Budapest, 1987. (25. évfolyam)

10. szám október - P. Szabó Ernő: Fényképezőgéppel épületek között

Bródy Sándor u. 19. sor segítségével képzeletünkben a részletek egésszé állhassanak össze. Nyilvánvaló, hogy a műemlékvédelem számára egy-egy fotósorozat kevés, szükség van részletes, méreteket feltüntető rajzi dokumentációra is, ha egy-egy ház rekonstrukciójába kezd. A fotósok munkája azonban nem helyettesíti, hanem kiegészíti a műemlékvédelmet: megőrzi a megőrzendőt, felhívja rá a figyelmet, s egyre szélesebbé teszi azok körét, akik e munkába szeretnének bekapcsolódni. Közösséget teremt: különböző emberek laza halmazából a közös ügy szolgálatán keresztül valódi közösséget. A kezdet kezdetén a fotósok személyesen nem is ismerték egymást, ma viszont kedd délutánonként sosem üres az a terem, amelyben a csoport összejöveteleit tartják. S ha igaznak fogadjuk el azt a gondolatot, amit a Városszépítő Egyesület célkitűzéseiről olvashatunk, akkor az a mondat is igaz, amelyet az egyik fotós fogalmazott meg. ,,Az egyesület legjobb törekvése — olvashatjuk —, hogy egyik hajtóereje legyen annak a társadalmi mozgalomnak, amely Budapest lakosságát... felölelve, aktív támogatást fejt ki a hagyománytisztelő, értékvédő és alkotó-fejlesztő cselekvés egységéért és sikeréért." A mondat pedig, amelyet a fotósok körében hallottam: Valójában nem is városvédelemről, hanem embervédelemről kellene beszélni; érzékenységünk, rossz közérzetünk okairól s a lehetőségeinkről összegyűjtött adalékokról. P. SZABÓ ERNŐ 25