a közterület-fenntartás ellenőrei csak a tilosban parkoló autókkal törődnek — az autó nem pofázik vissza —, az ilyen alakokat meg sem merik szólítani. Pedig nagy a kontraszt az ásványvíz és a sörösüveg között." Sokan értékelték, hogy a rendezés nemcsak a hídra korlátozódott, hanem távlatban gondolkodva az egész környékre. „Sok nehézséggel járt, jár az úttest felbontása. A Mészáros utca és környéke tele akadállyal, de az átgondolt szervezés eredményeképpen mindig jut egy sáv a busznak, sőt, még nekünk, gyalogosoknak is, igaz, hogy szó szerint árkon-bokron — felénk csak az előbbin — kell átvergődnünk, de a környék (úttest, közművek, vezetékek) rendezése, felújítása érdekében szívesen mászkálunk még egy ideig az akadálypályákon." Ugyanez a levélírónk viszont szóvá teszi, hogy a Sikló Clark Ádám téri állomása mellett az idén megint nincs illemhely. „Éppen a Budapest levelezési rovatában megjelent sürgetésre az I. Kerületi Tanács „mozgó illemhelyet" telepített az Öntőház utca elejére. Ezt azonban 1986 őszén elvitték, tavasszal, az idegenforgalom kezdetén, majd nyáron, amikor teljes kapacitással működik a kiépített parkoló, hiába keresték sokan, nem hozták vissza. Most fű van a helyén, olykor egy gépkocsi áll oda, és megszűnt egy igen fontos létesítmény, mely a város kulturáltságához ugyanúgy hozzátartozik, mint a parkoló, a park vagy a színház." De köszönet a türelmes lakosoknak is. „A hídfelújítás impozáns munkája közérdek. Ezt érzékelték mindazok a pesti és budai polgárok, ezt méltányolták, amikor zokszó nélkül vették tudomásul a nehézségeket. És most nem elsősorban a közlekedési fennakadásokról, nehézségekről szólok, hanem arról a zajról, sivítozásról, mely hónapokon át a híd felől jött éjjel-nappal, szombaton és vasárnap is (hiszen az éjszakai és ünnepnapi munkával lehetett csak az elmaradást behozni) hónapokon át, és ezt a zajt a Várhegy visszhangosra erősítette. Nem volt kellemes, különösen nyáron, amikor legalább éjszakára kinyitotta az ember az ablakot. Ennek ellenére senki sem panaszkodott a környéken. Mert az emberek sok mindent megértenek, elviselnek, ha pontosan tudják, miről van szó. Áldozatot is hozunk, ha kell, ha meggyőződünk az ügy helyességéről." Levél Tallinból Kedves, meghatóan humoros levelet kaptunk egy észt olvasónktól. Levelét változtatás nélkül közöljük. És mikor megköszönjük érdeklődését, és rokoni szeretettel üdvözöljük, kérjük magyar olvasóinkat, ne csak az írás furcsaságait vegyék észre, hanem annak szellemét, írójának tájékozottságát, érdeklődését is, és válaszoljanak neki. Tisztelt árak! Én beszel magyarul nyelvtan nélkül, csak szók, nem nyelvtani szabalok! Teljes hibás! De én szeret sok magyar irodalmu es a magyar filmek. Én nez (múlt) 130 magyar filmek és én sok tisztel a magyar film színészek: Basti Lajos, Beseney Ferenc, Darvas Ivan, Gabor Miklós (Miska-Magnat!), Gobbi Hilda, Latabar Kaiman, Pager Antal, Pap Eva, Sinkovec Imre, Töröczik Mari, Tolnay Klara, Vas Eva. Is Gabor Zsazsa, Szakall Szőke, Korda Sándor, Rökk Marika van magyarok? Az én kedvenc magyar irok van: Jókai Mor, Rákóczi (??) Viktor („A Fiatal Hősök" — az én kedvenc könyv!), Mikszáth Kaiman, Gárdonyi Geza. Én is olvas (múlt) a müvek of Herczeg Ferenc, Zilahy Lajos, Ambrus Zoltán, Tóth Bela. Magától ertetődő én olvas ezek művek fordításokban. A csenges of magyarul van ének ahogy a rejtelmes dal-zene. Vajon lehetséges levelez vkivel a magyarokval? (Is németül, angolul, franciaul vagy oroszul.) Éljen Magyarország! Éljen magyarul! Nagyrabecülesval, L. Frank Tallin 200012, Männiku t. 74a-2, CCCP" Hajdanában-danában Várnai Sára (1033 Budapest, Búza u. 18.) általános iskolai tanuló érdekes és értékes szórakozásra, játékra hívja fel a figyelmet, melyben a Budapesti Történeti Múzeum egyik szombati, gyermekek számára rendezett foglalkozásán részesült, amely — mint a levélből kiderült — nemcsak játék volt, hanem művelődési élmény is. „A Budapesti Történeti Múzeum az időszakos kiállításaihoz meg szokta hívni a tanulókat is. Képzőművészek, pedagógusi végzettséggel rendelkező különböző szakemberek foglalkoztak velünk igen kedvesen, nagy türelemmel és hozzáértéssel. A középkorral ismerkedhetünk meg, most van a „Zsigmond és kora a művészetben" kiállítás, és e témakörben a legkülönbözőbb lehetőségekkel élhettünk. Ahogy körülnéztünk, alig tudtunk választani, annyi mindennel játszhattunk, dolgozhattunk. Volt ott agyagozás, batikolás, lehetett címereket készíteni gipszből, gyöngyfűzés, fémdomborítás, címerkészítés mellett középkori ruhákat varrhattunk, és még a szövés rejtelmeibe is bevezették az érdeklődőt. Több munkát is ki lehetett próbálni, bár legtöbben, főleg a kisebbek leragadtak az agyagozásnál. Nagyon tanulságos és élvezetes órákat töltöttünk el. Köszönet a lehetőségért és az irányítók fáradozásáért." Itt jegyezzük meg, hogy szeptembertől folytatódnak a foglalkozások — minden második szombaton —, továbbá a Zsigmond és kora című kiállítás november 8-ig tekinthető meg. Egyébként a múzeum dolgozói múzeumi órákat, tárlatvezetéseket tartanak a tanulóknak, szakmunkásoknak, természetesen felnőtteknek, üzemi brigádoknak is. Csoportoknak térítésmentes autóbusz igényelhető a tervezett foglalkozás előtt legalább két héttel írásbeli megrendelésre. Érdeklődni lehet az 558-849-es telefonon. 48