Budapest, 1987. (25. évfolyam)

10. szám október - Jerôme René: Az „aquincumi kocsma”

,,Pozitív" tapasztalatok? Hogyan lehetséges mégis, hogy a mág­neses vízkőmentesítő berendezés a gya­korlatban sok esetben bevált? Miért ne le­hetne alkalmazni egy jó műszaki megol­dást annak ellenére, hogy magyarázatával a tudomány adós? Miféle tudomány az, mely ellentétbe kerül a tapasztalati té­nyekkel? Hiszen nem mindenütt dalman­di „módszerrel" vizsgálták a megoldást! A tudomány állítólagos „adósságával" érvelők maguk adósak egy kérdésre a vá­lasszal: Ugyan ki javallta valaha is tudo­mányos igénnyel, hogy ha egy jó műszaki megoldás természettudományi magyará­zatát (még) nem ismerjük, akkor ne is al­kalmazzuk azt? Tudom most sokan Beck professzorra gondolnak a Pados-féle „felfedezés" interpretálása kapcsán. Csakhogy nincs egyenlőségjel Beck Mi­hály írása és Mezei András olvasata kö­zött! Hiszen a valóságtól elrugaszkodó tudományapoteózist Mezei „interpretál­ta" Beck Tudomány-áltudomány című (akadémia nívódíjjal kitüntetett) írásá­ból, konkrétan a Pados-féle vízkezelés té­makörében. Mit is írt Beck Mihály valójá­ban? Azt, hogy az olyan „találmány" iránt, mely nyilvánvalóan természeti tör­vénybe ütközik, eleve fenntartást kell táp­lálnunk, és óvakodnunk kell annak „al­kalmazásától" mindaddig, míg ezt a fenntartást korrekt természettudományi vagy kísérleti alapon el nem oszlatják. E kettő pedig — ezt már én teszem hozzá — lényegében azonos, mert a jó kísérlettel ellentétben álló tudomány nem tudomány és fordítva. De a tudomány „adósságának" szillo­gizmusa más okból is hibás. Hol az a „jó műszaki megoldás", melyhez „csak" a hatásmechanizmus tisztázása szükséges? És bár igaz, hogy a „mágneses vízkőmen­tesítést" (meg a repülő csészealjakat) so­kan látni vélték, nem igaz, hogy a kísérleti módszer nem a dalmandi partitúrát kö­vette. Tanulságos a Chemical Abstracts 89-ts kötetének 65 059 h citátuma. A szer­zők kísérletileg tisztázzák a mágneses víz­kőmentesítés feltételeit: a víz ne legyen kemény, a hőátviteli teljesítmény és a víz sótartalma kicsi legyen, és a víz HCO, io­nokat, azaz mészagresszív szénsavat tar­talmazzon. Conditio sine qua non! Ugye, ismerős a tanmese? Ha a mosott bazalt mellé a jó Üjházi tyúkleves minden kellékét a fazekunkba tesszük, és megfőz­zük, csak a bazaltot kell kiiktatnunk, máris igazoltuk a kőlevest. Mutatis mu­tandis: ha a vízkőmentes üzemelés min­den feltételét biztosítjuk, csak a „vízmág­nesezőt" kell beiktatnunk, máris igazol­tuk a találmányt. Zárópéldaként hadd említsem a KU­TESZ vállalat esetét. Jött a hír: a vízkő­mentesítendő csövekről pikkelyesen le­hámlott a rákérgesedett vízkő, így azt el lehetett távolítani az iszaptérből. Átütő siker! Helyszíni vizsgálat. A hír igaz! Okulásul nyomban tisztázni próbáltuk a vízmágnesezés módját. Ekkor derült ki: a vízmágnesező bekötéséről úgy megfeled­keztek, mint Dalmandon a kontrollpar­cella öntözéséről. Lám, mily kiváló talál­mány: be se kell kötnünk, ki se kell cso­magolnunk a csodatevő készüléket. Az is elég (a szabadalmasoknak), ha csupán megvásároljuk! Mágikus mágnes! A ha­tásmechanizmus: a találmány hívei annyi­ra számítottak az eredményre, hogy mel­lőzték a szokványos vízkőmentesítést. A vízkő, miután nem tudta, hogy a készülé­ket megvásárolták, háborítatlanul vasta­godott a csöveken, fokozatosan rontva a fal hőátadását, növelve annak túlmelege­dését. Az ingadozó, sőt, éjszakánként tel­jesen szünetelő fogyasztás végül akkorára növelte az acél hőingadozását, hogy azt már az eltérő hőkiterjedési együtthatójú vízkő sem tudta követni, és — más válasz­tása nem lévén — úgy lepattogzott a csö­vekről, mint a zománc a fazékról, ha üre­sen tesszük a lángra. Ugyanezt a hősokk­hatást tapasztaltuk a szekszárdi használa­timelegvíz-szolgáltató hőcserélőknél is. Ezt a hatást egyébként tudatosan is ki le­het használni meghatározott feltétellel üzemelő berendezéseknél, ha a vízkőmen­tesítő megoldást a természet törvényeinek figyelembevételével tervezzük meg. A KUTESZ-tapasztalaton olyannyira felbuzdultam, hogy elhatároztam: csatla­kozom a vízkőmentesítő feltalálók népes klubjához. Szabadalmi oltalmat kérek legújabb ötletemre: ha piros pántlikát fű­zünk a csikóbőrös kulacs kotyogójára, s a műveletet holdtöltekor foganatosítjuk, csak meg kell várnunk, míg úgy lehámlik a vízkő a csőkötegről, ahogy az a KUTESZ-nél történt. Az alkotás örömé­nek pigmalioni mámorában már-már a kasszasikert is megálmodtam. Milliomos leszek. Ám jött az ébredés, a hideg zuhany. Rádöbbentem: légvárat építek. Mártír feltaláló sorsra jutok. Összeesküvést sző­nek a céhbeliek. Megkerülik a szabadal­mamat. Mivelhogy az eredmény zöld pántlikával is garantálható. Holdfogyat­kozáskor. KERTI JÓZSEF Az „aquincumi kocsma" avagy a Krempel-malom romjai A hasznos alkotásból idővel szemétre való ócskaság lesz, s csak sokára válik ér­tékes antikvitássá — ha megéri. Ez a „megéri" egyaránt utal a maradandóság­ra és az értékre. Arra az értékre, amit majd a távoli jövőben fog érni, és ami messze meghaladhatja a hajdanit. Erre a változandóságra kellett gondol­nom Szálé László júniusi háborgását ol­vasva. Nem a rommentésre vonatkozó — 17

Next

/
Thumbnails
Contents